EISZ
Evangélikus Információs Szolgálat
 
Luther Kiadó
Luther Kiadó
 
Rovatoló
Fundamentum
Élő víz
Egyházunk egy-két hete
Keresztutak
e-világ
Kultúrkörök
Keresztény szemmel
Nem mi írtuk...
A hét témája
Evangélikusok
EvÉlet - Lelki segély
A közelmúlt krónikája
Gyermekvár
Szószóró
evél&levél
Közlemények, nyilatkozatok
On-line plusz
E heti Luther-idézet
Útitárs
Presbiteri
 
Evangélikus Egyház - Online újságok - Evangélikus Élet - Archívum - 2005 - 40 - Szabó Lajosra emlékezünk

Evangélikusok

Hozzászólás a cikkhez

Szabó Lajosra emlékezünk

(1910–1995)

Tíz éve, hogy eltemettük (1995. október 6-án). Erre a pár soros, nagyon töredékes emlékezésre nem neki van szüksége, hanem nekünk: egykori gyülekezeteinek, egykori káplánjainak – bár közülük sokan már nincsenek az élők sorában –, lelkésztársainak, akik közül a legfiatalabbak is már a nyugdíjaskor határán járnak; az igazi kortársak egyike a kilencven felé tart, a másik pedig túl is van rajta. Személyes kapcsolatainkon kívül megemlékezésre késztet bennünket az apostoli intés és névadó hitvallásunk ide is érvényes artikulusa.

Közvetlen munkatársa – káplánja – csak pár hónapig voltam Szabó Lajosnak, de a Vasi Egyházmegyében dolgozó lelkészként szolgálati közösségben maradtam vele, ezenkívül Szombathelyen tizenöt éven át egy gyülekezet kötelékébe tartoztunk; ajándék volt számomra, hogy nemegyszer igénybe vehettem a segítségét, így ebben az emlékezésben szívesen vállalom a személyes hangot.

Szabó Lajos nem ismert szorosabb köteléket, mint amely ordinációja és beiktatása révén egyházához és a gondjaira bízott gyülekezetekhez fűzte. Egészségét, személyes sorsát, még családja ügyét is csak ezen a köteléken belül tudta elképzelni. Tudta, mi a számára kijelölt feladat. Ha vasárnap hajnalban a káplánszoba ajtaját megzörgetve bekiáltotta legendás fogalmazású kérdését, a közvetítendő üzenet és a rábízottak iránti felelősség súlya alatt tette. Sem az öregség, sem a gyengülő egészség terhe nem akadályozta abban, hogy nyugdíjasként is aktívan segítsen egykori káplánsága és egykori egyházmegyéje egész területén, akár családi programok lemondása árán is. Feleségem – aki sokszor és szívesen volt a sofőrje – ma is emlegeti, hogyan mondott el az idős lelkész egy vasárnap három istentiszteleten három, mondanivalójában azonos, de formájában a három hely különbözőségéhez igazított prédikációt. Egyháztörténeti dokumentumok lehetnének a legendás spirálfüzetek, ha a sajátosra formált gyorsírást nem csupán ő maga tudta volna megfejteni. Alig akadt olyan lelkészi munkaközösségi ülés, amelynek előadásait – bárki volt is a hivatalos előadó – ki ne dolgozta volna.

Pedig kevés beszédű ember volt. Soha ki nem mondta, de élte a híres szabályt: „Csak akkor nyisd ki a szádat, ha szavad többet ér annál a csöndnél, amelyet beszédeddel megtörsz!” Közös szombathelyi szolgálatunk idejéből a legszebb emlékeim közé sorolom azokat a délelőttöket, amelyeken ez a szófukar ember csodálatosan kinyílt szavú és szívű beszélgetőtárssá lett.

Azon a bizonyos szeptember végi szerdán – talán először szakítva a szokott renddel – nem a gyülekezeti bibliaórára jött feleségével együtt, hanem tisztességből és sokat szenvedett lelkésztársa iránti megbecsülésből őt ment meghallgatni. On-nan a buszmegállóhoz sietett. Az utcába beforduló busz sofőr-je annyit látott, hogy a megállóban egy magas, ősz hajú, fekete ruhás öregember lassan a földre csúszik a megállót jelző oszlop mellett.

A puritán lelkésznek puritán halált ajándékozott a Gazdája. De ez a Jézus Krisztus elég gazdag ahhoz, hogy Szabó Lajosnak és minden rá emlékezőnek megadja „a nyugalom helyét, a vele való közösség boldogságát és az örök világosság fényét”.

Fehér Károly


::Nyomtatható változat::

E számunk tartalma
Napról napra

Liturgikus sarok
Végül is mi a titka?
Élő víz
Mihály-napi gondolatok
Nem csak lepra – misszió
Heti útravaló
Egyházunk egy-két hete
Megújult grófi templomok
Répcelaki renoválás
„Kezdetben teremtette Isten…”
Esperesi kollégium Révfülöpön
Szekszárdi szüret
Új lelkész az oroszlányi evangélikus gyülekezet élén
Megfáradtan élni, vagy megújulva nem fáradni?
Keresztutak
Az egyházakat nem szabad kiszorítani a társadalomból
Újabb evangélikus–katolikus nyilatkozat?
Olaszországi kirándulás
Magyar emlékekért a világban
Nagyon őszinte szavak a depresszióról
Evangélikusok
Szabó Lajosra emlékezünk
e-világ
Jó tudni… élelmiszer-vásárláskor
Keresztény szemmel
Isten vagy a mammon?
Katonadolog
A hét témája
Hetilapunkért adtunk hálát
Hetilapunkért adtunk hálát
Az a hihetetlen ’57-es esztendő
Megkérdeztük…
Utólag…
evél&levél
A többszörösen megnyúzott és mégis eleven róka esete

A közelmúlt krónikája
Az Evangélium Színház kitüntetése
Az augsburgi vallásbéke évfordulóján
E heti Luther-idézet
Luther-idézet
A vasárnap igéje
Rend a lelke mindennek?
Oratio oecumenica
Oratio oecumenica
Gyermekvár
Kedves Gyerekek!
 
A lapról
Impresszum
Fórum
Kapcsolatok
Evangélikus portál
Déli Egyházkerület
Északi Egyházkerület
Nyugati (Dunántúli) Egyházkerület
 


Evangélikus Egyház Online újságok Evangélikus Élet Archívum 2005 40 Szabó Lajosra emlékezünk

© Magyarországi Evangélikus Egyház, Internet Munkacsoport, 2003–2017
© Luther Kiadó, Evangélikus Információs Szolgálat, 2015–2017
Az adatok kereskedelmi célra nem használhatók. Minden jog fenntartva.
Kérdések és megjegyzések: Webmaster