Keresztutak

Hozzászólás a cikkhez

Kilencvenöt éve, 1910. augusztus 27-én Szkopjében látta meg a napvilágot kalkuttai Teréz anya, a Nobel-békedíjas katolikus apáca, a Szeretet Misszionáriusai nevet viselő rend alapítója.

A kisbirtokos albán paraszti családba született Agnes Gonxha Bojaxhiu-t tizenkét éves korában, a katolikus elemi iskola tanulójaként szólította fel egy belső hang a szegények megsegítésére. Ettől kezdve céltudatosan készült a misszionáriusi tevékenységre: tizennyolc évesen Írországban belépett a Loreto Nővérek Rendjébe, amely akkoriban együtt dolgozott a kalkuttai érsekséggel, s a fiatal lány felvette a Teréz nővér nevet Lisieux-i Szent Teréz után. 1929 januárjában érkezett Kalkuttába, ahol 1937. május 24-én tette le utolsó rendi fogadalmát, megfogalmazása szerint „Jézus jegyese” lett „az örökkévalóságig”. Ekkor kapta a Teréz anya nevet.

1946-ban, miközben Dardzsilingbe utazott a vonaton, hogy tüdőbetegségét kezeltesse, meghallotta a jézusi hívást, hogy a legszegényebbek között szolgálja őt. Az Indiában mindennapos nyomor és nélkülözés olyan nagy hatással volt rá, hogy végül engedélyt kapott tanári tevékenysége feladására. 1948-ban bocsátották el rendjéből; a következő évben felvette az indiai állampolgárságot. Egy patnai amerikai iskolában kitanulta az ápolónői munkát, s elkezdte összeszedni, ápolni, tanítani a kalkuttai utcák gyerekeit, hajléktalanjait. Ettől kezdve viselte a később egyenruhává lett jellegzetes öltözékét, a fehér szárit kék szegélycsíkokkal.

1950-ben megalapította a Szeretet Misszionáriusai katolikus irgalmas rendet, és Kalkutta nyomornegyedében telepedett le. A rendbe tartozók esküje szerint a misszionáriusok nem dolgozhatnak a gazdagokért, és munkájukért nem fogadhatnak el fizetséget. A szabad szolgálat a szegényeket segíti, a közösség minden anyagi bevétele adományokból származik. Teréz anya 1952-ben megalapította a Nirmal Hriday (Tiszta Szív) menedékhelyet a haldokló nyomorgóknak és nélkülözőknek.

Hamarosan önkéntes támogatók segítették szolgálatát, a kalkuttai egyházi szervezetek, városi hivatalok pedig anyagilag támogatták. Létrehozott egy kórházat a súlyos betegek számára, otthont alapított az elhagyott, rosszul táplált, fizikailag vagy lelkileg sérült gyermekeknek.

Teréz anya azt a célt tűzte ki maga elé, hogy szeretetet és gondoskodást nyújtson mindazoknak, akikkel különben senki nem törődik.

Világszerte elismert tekintély lett: gyógyította a betegeket, istápolta a leprásokat, közben fáradhatatlanul körbeutazta a Föld országait; rendje alapítványokkal, kórházakkal, szociális otthonokkal gyarapodott. (Magyarországon 1986-ban és 1989-ben járt; a magyarországi rend megalakítására 1989-ben nyílt lehetőség.) Mozgalma nemzetközivé nőtte ki magát, keresztény hitben fogant életfilozófiája pedig a legkülönbözőbb vallási felekezetek körében talált követőkre szerte a világban. A „szegények angyala” által alapított irgalmas rend keretében világszerte ötezer nővér dolgozik százharminchárom országban, hatszázötven házban.

Teréz anya törékeny testalkatú, ám határozott asszony volt. Például felkérte a pápát, hogy ossza fel az Apostoli Szentszék javainak egy részét szegényei között. A pápa által adományozott gépkocsit elárverezte, és a pénzt jótékony célra fordította. Tevékenységét számos kitüntetéssel ismerték el; ezek közül a legrangosabb az 1979-ben neki ítélt Nobel-békedíj volt a szegények és a nélkülözők, a betegek és árvák között végzett emberbaráti tevékenységéért. 1971-ben VI. Pál pápától megkapta a XXIII. János-békedíjat, majd 1980-ban India legnagyobb polgári kitüntetését, a Bharat Ratna (India Csillaga) Díjat. A római Szent Szív Katolikus Egyetem és a Louvaini Katolikus Egyetem díszdoktora volt, továbbá Assisi város díszpolgára, 1989-ben pedig az év asszonya lett.

1992-ben albán állampolgárságot és diplomáciai útlevelet kapott, s kitüntették az UNESCO díjával, 1996-ban pedig díszpolgárává fogadta az Egyesült Államok.

Teréz anya 1997. szeptember 5-én Kalkuttában halt meg. Már halála után két héttel felállították életnagyságú szobrát az általa vezetett rendház előtt, azóta szobra van Rómában és Albániában is. Albániában – albán származására való tekintettel – róla nevezték el a tiranai repülőteret, majd nemzeti ünneppé nyilvánították boldoggá avatásának napját.

A már életében szentként tisztelt Teréz anya boldoggá avatásának folyamata halála után két évvel, 1999. július 26-án vette kezdetét, miután II. János Pál pápa eltekintett az egyébként szokásos ötéves várakozási időtől. A rendszerint több évtizedig elhúzódó folyamat ezután is rendkívüli gyorsasággal haladt: a Vatikán 2002 októberében elismerte a boldoggá avatáshoz szükséges feltétel teljesülését, majd II. János Pál 2002. december 20-án lezárta a boldoggá avatási eljárást.

A boldoggá avatási szertartásra 2003. október 19-én került sor, az új boldoggal kapcsolatos megemlékezések és ünnepségek napjául a pápa szeptember 5-ét ajánlotta.

MTI

::Nyomtatható változat::