evél&levél

Hozzászólás a cikkhez

Öröm számomra, hogy az Evangélikus Élet igyekszik mindig megláttatni az élet napos oldalát is. Örömmel olvastam az augusztus 14-i számban „egy őszinte táborozó” mondását: „Az egész táborban a párnacsaták voltak a legjobbak, csak az volt a baj, hogy a felnőttek mindig tiltották őket.”

Ez eszembe juttat egy hatvan évvel ezelőtti párnaharcot, amelyet naplójában is megörökített az én akkor tizenegy éves Tomim: „1944. december 26–27-én már megint nagyon lőttek. A tűzharcot egész közelről nézhettük. Körülbelül fél 11-kor két gránát egészen közel csapott be, úgyhogy a kis hálószoba ablaka betört. Máma elkezdett fájni a fogam. Este párnaharc volt.” Ezekért a „csatákért” én titokban hálát adtam, hiszen valóban „háborúban békességet” jelentettek, mint ahogyan erről már írtam a Bogár utcai gyermekotthon lakóinak csodás megmeneküléséről szóló könyvemben.

Bartosné Stiasny Éva (Budapest)

::Nyomtatható változat::