Keresztény szemmel

Hozzászólás a cikkhez

Megvallom őszintén, hónapokig azt sem tudtam, mit jelent. Bizarr, de túl a harmincon az elaggott maradiak táborába sodródtam volna? Nem hoz lázba az sem, hogy videózni tudjak a telefonommal, vagy hogy a hallgatókat élőszó helyett az interneten vizsgáztassam… Csak néztem a szenzációs hírt a plakátokon: alacsony százalékú THM-mel ragyogó hitelekhez juthatnék. Igaz ugyan, hogy a mellékelt számok szerint öt év alatt 60%-kal többet kellene törlesztenem, mint amit felvettem, de az egy évre számolt THM számai erről legtöbbször mit sem tudnak, maradnak makacsul kihívóan alacsonyabbak.

Először naivan arra gondoltam, hogy akkor inkább THM-et kellene felvenniük a rászorulóknak, nem uzsorakölcsönt. Aztán egyszer végre sikerült megfejteni a betűrejtvényt: teljes hiteldíjmutató – bár azóta sem jöttem rá, hogyan is lehetne kiplakátolni a lényegét becsületes magyar nyelven. Így aztán jobb híján kiraktam belőle azt, amit nekem jelent: terjedő hitelfelvételi mánia.

Közeledik a karácsony – harsogja már minden áruházlánc katalógusa és kínálata. Bizony, itt a nagy várakozások ideje, elkezdődött az üzleti világ adventje. Talán jobb is, mint az egyházé, hiszen közel háromszor annyi ideig tart, és persze „lelkizés nélkül”, pénzért is meg lehet venni, mint például a szenteste fenyő- vagy fahéjillatát árasztó krémszappant. Igaz ugyan, hogy tavaly decemberben megvonták a Vegyünk magunknak ünnepet! játékhoz szükséges tizenharmadik havi zsebpénzt (és átcsoportosították a modern magyar Capitaly játékba), de így legalább megszülethetett karácsonykor – sokak életét megváltoztatva – a THM.

Terjedő hitelfelvételi mánia – ezt mutatják a mai magyar statisztikák. Nemcsak a magyar állam él meg nem keresett pénzből, de egyre nő azoknak a száma is, akik adósságból tartják fenn magukat és családjukat. Magyarországon csupán a lakosság 32%-ának vannak megtakarításai, a hitelezők lehetőségei tehát végtelenek, hiszen a hitelt felvevők a legjobb esetben is csak egy következő hitelből, másfélszeres törlesztésben tudják majd visszafizetni számukra a tartozásukat… Beláthatatlan, hány ember, hány család juthat koldusbotra, amikor a hitelcsapdából már nincs menekvés. Milyen igaz ma is Mefisztó rondója Gounod operájából: „Áll a hajsza, áll a bál a pénz körül, a pénz körül, járja koldus és király, a sátán, a sátán örül!”

Éppen ezért még időben kell gondolkodnunk arról, hogy minek és kinek van hitele valójában. Hiszen értékálló fedezet nélkül nincs fenntartható hitelképesség – sem az anyagiak terén, sem a közéletben, sem emberi kérdésekben. Amikor a társadalom nagy része megkísértetik egy fedezet nélküli élet álomképével, vajon az egyházban megálljuk-e a hitelesség próbáját? S vajon van-e még bátorság, elkötelezettség, hit, hogy a fedezet nélküli élettel szemben Krisztust hirdessük, éljük és imádjuk, aki megszabadított – „nem aranynyal, sem ezüsttel” – nem hitelből, THM-mel, „hanem szent és drága vérével, ártatlan szenvedésével és halálával”? (Luther) Bennünk van-e az esély, hogy az idei advent és karácsony erről az értékálló életről szóljon majd sokak, sokunk számára?

Dr. Korányi András

::Nyomtatható változat::