Keresztutak

Készülünk a nők 2006. évi világimanapjára 5.

Hozzászólás a cikkhez

A nők 2006. évi, március 3-án megrendezendő világimanapjára készülve ezúttal Dél-Afrika egyházairól szólunk.

Dél-Afrika népét az erős hitbeli meggyőződés jellemzi. Egy 1996-ban készült felmérés szerint a lakosság 84%-a vallja magát kereszténynek, a többi más vallási közösséghez tartozik (hindu, muzulmán, zsidó, buddhista, konfuciánus).

A kereszténységet az európai telepesek hozták magukkal. 1652-ben hollandok, majd angolok, németek és franciák is alapítottak keresztény missziói állomásokat. Az országban több mint négyezer kisegyház – apostoli, pünkösdi és karizmatikus – működik, összesen mintegy tízmillió taggal. Az afrikaans egyházakhoz a népesség mintegy 10%-a, a római katolikushoz 9,5%-a tartozik. Jelen van továbbá az anglikán, a metodista, az evangélikus és a baptista egyház, és megtalálhatók különböző ortodox felekezetek, valamint az Üdvhadsereg is. A különféle egyházakat – az afrikai kisegyházak kivételével – a Dél-afrikai Egyházak Tanácsa fogja össze. Meghatározója ezeknek a tagegyházaknak az ökumenikus lelkület, amely az országban hetvenöt évre visszatekintő imanapi mozgalomban is tapasztalható.

A nők nagyon aktívan vesznek részt az egyház életében. Különböző szolgálatokat vállalnak az istentiszteleteken, a hitmélyítő közösségekben, sőt vannak már felszentelt lelkésznők is. Az asszonyok különösen fontosnak tartják, hogy átadják gyermekeiknek a keresztény értékeket.

Külön kell szólni Desmond Tutu anglikán érsekről, az egyházi élet kiemelkedő alakjáról. 1931-ben született. Együttérző és toleráns légkörben nevelkedett; mint később mondta: „Soha sem tanultam gyűlölni!” Eredetileg nem lelkész, hanem tanító akart lenni, mint édesapja volt, de a középiskola után mégis teológiai szemináriumba jelentkezett. Miután végzett, gyülekezeti lelkészként szolgált. 1970-ben egyetemi tanár lett. Kezdettől fogva részt vett az apartheid ellen küzdő mozgalomban, mindig azzal a meggyőződéssel, hogy az apartheid a gonosz műve, és a keresztény hittel összeegyeztethetetlen. 1984-ben elnyerte a béke Nobel-díjat. Úgy tartotta, hogy ez a díj nemcsak neki, hanem a szabadságért békésen harcoló népének is szól. 1985-ben Johannesburgban püspökké, majd 1986-ban érsekké szentelték, így lett az 1,6 millió dél-afrikai anglikán első színes bőrű egyházi vezetője.

1. júniusában mint érsek nyugdíjba vonult, de továbbra is ő irányította az Igazságtételi és Megbékélési Bizottságot. „Desmond Tutu mindig a szótlanok szószólója marad” – mondta róla Nelson Mandela.

Amikor dél-afrikai asszony testvéreink az imanap témájául „az idők jeleit” választották, két dolgot akartak hangsúlyozni. Egyrészt hogy soha sem szabad elfelejteni az elnyomás és apartheid idejének sok szenvedését – legyenek ezek mindig figyelmeztető jelek! Másrészt soha nem szabad feladni hitünket, s reménységgel kell az előttünk álló idők jeleit is észrevennünk, hogy legyen erőnk a jövő építéséhez.

Keveháziné Czégényi Klára

::Nyomtatható változat::