A hét témája

Hozzászólás a cikkhez

Születésnapi torta ugyan nem volt, de „ajándékként” zsúfolásig megtelt a zuglói evangélikus templom a hetvenedik évfolyamát jegyző Evangélikus Élet olvasóival és munkatársaival. A Luther Kiadónak és hetilapunk szerkesztőségének a meghívására hazánk minden részéből, sőt határainkon túlról is érkeztek vendégek a szeptember 24-i hálaadó napra, az EvÉlet olvasóinak, szerzőinek és szerkesztőinek első országos találkozójára.

Bár a szerkesztőség és a szerkesztőbizottság tagjai azt ígérték, hogy délelőtt fél tíztől személyesen fogadják a vendégeket, a szép őszi időben voltak, akik már jóval a meghirdetett időpont előtt érkeztek – talán megsejtve, hogy a program 11 órára hirdetett kezdete előtt a regisztráció már nem lesz egyszerű… Igaz, nem csupán ebédjegyüket kapták kézbe az előzetesen jelentkezők, hanem egy dossziét is, amely a számukra előre nyomtatott „kitűzőt” és egy – véletlenszerűen választott – igeverset tartalmazó emléklapot rejtette. Legkésőbb délben azért mindenki átvehette a részletes programot és egy „sajtóhiba-vadászatra” buzdító lapot is tartalmazó mappát, benne az Evangélikus Élet tizenhat oldalas ünnepi különszámával.

A kisgyermek(ek)kel érkezők csemetéit a hittudományi egyetem kollégiumának emeletére kísérték a MEE Ifjúsági és Gyermekosztályának önkéntesei, akik egész nap változatos foglalatosságokba vonták be őket.

A krónikás úgy látta, hogy a felnőttek többsége épp hogy csak egy futó pillantást tudott vetni a frissen nyomott különszámra, mert a templomtérben bőven akadt látnivaló. A Zákeus Média Centrum jóvoltából egy rövid, pergő ritmusú videoklip nyújtott bepillantást abba, hogyan készül ma az Evangélikus Élet. Innen az oldalfalak mentén felállított tablókon evangélikus egyházunk (életünk) elmúlt hetven esztendejének eseményeit „elevenítették meg” a hetilap fotóarchívumából válogatott fényképfelvételek. (Válogatójuk Boda Zsuzsa szerkesztőségi titkár, az EvÉlet-nap koordinátora volt.)

A tablók egyikén magát az eseményt köszöntő levelek voltak olvashatók. Többek között a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia titkárának, dr. Veres András püspöknek és Csomós József református püspöknek a testvéri üdvözlete, továbbá köszöntötte a jubiláló lapot Magyar Bálint oktatási miniszter és Orbán Viktor volt miniszterelnök is.

A nézelődést egy ismerős dallam szakította félbe: a mintegy négyszáz fős gyülekezet felállva énekelte „evangélikus himnuszunkat”.

– A magyarországi evangélikusság létszáma az elmúlt évtizedekben drámai módon csökkent. Már nem vagyunk az a nagy egyház, amely egykor voltunk – nem is akarjuk magunkat nagyobbnak láttatni. De: Erős vár a mi Istenünk! – és ez okot adhat számunkra a reménységre… – mondotta köszöntőjében hetilapunk főszerkesztője, T. Pintér Károly, aki Kendeh K. Péter lelkészt, a Luther Kiadó igazgatóját kérte fel a protokolláris formaságokat mindazonáltal tudatosan kerülni igyekvő találkozó megnyitására.

Az ünnepelt érett korú, de fiatalos Evangélikus Életet köszöntötte Jn 4,29–30 alapján tartott igei elmélkedésében Gáncs Péter is. A samáriai asszony – mondotta a Déli Egyházkerület korábban médiamunkában is „edződött” püspöke – kicsit a sajtó szimbóluma is: a sajtóhoz hasonlóan neki is „rossz híre” van. A samáriai nő helyzete azután változik meg, miután találkozik és beszél Jézussal. „Jöjjetek, lássátok azt az embert, aki megmondott nekem mindent…” – fordul az asszony a többiek felé. Ez a hívogatás, Krisztusra mutatás az egyházi sajtó feladata is. Felelős missziói lélekkel mutatja – hangsúlyozta az igehirdető –, hogy kicsoda Jézus. „Hála legyen Istennek azért – emelte ki –, hogy az Evangélikus Élet hetven esztendeje Krisztus eszköze. Maradjon az a jövőben is, hiszen a világnak ma is a Megváltóra van szüksége.”

Sokakat meglepett, hogy az EvÉlet-nap lelkiségének „zenei közvetítésére” az Izsóp együttest kérte fel szerkesztőségünk. Annál inkább volt örömteli többektől hallani, hogy a pilisi fiatalokból álló kórus és zenekar meghívása „telitalálatnak” bizonyult. Dalaik és dalszövegeik különösképpen is a hálaadás nagyszerűségét segítették megértetni és megéreztetni…

A délelőtt második felében „múltidézéssel”, pontosabban a múlttal való szembenézéssel folytatódott az ünnepi alkalom Az evangélikus élet hetven éve az Evangélikus Élet 70 évfolyamának tükrében címmel. Ennek során dr. Fabiny Tamás, a MEE Sajtóbizottságának elnöke tekintette át az Evangélikus Országos Levéltár igazgatójával, Czenthe Miklóssal, valamint az eltelt hét évtized evangélikus sajtómunkájának három „koronatanújával” – dr. Juhász Gézával, dr. Frenkl Róberttel és Tóth-Szöllős Mihállyal – a fényes és kevésbé fényes fejezeteket egyaránt tartalmazó egyház-, illetőleg egyházi sajtótörténeti időszakot.

Pódiumbeszélgetésük alapját az a – szerkesztőségünk felkérésére írt – levéltári tanulmány képezte, amelynek szövege rövidített változata elolvasható az EvÉletnek az évfordulóra megjelentetett különszámában.

Nem utolsósorban a Duna Televízió szerkesztő-műsorvezetőjeként is ismert moderátor tárgyismeretének köszönhetően az élő beszélgetés során olyan „többletinformációk” is elhangoztak, amelyek vélhetően további munkára „csábítják” majd a téma kutatóit. (Az Evangélikus Élet korábbi főszerkesztői közül – Tóth-Szöllős Mihály mellett – Lehel László, a Magyar Ökumenikus Segélyszervezet igazgatója lehetett volna még a beszélgetés résztvevője, de afganisztáni jószolgálati útja miatt nem lehetett jelen.)

Ami az elmúlt hetven esztendő evangélikus sajtótörténetének legfontosabb tényeit illeti, a beszélgetésben is elhangzott, hogy hetilapunk valójában nem hetven-, hanem hetvenkét esztendős, hiszen az első lapszám 1933-ban jelent meg az Országos Luther Szövetség kiadásában – 1944 novembere és 1948 novembere között azonban hetilapunkat nem vehették kezükbe az olvasók. A legizgalmasabb szakasznak talán mégis az ötvenes évek tekinthetők, no és a D. Káldy Zoltán püspök nevével fémjelzett – csaknem a rendszerváltásig húzódó – időszak. Tekintettel azonban arra, hogy a levéltár munkatársainak tanulmányát tartalmazó újságot – jelen lapszámunkkal együtt – minden olvasónk megkapja, az izgalmak mibenlétét e hasábokon nem fedjük fel…

A délelőtt utolsó aktusaként viszont „felfedték arcukat” mindazok, akik az idei évtől küllemében is megújult Evangélikus Élet tartalmáért felelősek. T. Pintér Károly maga köré szólította munkatársait, akik nélkül a főszerkesztő minden jó szándéka ellenére sem jelenhetne meg az újság. Az EvÉlet jelen lévő szerzőinek, szerkesztőinek és szerkesztőbizottsági tagjainak bemutatása bevallottan azt a célt is szolgálta, hogy az ebédszünetben, illetőleg a találkozó „hivatalos programját” követően az olvasók könnyebben megtalálhassák azokat, akikhez lenne egy-két szavuk…

A hálaadó nap résztvevőit a Magyarországi Evangélikus Egyház látta vendégül ebédre. A csaknem egyórás „szeretetvendégség” jó alkalom volt az ismerősökkel való találkozásra, az ismeretlen olvasótársakkal való ismerkedésre. (E sorok írója például itt pillantotta meg a lapunkat kezdettől olvasó – és abban nemrégiben be is mutatott – Gyarmati Jánost, aki a napokban már 90. születésnapját ünnepli.)

A hittudományi egyetem sportpályáján felvert étkezősátor alól az Izsópka dalai terelték vissza a vendégeket a templomba, bár voltak, akik továbbra is az egyetemi kápolna vetítővásznáról kísérték figyelemmel a programot. (A közvetítés létrejötte a Zákeus Média Centrum munkatársainak érdeme, közelebbről Győri Andrásé és Győri Mátéé, akik nemcsak közvetítették, hanem két kamerával rögzítették is a nap egészét!) Az Izsóp „kistestvéreként” immár második cédéjét megjelentető gyermekkórus legújabb albumát, a Barátság házát mutatta be Jansikné Csikós Ildikó vezényletével. A koncert leglelkesebb hallgatói azok a gyerekek voltak, akik erre a félórára természetesen „kimenőt” kaptak a velük foglalkozó fiataloktól.

A délutáni „felnőttprogram” moderátora kezdetben Gáncs Péter volt, aki ezúttal nem püspökként, hanem a hetilap szerkesztőbizottságának elnökeként állította „kereszttűzbe” a mai Evangélikus Életet, illetve főszerkesztőjét, szerkesztőit és kiadójának vezetőjét. Maradjon a „jelenvoltak” titka, hogy milyen kritikai észrevételek hangzottak el a kötetlen fórumbeszélgetés során. A szavak után mindenesetre a betűké volt a főszerep.

Lapunk olvasószerkesztői – Győri Virág és Dobsonyi Sándor – a kéziratgondozás szempontjait, nehézségeit taglalták konkrét példákon keresztül. Szóltak arról, hogy a kéziratok hibáinak – tárgyi tévedések, képzavar, szóismétlés, rossz szóválasztás, nyelvhelyességi és helyesírási vétségek – a javítása közben a tökéletességre való törekvés vezérli őket; az a céljuk, hogy a lap nyelvi szempontból a lehető legigényesebb legyen. Derűs epizódja volt e programpontnak, amikor Dobsonyi Sándor bevallotta, hogy – törekvésük ellenére – a sajtóhiba-vadászat nyertese, a nyíregyházi Garai András (nem mellesleg Heti útravaló rovatunk vezetője) hárommal több hibát fedezett fel a vadászat céljára „előre gyártott oldalon”, mint ahányat olvasószerkesztőink szándékosan elrejtettek.

Az EvÉlet-nap utolsó harmadára az ismert rádiós személyiség, Novotny Zoltán hívta pódiumra „meglepetésvendégeit”. A Protestáns Újságírók Szövetségének elnöke hetilapunk nyitottságát segített érzékeltetni azzal, hogy Gödri B. Alpárt, az Erdélyi Harangszó szerkesztőjét, Csoma Áron református zsinati szóvivőt, a PRÚSZ főtitkárát, valamint a Magyar Katolikus Újságírók Szövetségének elnökét, Szikora Józsefet kérdezte – természetesen nem csak az Evangélikus Életről.

Az Evangélikus Élet olvasóinak, szerzőinek és szerkesztőinek országos találkozóját kiadónk igazgatója, Kendeh K. Péter rekesztette be imádsággal és útra bocsátó áldással.

A magyar evangélikusság egyetlen hetilapjának „születésnapi ünnepén” – Nagy László szerkesztő vezetésével – jelen volt a Magyar Televízió vallási műsorainak forgatócsoportja is. Összeállításuk a tervek szerint most vasárnap (október 2-án) kerül adásba az m1-en, az evangélikus egyház 13.54 perckor kezdődő, Örömhír című műsorában. Tartsanak velünk!

Gazdag Zsuzsanna

::Nyomtatható változat::