Keresztutak

Hozzászólás a cikkhez

A több mint százéves múltra visszatekintő német–osztrák missziói egyesület, a Gesellschaft zur Ausbreitung des Evangeliums – amely az utóbbi évtizedben egyre inkább nemzetközivé válik – idei találkozóját a szlovéniai, Mura menti Moravske Toplicén, azaz Alsómarácon tartotta október első napjaiban. Egyházunkból Bence Imre esperes és Bencéné Szabó Márta lelkész, valamint e sorok írója vett részt a találkozón.

Az első estén úrvacsorai istentiszteletet tartottak, amelyen Ernisa Géza szlovéniai evangélikus püspök hirdette az igét. Másnap délelőtt a vendéglátó egyház mutatta be történelmét és jelenét. Egy valódi szórványegyházat ismerhettünk meg.

Szlovénia kétmillió lakosából mintegy húszezren evangélikusok, azaz a lakosság egy százaléka. A gyülekezetek túlnyomó része a Mura mentén, illetve a Muraközben található. Mivel ez a terület 1920-ig Magyarország része volt, történelmük szorosan összefügg a reformáció-ellenreformáció és az újkori egyháztörténet dunántúli eseményeivel. A közelben van Laskó, ahol Sztárai Mihály székhelye volt. A terület később a Dunántúl nagy részével együtt a Nádasdyak birtoka lett, kezdetben élvezve ennek előnyeit, majd Nádasdy Ferenc katolizálása után elszenvedve a hátrányait is.

A mai gyülekezetek jórészt a türelmi rendelet után alakultak újjá. Az egyházközségek önfenntartók, és jó anyagi körülmények között működnek, hála az ottani magasabb életszínvonalnak és az egyháztagok áldozatkészségének.

Az idősebb lelkészgeneráció még Sopronban tanult, az utánuk jövők Bécsben vagy Tübingenben, a fiatalabbak pedig Pozsonyban. Sajnos nincs annyi magyarul tudó lelkész, mint ahány helyen igény lenne magyar nyelvű szolgálatra. Azok a lelkészek, akik nem tudnak magyarul prédikálni, időnként – dicséretes módon – meghívnak valakit, aki tud, esetenként Magyarországról is. Ebben a szolgálatban elévülhetetlen érdemeket szerzett Skalics Gusztáv most már nyugalmazott maráci lelkész. Járt már itt ifjúsági csoport is passió-előadással. A határ két oldalán levő gyülekezetek együttműködése érdekében Smidéliusz Zoltán püspökhelyettes is nagyon sokat tett, illetve tesz.

Az új szlovén állam Primus Trubar reformátor és bibliafordító érdemeire való tekintettel október 31-ét állami ünneppé nyilvánította. Ez tiszteletre méltó gesztus egy 90%-ban római katolikus országban. (Annak idején nálunk ez sajnos nem valósult meg.)

A konferencia további részében beszámolókat hallhattunk az egyes országokból. Nagyon érdekes volt, hogy a szintén szórványban élő lengyel evangélikus egyház miként gyűjti össze a fiatalokat például az éves spartakiádra. Szintén tanulságos volt egy Ruhr-vidéki férfimissziós lelkész előadása az átalakulóban levő ipari körzet sokféle gondjának egyházi megoldásairól. A férfiak élethelyzetének változása és az annak megfelelő missziós hozzáállás egyre több egyházban kerül előtérbe. A moszkvai evangélikus lelkész, aki egyébként ismert orgonaművész is, az ortodoxok tengerében végzett korántsem könnyű munkájáról szólt.

A másnapi fő előadásban Peter Appel német lelkész a hit és élet, a bizalom és lelkesedés manapság nagyon időszerű kérdéseiről beszélt; referátumát csoportos megbeszélés követte. Délután a résztvevők ellátogattak a 13. században épült, román stílusú selói – azaz nagytótlaki – körtemplomhoz, és részt vettek a falu „kukoricaünnepén”. Este folklórgálaműsor volt a városban, amelyen köszöntőt mondott a szlovén gazdasági és idegenforgalmi miniszter, a polgármester, tovább a református és a római katolikus egyház képviselője is.

Vasárnap tíz gyülekezetbe indultak el a résztvevők istentiszteleti szolgálatra. Csehek és szlovákok, lengyelek és németek, és franciák, észtek, litvánok és horvátok vitték magukkal az evangéliumot.

Létszámban a magyar résztvevőket erősítették az erdélyi református egyház küldöttei is. Lendván és az őrségi Domonkosfán magyarul hirdethették az igét a helybeliek nagy örömére.

Jó volt látni a különböző anyanyelvű gyülekezeti tagok közötti egyetértést és szeretetet. Reméljük, hogy az ilyen alkalmaknak a továbbiakban is lesz folytatásuk, hogy terjedjen az evangélium, határok és nyelvi akadályok nélkül.

Koháry Ferenc

::Nyomtatható változat::