Evangélikus Egyház
- Online újságok
- Evangélikus Élet
- Archívum
- 2006
- 08
- Heti útravaló
Élő víz
Hozzászólás a cikkhez
Heti útravaló
Ma, ha az ő hangját halljátok, ne keményítsétek meg a szíveteket. (Zsid 3,15)
Hatvanad hetében az Útmutató reggeli igéi „önmagukról” szólnak; Isten írott, hirdetett és testté lett élő Igéjének a sorsáról ebben a világban. „Akinek van füle a hallásra, hallja!” – mondta emelt hangon Jézus a „pazarló” magvető példázata végén a sokaságnak. Isten igéjének három fő ellensége van: a gonosz, a test és a világ (vö. 1Jn 2,16), mert az ördög azt akarja elérni, hogy az emberek „ne higgyenek és ne üdvözüljenek” (Lk 8,8.12)! Dr. Luther Márton 3 nappal és 473 évvel ezelőtt wittenbergi prédikációjában így beszélt erről: „Ezt valószínű, sokan kemény beszédnek tartják: hogy akik az igét hallják, de nem figyelnek rá, és elfelejtik azt, azok a sátán uralma alatt vannak. Mert úgy gondolják, minden különösebb veszedelem nélkül lehet Isten igéjét hallgatni és meg nem tartani. Krisztus azonban itt másképpen vélekedik, és azt mondja: az ördög veszi ki az ember szívéből az igét.” Heti igénk az egyetlen jó megoldást adja. Isten országa titkainak a megértéséhez kérhetjük a nagy Magvető segítségét: „Serkenj fel, Uram! Ébredj, és siess segítségünkre!” (Zsolt 44,24; LK) Miért kell eljutnunk ma a lelki süketségből az ige hallására? „Mert Isten igéje élő és ható, (…) és megítéli a szív gondolatait és szándékait.” (Zsid 4,12) Ezért inti népét Mózes is a halála előtt: „Mert nem üres beszéd az számotokra, hanem életet jelent nektek.” (5Móz 32,47) Mózes és Áron Isten igéjét mondták, „a fáraó szíve azonban kemény maradt, és nem hallgatott rájuk…” (2Móz 7,13) És mit tettek a názáretiek? Jézus szavát sokan hallgatták, „és megbotránkoztak benne” a saját hazájában! „Csodálkozott is hitetlenségükön.” (Mk 6,3.6) Rólunk milyen tudósítást írna Márk? Lukács tud a jó gyümölcsöt termő fáról és a jó földbe esett mag terméséről: „Aki hozzám jön, hallja beszédeimet, és azok szerint cselekszik (…) hasonló ahhoz a házépítő emberhez, aki (…) a kősziklára alapozott…” (Lk 6,47–48) Kortársai, „noha ennyi jelt tett előttük, mégsem hittek benne” (Jn 12,37). A vezetők vélt hite is merő hitetlenség volt: „…hogyan tudnátok hinni ti, akik egymástól fogadtok el dicsőséget, de azt a dicsőséget, amely az egy Istentől van, nem keresitek?” (Jn 5,44) Ézsaiás látta Isten örök Igéjének a dicsőségét is. A megkeményített szív és a megvakított szem gyógyulásának egyetlen útja ma is ez: „…higgyetek a világosságban, hogy a világosság fiai legyetek!” (Jn 12,36) Február 24-én emlékezhetünk Mátyás apostolra, akit az öngyilkos, áruló Júdás helyére sorsvetéssel választottak meg, hogy a magvetést végző tanúk száma teljessé váljék. Mert „a hit tehát hallásból van, a hallás pedig a Krisztus beszéde által” (Róm 10,17). Jézus a mennyek országának titkairól más példázatokat is mondott a sokaságnak, „és a világ kezdete óta rejtett dolgokat” jelentett ki a mustármagról és a kovászról (Mt 13,35). A növekedést Isten adja, és boldogok, akik hallgatják és megtartják az ő beszédét! Kérjük: „Az, aki / Hirdeti / S hallja itt az igét, / Adja néki szívét!” (EÉ 280,1)
Garai András
::Nyomtatható változat::
|