|
Evangélikus Egyház
- Online újságok
- Evangélikus Élet
- Archívum
- 2005
- 46
- Makótól… Makóig
Keresztény szemmel
Hozzászólás a cikkhez
Makótól… Makóig
Ilyen volt, ilyen lett. A két felvétel között fél év telt el. A makói evangélikus templomot 1903-ban szentelték fel, és az elmúlt évszázadban nem esett át jelentős renováláson. Nagy örömmel jelentem, hogy a kivitelezési munkák befejeztével november 6-án az eredeti állapotába visszaállított épületet templomszentelő hálaadó istentisztelet keretében újra használatba vette a gyülekezet.
Teológuskoromban ért meg bennem a gondolat, hogy egy gyülekezetnek nemcsak azért van szüksége a templomra, hogy benne istentiszteleteket tarthasson, hanem hogy építhesse. Odáig is elmerészkedtem gondolatban, hogy azért olyan rapid a templomok és egyéb épületek eróziója, hogy minden nemzedéknek lehetősége legyen kivenni a részét ebből a felemelő tevékenységből. A templomépítés szükséges jó, hiszen ennek apropóján épülhetnek a gyülekezetek is. Így aztán arra jutottam, hogy nincs sok értelme központi forrásból, hatalmas erőfeszítéssel templomokat felújítani és aztán a gyülekezetnek nagy lelkesen átadni, mert ha nem tehette bele ki-ki a maga munkáját, akkor idegenül fog mozogni benne, nem fogja a sajátjának érezni.
És akkor itt van a makói templom. Eltelt több emberöltő jelentősebb építkezés nélkül. A templom beázik, lassan életveszélyessé kellene nyilvánítani. A gyülekezet kicsi, önerőből nem tudja megoldani a felújítást. Van azonban SAPARD-pályázatból elnyert összeg, önrész az önkormányzattól és az egyháztól. Összesen csaknem húszmillió forint, amelyből meg lehet és meg is kell menteni a templomot. De mi lesz a gyülekezettel? Épül-e, újul-e a gyülekezet együtt a templomával? Megtörténik-e az, amiért kell, és amiért egyedül érdemes templomokat építeni és felújítani? Miközben megépülnek a templomfalak, omlanak-e a közöttünk levő és még inkább a bennünk levő falak?
„…ha Isten segít, a falon is átugrom.” A 18. zsoltár 30. verse szerepelt az ünnepi meghívón; Gáncs Péter püspök ennek alapján hirdette Isten igéjét. Falakról beszélt, amelyek közöttünk, bennünk épültek, és amelyeken ajtót kell keresni.
Nézegetem a két képet. De jó lenne, ha azok a gyerekek az új templom felé tartanának, és hoznák a szüleiket meg a nagyszüleiket, áttörve minden falat, folytatva a megkezdett építkezést…!
Ha Isten segít, a falon is átugrunk.
Makoviczky Gyula
Regionális hozzárendelés:
Makói Evangélikus Társegyház
::Nyomtatható változat::
|
)
