Evangélikus Egyház
- Online újságok
- Evangélikus Élet
- Archívum
- 2005
- 27
- Pogány napfordulóünnep Szent Iván éjjelén
A közelmúlt krónikája
Hozzászólás a cikkhez
Pogány napfordulóünnep Szent Iván éjjelén
Több mint húszezer druida, spiritiszta és más napimádó gyűlt össze június 21-re virradóra az angliai Stonehenge-ben a nyári napforduló megünneplésére.
A druidák, a kelta időkbe visszanyúló britanniai pogány vallás papjai és hívei azért vonzódnak a Londontól száz mérföldre nyugatra fekvő prehisztorikus emlékekhez, mert meggyőződésük szerint kétezer évvel ezelőtt Stonehenge a spiritualizmus központja volt.
Az angol örökségvédelmi hivatal szóvivője elmondta, hogy „fantasztikus volt a napfelkelte és a hangulat” az északi félteke leghosszabb nappalának kezdetén. A Stonehenge-hívek üdvrivalgásban törtek ki, amikor helyi idő szerint 4 óra 58 perckor felbukkantak az első napsugarak. Sokan dobon vagy dudán játszva köszöntötték a felkelő napot. A rejtélyes kőemlékek egész évben látogathatók, de a nyári napforduló különleges alkalmat kínál a rajongóknak ahhoz, hogy körüljárják és megérintsék a húsztonnás köveket.
A tudósok szerint a stonehenge-i kőkör időszámításunk előtt 3000 és 1600 között létesült, de senki sem tudja biztosan, hogy templom, temetkezési hely, csillagvizsgáló, esetleg valamilyen más spirituális vagy ideiglenes célt szolgáló létesítmény volt-e.
A magyar néphagyományból már jórészt kikopott, ám az észak-európai és a szláv népeknél a mai napig jelentőséggel bír Szent Iván ünnepe, június 24-e. (Régen erre az időpontra esett a napforduló, ma azonban már 21-ére esik, aminek fő oka a Földhöz viszonyított napállás és a tényleges naptári évek közti különbség.)
Régebben nálunk is számtalan babona és hiedelem kapcsolódott e naphoz. Előestéjén sokfelé ágat tűztek a tyúkólakra a rontás és a boszorkányok ellen. A Szent Iván éjjelén szedett gyógyfüveknek különleges hatást tulajdonítottak. Hajnalán az öregasszonyok meztelenül járták körül a földjüket, és harmatot gyűjtöttek. Ezen a napon került sor a híres tűzgyújtásra is. A faluvégen, erdőszélen rakott tüzet háromszor kellett átugrani, hogy „Szent Iván közbenjárásával” a Szentháromságnál kegyelmet nyerjenek.
Néprajzi szempontból mindez érdekes lehet, csakhogy manapság ismét egyre népszerűbbek a Szent Iván-napi mulatságok. Igaz, ma már nem a varázslat és a bűbáj, hanem a szórakozás jegyében állják körül a Szent Iván-napi máglyát. Vonatkozó bibliai idézetek helyett álljon azonban itt egy budapesti falfirka figyelmeztetése: „Pogány tűzzel nem jó játszani!”
Forrás: MTI
::Nyomtatható változat::
|