Egyházunk egy-két hete

Hozzászólás a cikkhez

Kettős jubileumot ünnepeltek június 12-én a pesthidegkúti evangélikusok: a gyülekezet hetven éve vált Óbuda fiókegyházközségévé, és ötven éve szentelték fel a Sándy Gyula tervei alapján épült templomot. A történelem viszontagságai rajta hagyták nyomukat a templom és a pesthidegkúti gyülekezet történetén is…

Pesthidegkúton a kis fiókegyházközség templomépítési álma találkozott az 1929-ben ideköltözött Fébé Evangélikus Diakonissza Egyesület tagjaiéval, akik addigra már megépítették anyaházuk egy részét. A templomépítés kezdeményezőjeként az egyesület vállalta – Zulauf Henrik lelkész és Pauer Irma főnök asszony vezetésével – a legnagyobb áldozatot az ügy érdekében. Az építkezés a II. világháború miatt megszakadt. A háború után a Fébét világi rendelettel feloszlatták, a félkész templommal együtt az egész intézetet államosították. (Az épületbe az Evangélikus Teológiai Akadémia Lelkésznevelő Intézete került.) Ebben a reménytelen helyzetben kezdeményezte az egyházvezetés a templomépítés befejezését. Országos gyűjtést indítottak, az építkezést pedig az időközben a pesthidegkútiak anyagyülekezetévé rendelt Budahegyvidéki Evangélikus Egyházközségre bízták. Az anyagyülekezet – egy nagyon nehéz időszakban, az ötvenes évek közepén – templomépítésre összegyűjtött pénzével, továbbá szellemi és fizikai munkával segített befejezni az épületet.

Teológusainknak innen is költözniük kellett. Hogy az intézet az evangélikus egyház kezében maradhasson, a teológusok helyére fogyatékos gyermekeket költöztettek Sztehlo Gábor lelkész vezetésével. Így került az épületbe a Budai Evangélikus Szeretetotthon is, a mai Sarepta. Az épület a mostani, a tervezettnek csaknem megfelelő állapotát 1992. augusztus 23-án, az otthon jobb oldali szárnyának elkészültekor nyerte el.

A hálaadó istentiszteleten Fodor Viktor lelkész ugyanazon igehely – „Uram, szeretem házadat, ahol laksz, dicsőséged lakóhelyét” (Zsid 26,8) – alapján hirdette Isten igéjét, mint amely a templomszentelési istentisztelet alapigéje is volt, a gyülekezet pedig ugyanazokat az énekeket énekelte, amelyek 1955-ben elhangzottak. A lelkész arról a kegyelemről beszélt, amely a kemény diktatúra idején felszentelt templomot és gyülekezetét a mai napig megtartotta, hordozta. Csakis hálaadással tekinthetünk erre a kegyelemre – hangsúlyozta.

Az istentisztelet után ünnepi közgyűlésen folytatódott a hálaadás. Először időrendben, név szerint felsorolták szolgáló lelkészeiket, a társgyülekezeteket és társszervezeteket, akikkel és amelyekkel együtt részesülhettek Istenünk házának ajándékaiból. Külön is köszöntötték az ünnepen jelen lévő volt szolgálattevőket, illetve a már elhunyt lelkészeik hozzátartozóit.

Az óbudai gyülekezet nevében Bálintné Varsányi Vilma lelkésznő üdvözölte a jelenlévőket 2Móz 3,5 alapján. Utána Taschner Erzsébet, a Fébé jelenlegi főnök asszonya fordult az ünneplő gyülekezethez, mégpedig az 1941. október 5-én, az alapkőletételkor elhelyezett igével (Zsolt 84,5), majd átadta a gyülekezetnek a Fébé Evangélikus Diakonissza Egyesület 80 éve képekben című dedikált könyvet. E sorok írója Túrmezei Erzsébet 1941-ben, a templom építési engedélyének intézésekor írt, Építési engedély című versét olvasta fel utólagos köszöntésül. Volt anyagyülekezetük nevében Bácskai Károly lelkész szólt a megjelentekhez Zsid 3,18 alapján, majd átadott gyülekezetük ajándékaként egy értékes úrvacsorai boroskancsót. A hálaadások sorát Gálos Ildikó, az idősotthon vezetője folytatta Zsolt 121,1–4 versével. A Sarepta „alapító tagjaként” Filippinyi Jánosné, Joli néni nyugdíjas főnővér – akinek a férje az otthon lelkésze volt – köszöntötte meleg szavakkal és énekverssel az ünneplő gyülekezetet. Juhász Endre – fogyatékosként – saját kezűleg egy faliszőnyeget készített erre az alkalomra a gyülekezetnek.

A közgyűlés után az ünneplők átvonultak a gyülekezeti terembe. Itt elsőként a Resinarius kórus középkori egyházi zenét, barokk és romantikus kórusműveket adott elő, majd szeretetvendégség következett. Ezt követően Gyekiczky János nyugalmazott lelkész a teológiai akadémia történetét és az intézménynek a hidegkúti templommal való kapcsolatát ismertette. Befejezésként e sorok írója bemutatta a templomépítés különböző fázisait, a szentelést megörökítő, illetve a mai állapotot szemléltető – a gyülekezet történetének megírásához az Evangélikus Országos Levéltárból Zászkaliczky Pál segítségével megkapott – fényképeket. Ezek is arról vallanak, hogy még a történelem viharai is tudták szolgálni Isten ügyét.

Békés Tamás

Regionális hozzárendelés: Pesthidegkúti Evangélikus Egyházközség

::Nyomtatható változat::