Kultúrkörök

Hozzászólás a cikkhez

Az elmúlt héten, június 20-án kezdődött a Mandák Otthonban az ötnapos kántortovábbképző tanfolyam, amelyen huszonnégy kántor vett részt. A megnyitóról senki sem hiányzott, hiszen Fassang László orgonaművész egész délutánt kitöltő improvizációs kurzusán mindenki jelen akart lenni. A fiatal virtuóz közvetlenségével és rendkívüli pedagógiai érzékével csodálatos hangulatot teremtett. Az önként jelentkező kántorokkal együtt muzsikálva bizonyította, hogy az improvizáció tanítható, és sok-sok gyakorlással meg is tanulható.

A tanfolyam következő napjain délelőtt egyéni hangszeres és szolfézsórákat tartottak. Ebéd után elméleti oktatás folyt, a vesperákat követően pedig előadások hangzottak el.

Dr. Ecsedi Zsuzsanna, Németh Csaba, Simon Barbara és W. Kinczler Zsuzsanna foglalkozott az orgonistákkal. Új darabok és előjátékok megbeszélésére, illetve kidolgozására volt lehetőség. Kardos Anna hangképzési gyakorlatai nagy segítséget nyújtottak a rossz éneklési beidegződések leküzdéséhez. Pócs Miklós a modális összhangzattan alapjaival ismertette meg az érdeklődőket. Bence Gábor zeneelméletet tanított, a kóruséneklést vezette, és közös órákat tartott az új istentiszteleti rendekről. Gálos Miklós a liturgikus orgonajáték szabályait, építkezését gyakoroltatta.

Dr. Finta Gergely a lutheri és a kálvini zenefelfogásról, valamint azok hatásáról tartott rendkívül érdekes előadást. Ecsedi Zsuzsanna saját tapasztalatai alapján elemezte a kántor tevékenységét.

1. Kinczler Zsuzsanna Kántori szolgálat Budapest peremén című előadásában a leküzdhető nehézségekre hívta fel a figyelmet.

A lelki töltekezést Mekis Ádám egyházmegyei zenei felelős igehirdetés-sorozata jelentette. „A jó kántor zenei talentumával Jézus Krisztust dicsőíti a gyülekezetében. Ez a lényeg, amelyért mindig többre törekedve kell tennie” – hirdette az acsai lelkipásztor. A tanfolyam résztvevőinek ellátásáról Milán Gábor gondoskodott a megszokott magas színvonalon.

A fóti műhelymunkának különleges „íze” volt. Alázat, szeretet, igényesség és az egymás iránti kölcsönös tisztelet teremtette meg azt a légkört, amelyben öröm volt tanítani és tanulni. A segíteni akarás késztette Illés Adélt, Trajtler Dórát és Horváth Bálintot arra, hogy körülbelül százötven eredeti koráldallamhoz előjátékokat válogassanak, és azokat két kötetben közreadják. A gyűjteményt most meg is vásárolhatták a jelenlévők.

A kántortovábbképző tanfolyam tapasztalatait Bence Gábor foglalta össze záróbeszédében. Utolsó mondataival azonban már a jövő évi alkalomra hívott: „A szakmai és lelki feltöltekezés után legyetek hírvivői annak, hogy jövőre is várjuk a tudásuk gyarapítására vágyó kántorokat.”

Tóthné dr. Gallyas Katalin

::Nyomtatható változat::