EvÉlet - Lelki segély

Hozzászólás a cikkhez

„Amikor megtudtam, hogy A Da Vinci-kód című bestseller filmadaptációja nyitja meg az idei cannes-i nemzetközi filmfesztivált, úgy döntöttem, hogy elolvasom a könyvet. Hallottam róla, hogy megjelenése után kis hazánkban is elég nagy port vert fel, de valahogy nem érdekelt. Igazából meglehetősen szkeptikusan fogtam bele az olvasásába, de aztán képtelen voltam letenni. Különös, halovány húrok azt pengették az agyamban: »Mi van, ha mégsem igaz az, amiben eddig hittem? Mi van, ha mégsem hiteles a Biblia?« Kérem, hessegesse el a kételyeimet!”

Kedves Alajos, ha valamiben is szaktekintélynek számítok, az nem lehet más, mint éppen a kételyek elhessegetése! No de félre a humorral, igazán megtisztelt, hogy megkeresett levelével, és higgye el, tudom, hogy mennyi álmatlan éjszakába kerülnek azok a kételyek! Igaz, hogy nem éppen Dan Brown szenzációhajhászó könyvének áltudományos megállapításai miatt szoktam forgolódni az ágyamban. De a kételyeket azért kell komolyan venni, mert máshogy nem lehet legyőzni őket! Úgyhogy miután elolvastam levelét, belevetettem magam az amerikai „megaseller” rejtelmeibe.

Azon nem csodálkozom, hogy ennek a több mint negyven nyelvre lefordított könyvnek óriási keletje van a világ „nagy könyvpiacán”. De hogy az emberek annyira tájékozatlanok Jézus Krisztus személyét és művét, a Szentírást és a keresztény vallást illetően, hogy válogatás nélkül elhisznek minden butaságot velük kapcsolatosan, azon nagyon is csodálkozom! A Da Vinci-kód című könyv egész egyszerűen a hitelesség minden formájának elárulása.

De nem akarok igazságtalan lenni! Ez a könyv egy regény. Története pusztán fikció. És miután a képzelet szüleménye, nem lehet rajta számon kérni azt, hogy nem igaz. A veszélyes az benne, hogy néhány művészettörténeti és építészeti ténnyel vegyül benne a fikció. És annak a néhány ténynek az ördögien ravasz elhintése az egész történetet valóságosnak tünteti fel.

Azoknak a kedves olvasóimnak a kedvéért, akik nem olvasták a regényt, néhány sorban összefoglalom a tartalmát. Az izgalmas krimi abból indul ki, hogy létezik egy titkos társaság (a Sion Rend), amely évezredek óta őrzi Jézus titkát. A titok az, hogy Jézus nem halt meg, hanem tanításainak közlése után feleségül vette magdalai Máriát, akitől egy leánya született. Ennek a leánynak, azaz Sarah hercegnőnek kései leszármazottja jelenleg Európában él, és királyi vérvonalának magabiztosságával arra készül, hogy egész Európa uralkodója legyen. A római katolikus egyház pedig, ha kell, még a gyilkosságtól sem riad vissza annak érdekében, hogy a Jézussal kapcsolatos titok felszínre ne kerüljön. Hiszen így kiderülne, hogy az egész keresztény hit hazugságra épült: Jézus nem Isten fia és Megváltó, csupán egy gyarló ember.

A fantáziadús író azonban ennyivel nem elégszik meg. Emellett Nagy Konstantin császárt meggyanúsítja: írnokainak megparancsolta, hogy hamisítsák meg az újszövetségi iratokat. Így a ma olvasható Bibliát – a könyv szerint – olyan, politikai érdekektől vezérelt emberek írták, akik a könyvek könyvét saját hatalmuk megszilárdításának eszközéül használták. Az elmúlt évszázadok során azonban mégsem maradhatott titokban a csalás. Leonardo da Vinci, a híres festőművész úgy leplezte ezt le, hogy Az utolsó vacsora című festményén nem Jánost, hanem magdalai Máriát festette Jézus mellé.

Ismeri a festményt? Világos, hogy a művész a lányosan törékeny ifjú tanítványt, Jánost ábrázolja Jézus mellett. Dan Brown saját bevallása szerint a nyolcvanas évek egyes sikerkönyveit – Richard Leight és Michael Baigent köteteit – használta forrásként. Ezekben ugyanazokat a kijelentéseket olvassuk Jézusról, állítólagos házasságáról és utódairól, a Vatikánról és egyebekről, mint amelyekkel Brown könyvében is találkozhatunk. Az állítások azonban nem tűnnek meggyőzőnek, hitelesnek! Hiszen még az apokrif iratok szerzői sem merték venni a bátorságot, hogy Jézusról azt állítsák: megnősült!

A könyv minden megállapítása nemcsak hogy blaszfémikus, de könnyűszerrel meg is cáfolható. Elegendő fellapozni az egyháztörténeti műveket vagy beleolvasni a holt-tengeri tekercsek, illetve a Nag Hammadi kódexek szakértőinek műveibe, például A. Millard-nak, az ókori sémi nyelvek professzorának és a kumráni tekercsek elismert kutatójának vagy J. M. Robinson professzornak a munkáiba.

De hát akkor minek egy új könyv ebben a témában? Ha nem igaz, akkor miért érint meg sokakat mégis? Mert megtorpedózza legszentebb érzéseinket. Mert kétségbe vonja azt, ami nekünk olyan fontos! Mert a világ tapsolhat, mondván: „Ugye megmondtuk, hogy csak a hatalmaskodó egyház manipulációja ez a »Krisztus-legenda«!” És mert a „Da Vinci-kód” kódja egyszerűen ez: a sátán újabb lelkeket akar birodalmának foglyává tenni, nekünk pedig meglopná az üdvbizonyosságunkat!

A nagy Vádoló pengeti az Ön kételyeinek minden húrját, Alajos! Ő szeretné a bibliai keresztény gondolkodást a gnosztikus eretnekség bölcsességtanára felváltani! De mi ragaszkodjunk Isten ihletett igéjéhez, amelyben életet hirdet nekünk az Újszövetség Krisztusa (2Pt 1,16)!

Szőkéné Bakay Beatrix

::Nyomtatható változat::