Evangélikusok

Hozzászólás a cikkhez

Az induló püspökpublicisztikai rovat első írásai egyfajta bemutatkozási szándékot is tükröznek. Letesszük névjegyünket: kik vagyunk, honnan jöttünk, hová szól a küldetésünk… Ebből a szempontból sajátos helyzetben írom ezeket a sorokat, hiszen egyházunk küldötteként igencsak dél felé készülök, az Egyházak Világtanácsa (EVT) Porto Alegrében tartandó nagygyűlésére. Mire ez a cikk Olvasóink kezébe kerül, ha Isten is úgy akarja, már Brazíliában, a Dél Keresztje csillagkép alatt készíthetem a következő tudósítást kedvenc evangélikus hetilapomnak. Kicsit erőltetett szójátékkal tudatos kétértelműséget is rejt írásom címe. Két kérdésre keresem a választ: mit jelent a dél mint égtáj a keresztény egyházak világában, és mit jelent a Magyarországi Evangélikus Egyház életében, ahol immár harmadik esztendeje szolgálok a Déli Egyházkerület püspöki keresztje „alatt”?

Valamikor, még a múlt században, évtizedeken át úgy hittük, úgy tanították, hogy minden feszültség forrása Kelet és Nyugat ellentéte. Ez a harc lesz az a bizonyos végső, mindent eldöntő harc… S ez a küzdelem – sokunk számára váratlanul hirtelen – meglepően békésen eldőlt. De a nyomasztó kontrasztok, konfliktusok nem tűntek el a világból, csak a „tájolás” változott. Manapság a szakemberek többsége úgy ítéli meg, hogy világunk jövendő sorsát a gazdag, túlfogyasztó, túlsúlyos észak és a szegény, túlszaporodó, alultáplált dél egyre élesebb és kíméletlenebb harca dönti el.

De vajon hol állnak ebben a küzdelemben a keresztények? A régi beidegződések azt sugallják: a keresztények birodalma a fehér észak, a más vallásúaké, netán pogányoké pedig a színes dél. De a friss statisztikai adatok lerombolják ezt az elavult világképet. 1900-ban a keresztények 81%-a fehér volt, ám 2005-re ez az arány 43%-ra csökkent. Megdöbbentőek a World Christian Database összehasonlító számai: az északi féltekén 3000 népcsoport 11300 felekezetben 3500 különböző nyelven vallja Urának Jézus Krisztust, míg délen 6000 népcsoport, 22500 felekezetben, 10000 nyelven!

Nem véletlen, hogy az EVT, a Lutheránus és a Református Világszövetség mai vezetőit – régi kifejezéssel – a harmadik világ úgynevezett ifjú egyházai adják. Az adatok ismeretében azon sem lepődhetünk meg, hogy az 1948-ban Amszterdamban született EVT, Canberra és Harare után, immár harmadik nagygyűlését rendezi a déli féltekén, Porto Alegrében; ez alkalommal az európai egyházak küldötteinek száma mintegy százzal kevesebb, mint legutóbb Zimbabwében volt…

Csak remélhetjük, hogy a Dél Keresztje alatt összegyülekező ökumenikus világtalálkozó nem észak és dél konfliktusáról szól majd, és imádkozhatunk érte, hogy ne így legyen. A kereszténység ne a világ feszültségeinek tükröződése legyen, hanem az igazságos átformálódás, a békés kiengesztelődés, a testvéri megértés és együttműködés modelljévé váljék. Erre bátorít az egész nagygyűlés – magyarra nehezen fordítható – tömör imamottója: „God, in your grace, transform the world!”, azaz „Isten, kegyelmed szerint formáld át a világot!”

Hála Istennek, egyházunkban nem fenyeget az égtájak, a 3+1 kerület konfliktusa, miközben nyíltan vállalt célunk az egyházkerületek identitástudatának, sajátos színeinek erősítése. Melyek a sajátosan déli – déli egyházkerületi – színek? Csak néhányat szeretnék felvillantani.

Örülünk, hogy egyházkerületünk számos gyülekezetében tovább él a szlovák és német kegyesség. Ha az egykori anyanyelv már nem is feltétlenül gyakorolt és élő nyelv, fontos megőrizni és ápolni az énekekben, a liturgiában és egyéb spirituális tradíciókban élő, a mát is gazdagító, színesítő örökséget.

A „déli mentalitás” jellemzője a nyitott vendégszeretet. Talán nem véletlen, hogy az eddigi országos evangélikus találkozók házigazdáinak többsége délről jelentkezett, és a tervezett első magyar evangélikus világtalálkozónak is Orosháza ad majd otthont ez év októberében. Több mint szimbolikus gesztus az is, hogy immár két éve, tavasztól őszig, hétköznap délutánokon is hívogatnak a nyitott templomkapuk a főváros szívében, a Deák téren…

De más irányban is szeretnénk nyitott, befogadó, segítő közösséggé formálódni, hogy oldani próbáljuk a hazánkban is nyilvánvalóan meglévő és részben fokozódó „észak–déli”, azaz társadalmi, gazdasági feszültségeket. Ennek jegyében kezdte el 2005 adventjében speciális oktató-nevelő, emberek átformálását segítő szolgálatát egyházunk – eddig még egyetlen – bentlakásos népfőiskolája, a Tessedikkel a 21. századba – Második Esély Népfőiskola Szarvason.

Öröm és sajátos szín, hogy több mint egy évtizede működik kerületünkben egy másik népfőiskola is. Sárszentlőrincen a békés és konstruktív magyar–roma együttéléshez kínálnak követendő modellt: képzés, munkahelyteremtés, teleház stb. Ha úgy tetszik, ez is a magyarországi „észak–dél” kérdés kezelésének példaértékű kísérlete.

De rengeteg még a megoldatlan probléma, egyéni és közösségi krízis az egyházkerületben. Az örömök mellett gyakran válik nagyon nehézzé a különben oly szépen csillogó „dél keresztje”… Úgy sejtem, napi könyörgésemmé fog válni a nagygyűlés imamottójának testre szabott változata: „Isten, kegyelmed formáljon át engem, és formálja át egyházunkat, egyházkerületünket is…”

Gáncs Péter püspök, Déli Egyházkerület

::Nyomtatható változat::