Élő víz

Hozzászólás a cikkhez

Az a győzelem, amely legyőzte a világot, a mi hitünk. (1Jn 5,4)

Szentháromság ünnepe után a tizenhetedik héten az Útmutató reggeli igéi azokról a csodákról szólnak, amelyeket Isten gyermekei a hit győzelme által tapasztalhatnak meg életükben. Vegyük ezért nagyon komolyan reformátorunk heti igénkhez fűzött figyelmeztetését: „Azért, ha a világot le nem győzöd, hanem engeded, hogy a világ győzzön le téged, hiába dicsekszel a hittel és Krisztussal, mert tulajdon cselekedeteid tesznek tanúságot ellened, hogy nem vagy Isten gyermeke!” Napi igéink konkrét élethelyzetekben szemléltetik a hitnek eme alapjelentését: „A hit pedig a remélt dolgokban való bizalom, és a nem látható dolgok létéről való meggyőződés.” (Zsid 11,1) A kánaáni pogány asszony lánya gyógyulásáért könyörög Dávid Fiához; szaván fogja őt, és kiskutyaként megelégszik a kegyelem morzsáival is. „Asszony, nagy a te hited, legyen úgy, amint kívánod!” S a hit győzelme megmutatkozik: „…meggyógyult a leánya még abban az órában.” (Mt 15,28) Isten „csak” hitet kíván tőlünk: „A hit tehát hallásból van, a hallás pedig a Krisztus beszéde által.” Ezért Pál is az evangéliumot, a hit igéit hirdeti: Jézus Úr, s „aki segítségül hívja az Úr nevét, üdvözül” (Róm 10,17.13). A tizenkét éve vérfolyásos asszony a törvény szerint tisztátalannak számított. Azért, hogy ne csak testi betegségétől szabaduljon meg, személyesen kellett beszélnie Jézussal, aki a testet-lelket egyszerre gyógyítja meg: „Leányom, a hited megtartott téged: menj el békességgel, és bajodtól megszabadulva légy egészséges.” (Mk 5,34) Jakab, az Úr testvére a hit próbájáról tanít. Hittel kérjük ahhoz is a bölcsességet, hogy megkülönböztethessük az Isten által ránk mért megpróbáltatást a sátán általi megkísértéstől, „mert az Isten a gonosztól nem kísérthető, és ő maga sem kísért senkit a gonosszal” (Jak 1,13). Jézus úgy gyógyítja meg a kapernaumi pogány százados haldokló szolgáját, hogy nem is találkozik a századossal, csak az üzenetét hallja: „Uram, ne fáradj, mert nem vagyok méltó arra, hogy a hajlékomba jöjj.” (Lk 7,6) Ő ma is szavával, igéjével cselekszik – hisszük-e ezt? Jézus csak két alkalommal csodálkozott: a názáretiek hitetlenségén (l. Mk 6,6), valamint a meggyógyított szolga hitén: „Mondom nektek, Izráelben sem találtam ekkora hitet.” (Lk 7,9) A nagytanács nem tarthatta fogva az apostolokat, de harminckilenc korbácsütést mértek rájuk. „Ők pedig örömmel távoztak a nagytanács színe elől, (…) és nem hagytak fel a naponkénti tanítással, és hirdették a Krisztus Jézust…” (ApCsel 5,41–42) „Miután Jézus elfogadta az ecetet, ezt mondta: »Elvégeztetett!« És fejét lehajtva, kilehelte lelkét” (Jn 19,30), átadta Atyjának a páskabárányok megölésének órájában – így győzte le a világot! Jézus hajnali háromkor ment tanítványai hajójához a tengeren. Péter csak addig tudott járni a vízen, amíg a hit merészségével az Úrra nézett. Urunk kérdésére – „Kicsinyhitű, miért kételkedtél?” – mi mit válaszolnánk? Feleljük mi is győzelmes hittel: „Valóban Isten Fia vagy!” (Mt 14,31.33) „Hittel nézek keresztfádra, / Üdvözítő Jézusom.” (EÉ 206,1)

Garai András

::Nyomtatható változat::