EISZ
Evangélikus Információs Szolgálat
 
Luther Kiadó
Luther Kiadó
 
Rovatoló
Fundamentum
Élő víz
Egyházunk egy-két hete
Keresztutak
e-világ
Kultúrkörök
Keresztény szemmel
Nem mi írtuk...
A hét témája
Evangélikusok
EvÉlet - Lelki segély
A közelmúlt krónikája
Gyermekvár
Szószóró
evél&levél
Közlemények, nyilatkozatok
On-line plusz
E heti Luther-idézet
Útitárs
Presbiteri
 
Evangélikus Egyház - Online újságok - Evangélikus Élet - Archívum - 2005 - 40 - Rend a lelke mindennek?

A vasárnap igéje

SZENTHÁROMSÁG ÜNNEPE UTÁN 19. VASÁRNAP – Mt 12,9–14

Hozzászólás a cikkhez

Rend a lelke mindennek?

Olykor adódnak élethelyzetek, amelyekben ösztönösen cselekszünk. Nem mérlegelünk, nem állítunk föl semmiféle tervet, stratégiát, mert nincs rá idő. Azonnal cselekedni kell, különben visszafordíthatatlan és jóvátehetetlen baj származik a késlekedésből. Aki fuldokló embert lát a vízpartról, rögtön ugrik és ment. Nincs idő méricskélni a víz sodrásának erejét, netán hőmérsékletét. Nincs idő annak rendje és módja szerint fürdőruhát húzni – ugrani és cselekedni kell. Ilyenkor mindennél előrébb való az élet megmentése. A „Fürdeni tilos!” feliratú tábla aligha tartja, tarthatja vissza az életmentőt. Vészhelyzet van – s ilyenkor minden addig megtanult mozdulat, elsajátított ismeret hirtelen sűrűsödve az életmentés szolgálatába áll. A sikeres mentés örömét nem keseríti a tilosban való fürdésért kirótt bírság, melyet az életmentőnek kézbesítenek. – Így látunk, érzünk, gondolkodunk mi, emberek. Mennyivel inkább így lát, érez és cselekszik a mi mennyei Atyánk, ha életveszélyről, vészhelyzetről van szó!

Izrael népének életében mindig központi szerepet játszott a hetedik nap, a szombat megszentelése. A mi szombat szavunk egyébként a héber seba számnévből származik, melynek jelentése: hét. A szombati munkavégzés tilalma nem öncélú volt, hanem ezt a napot „szent gyülekezésre”, az Örökkévaló igéjének figyelmes hallgatására kellett szánni. Minden más elfoglaltság tiltott volt. A szigorúan szabályozott rendet csak egy esetben lehetett átlépni: életveszély esetén.

Igen ám, de a sorvadt kezű meggyógyítása nem életveszély elhárítása – gondoljuk mi. A gyakran igazságtalanul szidott farizeusok azonban tudták azt, amit mi gyakran elfelejtünk: az ember legnagyobb betegsége nem a látható testi nyomorúságokban nyilvánul meg, hanem épphogy nem látható. A mi legnagyobb betegségünk a bűn: Istentől, életünk és örök életünk forrásától való elszakadásunk.

A farizeusok gondolkodása szerint minden beteg, nyomorult, szegény ember a maga vagy szülei bűne miatt Isten jól megérdemelt büntetését hordozza már e földi életben. Jól látták ők, hogy a sorvadt kezű meggyógyítása valójában jele annak, ami a nem látható háttérben történt. A betegség meggyógyítása azt jelezte, hogy annak oka szűnt meg. Jézus tehát bűnt bocsátott meg, így mentett igazán életet. S hogy mennyire így látták ezt a farizeusok, azt mutatja az az indulat, amellyel elhatározták Jézus megölését. Bűnt ugyanis kizárólag Isten bocsáthat meg, és ha Jézus ezt tette, akkor Istennel azonosította magát. Ez pedig a farizeusok hite szerint egyenlő az istenkáromlással.

Visszatérve a bevezető gondolatokhoz: vészhelyzet esetén nincs idő és mód józan helyzetfelmérést készíteni. Életet kell menteni – ezt diktálja emberségünk. És ezt diktálja Isten istensége is, ahogyan Krisztusban közénk érkezett és érkezik ma is. Ő azért jött, hogy megmentse életünket a bűn és halál rabságából. Azért jött, hogy erővel és hatalommal oldozzon föl, oldozzon el mások és önmaguk miatt gúzsba kötött életeket. Ezt teszi ma is, ahol és amikor valóban ő szólal meg a hangzó igében, és lép velünk valóságos közösségre testének és vérének vételében.

Fontosak és kedvesek a hagyományok, szokások, de az egyház igazi küldetése mindig a vészhelyzetben lévő embertárs felé indít. Valójában egyedül az életünket mentő, váltságunk árát vérével megfizető Krisztusra van szükségünk. Ez a fő sodrása keresztény hitünknek, életünknek! Egyházunk és benne a magunk életét ennek kell alárendelnünk, s ezt szem előtt tartva újra meg újra átgondolnunk.

Rend a lelke mindennek! Szükséges a rend, a rendszeresség a vasárnapi istentiszteleten és a hétköznapok istentiszteletében egyaránt. A szombatnap megtartása is jó rend volt – egészen addig, amíg segítő eszköz helyett céllá nem vált. Megannyi szép szokásunk, hagyományunk, liturgiánk az életünket mentő Krisztusra való figyelésben segít – vagy olykor inkább akadályoz benne? Az egyházban nem a rend ad lelket mindennek, hanem a Szentlélek ad új rendet szívünkbe, értelmünkbe. Olyan rendet, amelyben egyetlen döntő szempont létezik: az (örök) életre mentés szolgálata. Ennek rendeljünk alá mindent, megszokott jó rendünket is!

Kovács László


::Nyomtatható változat::

E számunk tartalma
Napról napra

Liturgikus sarok
Végül is mi a titka?
Élő víz
Mihály-napi gondolatok
Nem csak lepra – misszió
Heti útravaló
Egyházunk egy-két hete
Megújult grófi templomok
Répcelaki renoválás
„Kezdetben teremtette Isten…”
Esperesi kollégium Révfülöpön
Szekszárdi szüret
Új lelkész az oroszlányi evangélikus gyülekezet élén
Megfáradtan élni, vagy megújulva nem fáradni?
Keresztutak
Az egyházakat nem szabad kiszorítani a társadalomból
Újabb evangélikus–katolikus nyilatkozat?
Olaszországi kirándulás
Magyar emlékekért a világban
Nagyon őszinte szavak a depresszióról
Evangélikusok
Szabó Lajosra emlékezünk
e-világ
Jó tudni… élelmiszer-vásárláskor
Keresztény szemmel
Isten vagy a mammon?
Katonadolog
A hét témája
Hetilapunkért adtunk hálát
Hetilapunkért adtunk hálát
Az a hihetetlen ’57-es esztendő
Megkérdeztük…
Utólag…
evél&levél
A többszörösen megnyúzott és mégis eleven róka esete

A közelmúlt krónikája
Az Evangélium Színház kitüntetése
Az augsburgi vallásbéke évfordulóján
E heti Luther-idézet
Luther-idézet
A vasárnap igéje
Rend a lelke mindennek?
Oratio oecumenica
Oratio oecumenica
Gyermekvár
Kedves Gyerekek!
 
A lapról
Impresszum
Fórum
Kapcsolatok
Evangélikus portál
Déli Egyházkerület
Északi Egyházkerület
Nyugati (Dunántúli) Egyházkerület
 


Evangélikus Egyház Online újságok Evangélikus Élet Archívum 2005 40 Rend a lelke mindennek?

© Magyarországi Evangélikus Egyház, Internet Munkacsoport, 2003–2017
© Luther Kiadó, Evangélikus Információs Szolgálat, 2015–2017
Az adatok kereskedelmi célra nem használhatók. Minden jog fenntartva.
Kérdések és megjegyzések: Webmaster