Kultúrkörök

Hozzászólás a cikkhez

Egyházunkban, gyülekezeteinkben manapság gyakran esik szó a nyitott templomról. Szélesebbre kell tárnunk templomaink ajtaját a (kül)világra, mert az emberek nem tudják vagy – a konzumtársadalom erőszakosan tolakodó kínálata közepette – nem veszik észre, hogy mi az igazi érték; mi az, ami „életre való”. Bizonyos értelemben „kapunyitásnak” tekinthető az az értékközvetítő szolgálat is, amelyet a Deák téri gyülekezet énekkara végez. A Lutheránia ének- és zenekar augusztus 19. és 27. között Svédországban vendégszerepelt.

A linköpingi katedrális kórusa három évvel ezelőtt Magyarországon járt; e látogatás viszonzásaként került sor az augusztusi turnéra. Turnét írok, mert Linköpingen kívül (ahol istentisztelet keretében végzett, rövid szolgálatra is lehetőség volt) az onnan mintegy kétórás autóbuszútnyi távolságra eső Vadstenában és Norköpingben is előadta műsorát a kórus.

Karnagyunk, dr. Kamp Salamon nagyszerű válogatást állított össze ezekre az alkalmakra. Ebben – a Lutheránia különleges tehetségéhez illő Bach-műveken kívül – számos magyar szerző alkotása helyet kapott. Különös érzés vett erőt az emberen Liszt, Dohnányi, Gárdonyi, Kodály, Szokolay és más hazai mesterek műveit otthonunktól ezer kilométernyi távolságban, a nálunk oly ritka gótikus templomok falai között hallgatni.

Feltehetően más lelki rezonancia alapján, de vendéglátóinkra, a linköpingi katedrális kórusának tagjaira is – mint mondták – nagy hatással voltak a magyar szerzők művei: nyelvünk ismerete nélkül is „értették” és „megértették” őket. Úgy tűnik, Lutherániánk valóban „ki tudta nyitni a templom kapuját” az értékek előtt.

A skandináviai turné során megnyíltak személyes kapuk is, hiszen a linköpingi kórus, illetőleg a gyülekezet tagjainál kaptunk szállást, és ezzel együtt nagyszerű lehetőséget arra, hogy személyesebbé váljék – a hivatalosról az egyháztagok szintjére „emelkedjék” – gyülekezeteink kapcsolata. Emlékezetes marad az a közös vacsora is, amelyen – a köszöntések, üdvözlések mellett – természetesen szintén felcsendültek énekeink. Ugyanitt e sorok írója egy rövid, a gyülekezetünk életéről szóló összefoglalót tarthatott, amelyhez vetített képek adták a hátteret.

Jó alkalom volt ez arra is, hogy a testvérgyülekezeti kapcsolatok terén is megpróbáljunk új utakról, új kinyitott kapukról gondolkodni. Különösképpen is olyanokról, amelyek közvetlenül a hívek, az egyháztagok között nyílhatnak ki, erősítve e kapcsolatok személyes tartalmát.

A partneri kapcsolatok keretében hozzánk látogató ifjúsági és gyülekezeti csoportok számára ajánlottuk, hogy keressék fel a határainkon túli magyar gyülekezeteket is.

A végig csodás, napfényes idő, a gyönyörű tájak, a kitűnő előkészítés és a szíves vendéglátás foglalták keretbe ennek az egyhetes zenei missziónak az élményét, amelyhez méltó „kadencia” volt az egynapos stockholmi kirándulás, a város ódon és új szépségeiben való pihentető elmerülés.

P. L.

::Nyomtatható változat::