|
Evangélikus Egyház
- Online újságok
- Evangélikus Élet
- Archívum
- 2005
- 46
- „Szívem vergődik keblemben…”
Evangélikusok
Hozzászólás a cikkhez
„Szívem vergődik keblemben…”
Sikes Attila nyugalmazott evangélikus lelkész tragikus hirtelenséggel távozott közülünk
2005. november 1-jén Sikes Attila lelkész 63 éves korában tragikus hirtelenséggel távozott a földön élők sorából.
Nyugdíjasként élt feleségével együtt egy esztendeje Csanádapácán, az évtizedek óta üresen álló lelkészlakásban. 2000-ben püspöki áthelyezéssel került a Nyugat-Békési Evangélikus Egyházmegye területére, hogy a csongrádi részen fekvő Ambrózfalván, Pitvaroson és a szórványokban lássa el a helyettes lelkészi szolgálatot. Az Erdélyből mintegy tíz éve átkerült lelkész kísérletet tett arra, hogy az említett területek evangélikus vallási életét felélessze, a sok éve helyi lelkész nélküli gyülekezetek életet újra megszervezze. A feladat nem volt könnyű. Az egyház vezetése megadta a szükséges segítséget: teljesen felújíttatott a romos parókia; új szolgálati gépkocsi volt hivatott segíteni a lelkészi munkát, személyi és gyülekezeti támogatás kialakítására került sor. Bár a megélhetést nagyon szerény fizetés biztosította, de a nagy területű kertből a kétkezi munkának köszönhetően sok minden kikerülhetett, amit máshol piacon lehet csak beszerezni.
Nagyon lassan, fokozatosan mindegyik helyen beindult a gyülekezeti élet, vasárnaponkénti rendszeres istentiszteletekről, új hittanosokról, gyülekezeti alkalmakról érkezett szóban lelkészi jelzés. Ahol több ember él együtt, az élet nem konfliktusmentes. A lelkész is megváltásra és bűnbocsánatra szoruló ember. Miután többszöri kísérletet követően már nem volt esély a konfliktusok békés helyi rendezésére, az egyházkerület elnöksége 2004 novemberében kezdeményezte Sikes Attila nyugdíjba vonulását, és gondoskodott átköltözéséről a számára felújított csanádapácai parókiára. A konfliktusok egy része elkísérte őt, és úgy érezhette, hogy nem tud velük megküzdeni; szívében bűnbánattal és az 55. zsoltár szerint tekinthetett vissza az eltelt öt esztendőre – „Szívem vergődik keblemben…” (Zsolt 55,5)
- november 4-én a Déli Egyházkerület presbiteri ülése és közgyűlése megszomorodott szívvel énekelte tragikusan elhunyt lelkészére emlékezve az 524. éneket. Különösen a második és a negyedik versszak szólt nyomatékosan; hívő, alázatos emberi lélekkel értve énekeltük: „Mérlegeden, örök Urunk, / Mind könnyűnek találtatunk. / Igazságod mérlegére / Hulljon Jézus drága vére. (…) Szegény szolgádon könyörülj, / Azért, ki szent jobbodon ül, / Ki érette is ontott vért: / Mi Urunkért, a Krisztusért.”
R. J.
::Nyomtatható változat::
|
