Egyházunk egy-két hete

Hozzászólás a cikkhez

Az EKE (Evangélikusok Közössége az Evangéliumért) szokásos őszi országos csendesnapján a fenti kérdésre keresték a választ Ézs 40,30–31 versei alapján az ige hirdetői és a nagyszámú alkalmi gyülekezet tagjai, akik szeptember 17-én a módosított időpont ellenére is megtöltötték a piliscsabai templomot, a bibliaiskola helyszínét. A Béthel Missziói Otthonban, Isten házában és az Úr iskolájában nem középiskolás fokon kaptak tanítást és bátorítást az ország minden részéből érkező ifjak és lélekben fiatalok az elhangzott három igeszolgálat által.

Havasi Kálmán széles történelmi áttekintést nyújtott a bibliai kor tizenkét szakaszáról, és megállapította, hogy a fáradtság az ember bűnével van kapcsolatban. Lázár Attila azt tanácsolta, hogy adjuk fel az előítéleteinket: „Uram, akárhogy jössz, ha te jössz, nem botránkozom meg!” Pált idézte: amikor erőtlenek vagyunk, akkor vagyunk erősek… Stanka Károlyné életbe vágó kérdéseket tett fel: „Bízunk-e az Úrban, és ráhagyatkozunk-e? Engedjük-e őt szóhoz jutni az életünkben?” Bizonyságtételét így summázta: „Az Úrban való öröm erőt ad nekünk!”

A kiscsoportos beszélgetésekben a nap kérdését vitatták meg a jelenlévők, és személyes megtapasztalásaik alapján fogalmazták meg a válaszokat.

Az őszi csendesnapok mindig várva várt eseménye a végzett bibliaiskolások útra bocsátása, illetve az új hallgatók köszöntése és fogadalomtétele. Az A, B és C évfolyamok eredményes elvégzését igazoló okleveleket az oktatók – laikusok és lelkészek – néhány közvetlen útravaló szó kíséretében adták át a húsz év alatti és az ötven év feletti hallgatóknak egyaránt. Ők együtt jártak éveken át hűségesen az Úr bibliaiskolájába, és most reménykedve várják, hogy egyházunkban, saját gyülekezetükben kapnak-e lehetőséget arra, hogy továbbadhassák az általuk már megtapasztalt, Isten szeretetéről tanúskodó örömhírt.

Az egyik ballagó öregdiák – egyúttal a választ is megadva a csendesnap kérdésére – így zárta búcsúszavait: „Nem is bízom másban, mint a te arany evangéliumodban, amelyet nekem is hirdettettél: úgy szerettél engem is, Istenem, hogy egyszülött Fiadat adtad értem; tudom, hogy ha hiszek őbenne, nem veszek el, hanem örök életem van. Úgy legyen!”

Lejegyezte: G. A.

::Nyomtatható változat::