EvÉlet - Lelki segély

Hozzászólás a cikkhez

„Amikor megtudtam, hogy A Da Vinci-kód címû bestseller filmadaptációja nyitja meg az idei cannes-i nemzetközi filmfesztivált, úgy döntöttem, hogy elolvasom a könyvet. Hallottam róla, hogy megjelenése után kis hazánkban is elég nagy port vert fel, de valahogy nem érdekelt. Igazából meglehetõsen szkeptikusan fogtam bele az olvasásába, de aztán képtelen voltam letenni. Különös, halovány húrok azt pengették az agyamban: »Mi van, ha mégsem igaz az, amiben eddig hittem? Mi van, ha mégsem hiteles a Biblia?« Kérem, hessegesse el a kételyeimet!”

Kedves Alajos, ha valamiben is szaktekintélynek számítok, az nem lehet más, mint éppen a kételyek elhessegetése! No de félre a humorral, igazán megtisztelt, hogy megkeresett levelével, és higgye el, tudom, hogy mennyi álmatlan éjszakába kerülnek azok a kételyek! Igaz, hogy nem éppen Dan Brown szenzációhajhászó könyvének áltudományos megállapításai miatt szoktam forgolódni az ágyamban. De a kételyeket azért kell komolyan venni, mert máshogy nem lehet legyõzni õket! Úgyhogy miután elolvastam levelét, belevetettem magam az amerikai „megaseller” rejtelmeibe.

Azon nem csodálkozom, hogy ennek a több mint negyven nyelvre lefordított könyvnek óriási keletje van a világ „nagy könyvpiacán”. De hogy az emberek annyira tájékozatlanok Jézus Krisztus személyét és mûvét, a Szentírást és a keresztény vallást illetõen, hogy válogatás nélkül elhisznek minden butaságot velük kapcsolatosan, azon nagyon is csodálkozom! A Da Vinci-kód címû könyv egész egyszerûen a hitelesség minden formájának elárulása.

De nem akarok igazságtalan lenni! Ez a könyv egy regény. Története pusztán fikció. És miután a képzelet szüleménye, nem lehet rajta számon kérni azt, hogy nem igaz. A veszélyes az benne, hogy néhány mûvészettörténeti és építészeti ténnyel vegyül benne a fikció. És annak a néhány ténynek az ördögien ravasz elhintése az egész történetet valóságosnak tünteti fel.

Azoknak a kedves olvasóimnak a kedvéért, akik nem olvasták a regényt, néhány sorban összefoglalom a tartalmát. Az izgalmas krimi abból indul ki, hogy létezik egy titkos társaság (a Sion Rend), amely évezredek óta õrzi Jézus titkát. A titok az, hogy Jézus nem halt meg, hanem tanításainak közlése után feleségül vette magdalai Máriát, akitõl egy leánya született. Ennek a leánynak, azaz Sarah hercegnõnek kései leszármazottja jelenleg Európában él, és királyi vérvonalának magabiztosságával arra készül, hogy egész Európa uralkodója legyen. A római katolikus egyház pedig, ha kell, még a gyilkosságtól sem riad vissza annak érdekében, hogy a Jézussal kapcsolatos titok felszínre ne kerüljön. Hiszen így kiderülne, hogy az egész keresztény hit hazugságra épült: Jézus nem Isten fia és Megváltó, csupán egy gyarló ember.

A fantáziadús író azonban ennyivel nem elégszik meg. Emellett Nagy Konstantin császárt meggyanúsítja: írnokainak megparancsolta, hogy hamisítsák meg az újszövetségi iratokat. Így a ma olvasható Bibliát – a könyv szerint – olyan, politikai érdekektõl vezérelt emberek írták, akik a könyvek könyvét saját hatalmuk megszilárdításának eszközéül használták. Az elmúlt évszázadok során azonban mégsem maradhatott titokban a csalás. Leonardo da Vinci, a híres festõmûvész úgy leplezte ezt le, hogy Az utolsó vacsora címû festményén nem Jánost, hanem magdalai Máriát festette Jézus mellé.

Ismeri a festményt? Világos, hogy a mûvész a lányosan törékeny ifjú tanítványt, Jánost ábrázolja Jézus mellett. Dan Brown saját bevallása szerint a nyolcvanas évek egyes sikerkönyveit – Richard Leight és Michael Baigent köteteit – használta forrásként. Ezekben ugyanazokat a kijelentéseket olvassuk Jézusról, állítólagos házasságáról és utódairól, a Vatikánról és egyebekrõl, mint amelyekkel Brown könyvében is találkozhatunk. Az állítások azonban nem tûnnek meggyõzõnek, hitelesnek! Hiszen még az apokrif iratok szerzõi sem merték venni a bátorságot, hogy Jézusról azt állítsák: megnõsült!

A könyv minden megállapítása nemcsak hogy blaszfémikus, de könnyûszerrel meg is cáfolható. Elegendõ fellapozni az egyháztörténeti mûveket vagy beleolvasni a holt-tengeri tekercsek, illetve a Nag Hammadi kódexek szakértõinek mûveibe, például A. Millard-nak, az ókori sémi nyelvek professzorának és a kumráni tekercsek elismert kutatójának vagy J. M. Robinson professzornak a munkáiba.

De hát akkor minek egy új könyv ebben a témában? Ha nem igaz, akkor miért érint meg sokakat mégis? Mert megtorpedózza legszentebb érzéseinket. Mert kétségbe vonja azt, ami nekünk olyan fontos! Mert a világ tapsolhat, mondván: „Ugye megmondtuk, hogy csak a hatalmaskodó egyház manipulációja ez a »Krisztus-legenda«!” És mert a „Da Vinci-kód” kódja egyszerûen ez: a sátán újabb lelkeket akar birodalmának foglyává tenni, nekünk pedig meglopná az üdvbizonyosságunkat!

A nagy Vádoló pengeti az Ön kételyeinek minden húrját, Alajos! Õ szeretné a bibliai keresztény gondolkodást a gnosztikus eretnekség bölcsességtanára felváltani! De mi ragaszkodjunk Isten ihletett igéjéhez, amelyben életet hirdet nekünk az Újszövetség Krisztusa (2Pt 1,16)!

Szõkéné Bakay Beatrix

::Nyomtatható változat::