e-világ

Hozzászólás a cikkhez

A hatvani Grassalkovich-kastély

Oszlassuk el a város nevéhez kapcsolódó „számmisztikát”! A név – amellyel először 1235-ben találkozunk „Hatvin”, „Hotvin”, majd „Hotwan”, „Hatuan”, „Hothoun”, „Hothwon” formában – nincs kapcsolatban a fővárostól való távolsággal, nem is lehet, hiszen a méterrendszer csak 1789 óta létezik.

A településnek már 1406-ban mezővárosi rangja (oppidum) volt, 1423-ban pedig mint vámszedő helyről írtak először. A középkori Hatvan három országgyűlésnek volt a helyszíne. Az 1442. augusztus 10-i országgyűlés közkegyelmet és birtokai visszaadását ígérte mindazoknak, akik elismerik I. Ulászló uralmát. Az 1505. június 24-i országgyűlésre csak a fegyveres köznemesség jött el. A török fenyegetés árnyékában, 1525. június 24-től júliusig itt tartották az úgynevezett „lármás” országgyűlést, ahol a tízezer fegyveres köznemes leváltotta a nádort és a kancellárt. Az új nádor Werbőczy István, az új kancellár pedig Várady Pál egri püspök lett.

A mezőváros 1544-től szandzsák székhely volt, körülbelül öt-hatezer lakossal. A korabeli metszetek tanúsága szerint a törökök minaretet és fürdőt is építettek itt. A kutatók szerint a mezőváros ekkor élte fénykorát. A kései feudalizmust a Grassalkovichok neve, tevékenysége fémjelezte.

1760-ban már létezett az iparos céh. 1849. április 2-án Hatvannál vívták meg a szabadságharc tavaszi hadjáratának első győztes csatáját, ahol Gáspár András, a 7. hadtest parancsnoka Jozef Wysocki lengyel légiósaival legyőzte Schlinck túlerőben lévő seregét.

Az 1850 körül végzett összeírás alapján tudjuk, hogy Hatvanban 2245 katolikus, 10 evangélikus, 4 református, 9 ortodox és 4 izraelita vallású polgár élt. Nyolcvanöt év múlva, 1935-ben önálló evangélikus gyülekezet szerveződött, és templomot épített. (Ősszel erről az eseményről is megemlékezünk.) A mustármag fává növekedett! (Vö. Mt 13,31–32) Sztehlo Gábor és Legány Ödön munkásságát a gyülekezeten kívül is ismerik és megbecsülik.

Hatvant jó földrajzi helyzete, a kedvező közlekedési lehetőségek, a vasút, a cukor- és konzervgyár, valamint néhány kisebb üzem és intézmény lendítette tovább a fejlődésben. A vasútállomás 1944. szeptember 20-án történt szétbombázása és az ezzel együtt járó veszteségek, szenvedések sem gátolhatták meg a település fejlődését, bár a front által okozott károkat nem volt könnyű helyreállítani. A második világégés során száztíz hatvani katona halt meg, a polgári áldozatok száma öt-hétszáz lehetett.

A hatvani képviselő-testület 1945. április 22-én egyhangúlag döntött arról, hogy a belügyminiszternél kezdeményezik Hatvan várossá nyilvánítását. Sikerrel jártak: a második világháború után az országban elsőként Hatvan kapta vissza városi rangját, 1945. június 20-án. Az önkormányzat 2005-ben egész évben minden eddiginél gazdagabb, színpompásabb rendezvénysorozattal – öt főrendezvénnyel – emlékezik meg az évfordulóról. (A közelmúltban Gyurcsány Ferenc miniszterelnök egy új, modern uszodát adott át rendeltetésének, s az ünnepségen a helyi evangélikus lelkész – e sorok írója – polgármesteri díszoklevelet kapott.)

Milyen a mintegy huszonötezres lélekszámú Hatvan? Nyitott város: befogad minden tiszta szándékú, becsületes embert, aki itt szeretné megtalálni a boldogulását. Türelmes város: sokféle polgár, különböző településekről, sőt országokból idekerült ember élt és él itt, a legnagyobb, minden irányban megnyilvánuló türelemben. Mozgásban lévő város: a jó földrajzi helyzet, a kitűnő közlekedési lehetőségek segítik a mobilitást. Sokan járnak innen és ide dolgozni, tanulni. „Kamasz” város – még fejlődik. Teljes lendülettel zajlik a modernizálási tervek folyamatos megvalósítása, hogy a város még szebb és rendezettebb legyen.

Bölcs, körültekintő és dinamikus városvezetés mellett a hatvaniak általában elmondhatják magukról: „Jó itt élni! Érdemes itt élni!”

Dr. Barcza Béla

::Nyomtatható változat::