Kultúrkörök

Hozzászólás a cikkhez

Pillanatfelvétel a tavalyi fesztiválról

Megdöbbentő a múlt évi statisztika: tíz nap alatt kétszázezer ember egy hatszáz lelkes faluban. Mint „egyház” a kapolcsi és a taliándörögdi evangélikus gyülekezet 1989 óta van jelen két templomával a Művészetek Völgye fesztiválon. A közelmúltban elhunyt, jó emlékű lelkészelődöm – Kiss János – már a fesztivál tizenhét évvel ezelőtti születésekor egyike volt azoknak, akik biztatták, segítették a kezdeteknél bábáskodókat. Mire a helyi gyülekezet lelkészeként e sorok írója belecsöppent a 2001. évi szervezésbe, a fesztivál már „felnőtt” – és hatalmas lett. Programok, kiállítások, hangversenyek, különböző „egzotikus vallások” bemutatkozása egyaránt helyet kapott az öt falut magába foglaló „völgy” sok-sok színhelyén.

Sok mindent újra kellett gondolnunk abból a szempontból, hogy megtaláljuk a helyünket ebben a szokatlan környezetben. Abból indultunk ki, hogy sok a kereső ember, Jézus pedig ugyanazt mondja tanítványainak, mint a kenyérszaporításkor a pusztában: „Ti adjatok nekik enni!” (Mt 14,16)

A programok látszólagos túlkínálatának ismeretében erős túlzásnak tűnhet éhezőkről beszélni, mégis azt kellett látnunk, hogy „a krisztusi kenyér illata” legfeljebb az egyházak kulturális szerepének bizonyos szintű bemutatásából érződhetett ki. Ez pedig az igazi „megelégítéshez” bizony igen kevésnek bizonyult.

1. nyarán az egyházi programok szervezésének és lebonyolításának feladatából alaposan kivettem a részem. A mindennapos kapolcsi és taliándörögdi istentiszteletek, valamint az evangéliumi énekekből összeállított egyhetes koncertsorozat teljesen kimerített, mindazonáltal nagyon kevésnek tűnt. A rákövetkező évben több időnk volt együtt gondolkodni mindazokkal, akik „fantáziát láttak” a Művészetek Völgye hangulatába művészileg illeszkedő, de elsősorban mégis evangélizáló jellegű „jelenlétben”. Ekkor hirdettük meg – a már kipróbált – felekezetközi csatornákon keresztül, hogy „szabad a pálya”, azaz lehet jönni evangélizálni. A „szabad a pálya” kifejezést persze valóban idézőjelben használtuk, hiszen nem csupán tőlünk függ, hogy mit vonultatunk föl a helyszíneken: legalább olyan fontos, hogy a helyi gyülekezeteknél mindez elfogadásra találjon. Ezen túl pedig elengedhetetlen, hogy a fesztivál főszervezőivel is szót értsünk, velük kapcsolatban álljunk. Az evangélizálók számára feltételül szabtuk egymás kölcsönös, Krisztusban való elfogadásának készségét, a profi művészi színvonalat, az élő Krisztusról való bizonyságtételt és a megtérésre való hívás művészi kifejezésére való törekvést.

Mindennek a megvalósítása nem volt mindig egyszerű. Több év munkája során kristályosodott ki az a – tartalmában és formájában egyaránt jó minőségű – programkínálat, amely ezen a nagyszabású művészeti rendezvényen viszonylag sok embert képes megérinteni az evangéliummal.

Az idén is lesznek megszólító jellegű színdarabok, a templomban naponta istentiszteletek, evangélizációk, verses előadások. A kapolcsi, a taliándörögdi és az öcsi templomban kiállításokat szervezünk, köztük egy „hangos kiállítást” – igei „audioháttérrel”. Továbbá mindennap várja az érdeklődőket a Hit és Út Mozija. Egy bolthajtásos pincehelyiség szabta térben vetítünk – szűk kör részére – keresztény tartalmú, illetőleg a kereszténységgel foglalkozó filmeket, filmrészleteket. A vetítés után személyes, asztal körüli beszélgetésekre lesz lehetőség.

Fontos eleme a szolgálatnak a közvetlen segítségnyújtás és a személyes evangélizáció. Ha találunk olyan embert, aki kábítószer, alkohol vagy más szenvedélybetegség miatt számít elesettnek, azt felsegítjük, megszólítjuk. Arra törekszünk, hogy a fesztivál ideje alatt hosszabb távon is működtethető kapcsolatot alakítsunk ki a rászorulókkal, és – ha lehetséges – keresztény közösségbe vonjuk be őket a további segítségnyújtás reményében.

Minden programunk a már említett közösségi alkalom köré fonódik, amely tartalmaz imádságot, énekeket, evangélizációt, a keresztény élet alapjairól szóló tanítást, illetve csoportos beszélgetést. A misszió kulcsszava esetünkben a „kapcsolat”, hiszen a Művészetek Völgye fesztivál résztvevői általában több napot is töltenek a helyszínen, s ez – a korábbi évek tapasztalatai alapján – lehetőséget ad az ismétlődő találkozásokra, a kapcsolatok mélyítésére.

A fesztivál alatti missziós munka az evangélikus egyházközség irányításával folyik, a felekezetközi munkakapcsolatok eddigi leginkább a Budapesti Autonóm Gyülekezettel bizonyultak gyümölcsözőnek. A szolgálatban minden felekezet vagy közösség saját anyagi erejére támaszkodva vesz részt. Bennünket eddig a Nyugati (Dunántúli) Egyházkerület, valamint egyházunk ifjúsági osztálya segített. Az előadókon kívül mintegy húsz főből álló felekezetközi segítő csoport végzi az evangélizációs szolgálatokat és a velük kapcsolatos szervezést, az úgynevezett Lutheránus Megújulás mozgalom koordinálásával. (Akiket az általunk szervezett program érdekel, az a kovagoors.lutheran.hu weboldalon tájékozódhat.)

Idei újdonságaink közé tartozik, hogy a fesztivál ideje alatt házépítésbe fogunk, közös alapon, kőből, habarccsal. Ebbe a házba mindenki beleépítheti saját „kövét” olyan módon, olyanra alakítva vagy színezve, ami valamiféleképpen rá jellemző. Reménységünk szerint a fesztivál végére állni fog egy ház, bizonyságul arra, hogy így is, a Művészetek Völgyében is épülhet az egyház.

Veress István

Regionális hozzárendelés:

::Nyomtatható változat::