EISZ
Evangélikus Információs Szolgálat
 
Luther Kiadó
Luther Kiadó
 
Rovatoló
Fundamentum
Élő víz
Egyházunk egy-két hete
Keresztutak
e-világ
Kultúrkörök
Keresztény szemmel
Nem mi írtuk...
A hét témája
Evangélikusok
EvÉlet - Lelki segély
A közelmúlt krónikája
Gyermekvár
Szószóró
evél&levél
Közlemények, nyilatkozatok
On-line plusz
E heti Luther-idézet
Útitárs
Presbiteri
 
Evangélikus Egyház - Online újságok - Evangélikus Élet - Archívum - 2006 - 09 - Felfoghatatlan?

A vasárnap igéje

ÖTVENED VASÁRNAP (esto mihi) – Lk 18,31–43

Hozzászólás a cikkhez

Felfoghatatlan?

„Ők azonban semmit sem fogtak fel ezekből. Ez a beszéd rejtve maradt előlük, és nem értették meg a mondottakat” – állapítja meg Lukács a tizenkettőről, miután Jézus harmadízben beszélt nekik arról, hogy mi vár rá Jeruzsálemben. „Most felmegyünk Jeruzsálembe, és az Emberfián beteljesedik mindaz, amit a próféták megírtak. A pogányok kezébe adják, kigúnyolják, meggyalázzák, leköpik, és miután megostorozták, megölik, de a harmadik napon feltámad.” Ez világos beszéd, nincs benne rejtett célzás vagy utalás. Akkor mi akadályozza a tizenkettőt, hogy felfogja? Miért marad rejtve előlük ez a beszéd?

A tizenkettő akkor már évek óta élt közösségben a Mesterrel. Követték mindenhova, tanúi voltak beszédeinek és csodáinak. Látták isteni hatalmának számtalan megnyilvánulását. Felismerték, hogy ő több mint tanító, több mint próféta, ő Isten Fia, a megígért Messiás. De akkor hogy juthatna pogányok kezébe? Hiszen Isten mindig vele van, hatalma mindentől megvédi! Amikor názáreti beszéde miatt a szakadék szélére vonszolták, és a mélybe akarták taszítani, egyszerűen átment közöttük, és otthagyta őket. Máskor is előfordult, hogy el akarták fogni, meg akarták ragadni, hogy megkövezzék, de kisiklott üldözői keze közül, és elrejtőzött. Akkor hogyan foghatják el mégis, hogyan adhatják át a pogány rómaiaknak, hogy gúnyt űzzenek belőle, és megöljék? Mindez nem illik abba a képbe, amelyet a tizenkettő a hosszas együttélés során Mesteréről alkotott.

Jézusnak a szenvedéséről szóló bejelentését hallgatva mi inkább a harmadnapi föltámadás ígéreténél akadunk el. Ez az, ami felfoghatatlan, amit nem értünk. Számunkra az igaz vér elárulása, a nagytanács előtti koncepciós per és nyomában a törvénytelen ítélet tökéletesen érthető. Mint ahogy érthető Pilátus ingatag jelleme, a nyílt zsarolásnak engedő jogtipró ítélkezése is. Érthető a szenvedés, érthető a halál, de érthetetlen, felfoghatatlan a föltámadás. A mi gondolkodásunkat mégsem vetíthetjük vissza a tizenkettőre. Ők a föltámadás lehetőségének latolgatásáig el sem jutottak. Ők a történet elején akadtak el: elfoghatják, pogányok kezére adhatják, kigúnyolhatják, megölhetik az ő Urukat?

A tizenkettő ezt a kérdést roppant idegesítőnek találta. De ennél is jobban izgatta őket a kérdés másik aspektusa: akkor kinek a tanítványai is ők? Akkor hol is van az ő helyük ebben a történetben? A hatalommal tanító, az írástudókat beszédükben megfogó, a vezetőket megszégyenítő Jézus kíséretében tanítványként csillogni jó volt. Hasonlóképpen tetszetős volt a betegeket gyógyító, a halottakat életre támasztó, az elemeknek parancsoló, csodatevő Jézus társaságában mutatkozni. De hol lesz az ő helyük, amikor a Mestert elfogják, átadják a római hatóságnak, amikor kigúnyolják és megölik? Ez tette számukra teljességgel értelmezhetetlenné és felfoghatatlanná Jézus beszédét eljövendő szenvedéséről és haláláról!

A kérdés számunkra is fel van téve: kinek a tanítványai vagyunk, hol a helyünk? Hol az egyház helye? A hatalommal tanító, a csodatévő Jézus tanítványának lenni számunkra is értelmezhető szerep. Értelmezhető az is, hogy a föltámadt, megdicsőült Krisztus tanítványai vagyunk a földön. De értelmezhetőnek tartjuk-e azt is, ahogyan Pál apostol helyezi el önmagát a Krisztus-történetben: „Krisztussal együtt keresztre vagyok feszítve: többé tehát nem én élek, hanem Krisztus él bennem…” (Gal 2,20); „én azonban nem kívánok mással dicsekedni, mint a mi Urunk Jézus Krisztus keresztjével, aki által keresztre feszíttetett számomra a világ, és én is a világ számára”? (Gal 6,14) És értelmezhető-e, ahogy Pál szerint már a keresztség is kijelöli helyünket: „Vagy nem tudjátok, hogy mi, akik a Krisztus Jézusba kereszteltettünk, az ő halálába kereszteltettünk? A keresztség által ugyanis eltemettettünk vele a halálba, hogy amiképpen Krisztus feltámadt a halálból az Atya dicsősége által, úgy mi is új életben járjunk. Ha ugyanis eggyé lettünk vele halálának hasonlóságában, még inkább eggyé leszünk vele a feltámadásának hasonlóságában is.”? (Róm 6,3–5)

Felfogjuk-e, megértjük-e, hogy a feltámadott, megdicsőült Krisztussal való közösségre a Megfeszítettel való sorsközösség elfogadásának és megélésének keresztútján jutunk? Értjük-e, hogy Luther a földön zarándokló egyház helyét miért a Krisztus keresztje alatt jelöli ki, és miért sorolja a keresztet – amely alatt itt kereszthordozást ért – az egyház földi ismertetőjegyei közé? Megértettük-e, hogy az egyház és a tanítvány az örökkévalóságban csak úgy osztozhat a föltámadt Krisztus diadalában, ha az ideig való világban kiveszi részét a kereszt gyalázatából? Vagy ránk nézve is igaz Lukács megállapítása: „Ők azonban semmit sem fogtak fel ezekből. Ez a beszéd rejtve maradt előlük, és nem értették meg a mondottakat.”?

Véghelyi Antal


::Nyomtatható változat::

E számunk tartalma
Napról napra
Új nap – új kegyelem
Élő víz
Mint a kelő nap…
Heti útravaló
Egyházunk egy-két hete
Döntés fontos személyi kérdésekben
Egyházunk erős és gyenge láncszemei
Gondolatok egy istentisztelet-közvetítés apropóján
„Ha pedig versenyez is valaki, nem nyer koszorút, ha nem szabályszerűen versenyez”
Emléktáblaavatás Budahegyvidéken
Keresztutak
Tanácskozás a nyugat-európai protestáns gyülekezetek képviselőivel
Szakemberhiány és közömbösség
Új missziói munkások
„A festa da vida” – az élet ünnepe
Az egyházak Dél-Afrikában
Evangélikusok
Nyugaton a helyzet nem változatlan
Énekszóval kifejezett közös imádság
Akadémiai pályadíj a bonyhádi tanárnak
Keresztény nevelőszülők kerestetnek
C. S. Lewis – a legvonakodóbb megtérő bűnös
e-világ
Nektek adom a Földet
A hét témája
Követés
Száz éve született Dietrich Bonhoeffer
evél&levél
Mi mit teszünk egyházunkért?
A közelmúlt krónikája
Srí Lankától Afganisztánon át a Székelyföldig
E heti Luther-idézet
Luther-idézet
Kultúrkörök
Kiállítás ajándékba
Emlékidézés Csömörön
Kersztények az erőszakról
Egy európai német
A „Petőfi híd” – iskola és gyülekezet között
Hazatérő kincsek
Könyvmisszió
Forralt boros háromszög
A vasárnap igéje
Felfoghatatlan?
Oratio oecumenica
Oratio oecumenica
Gyermekvár
Kedves Gyerekek!
 
A lapról
Impresszum
Fórum
Kapcsolatok
Evangélikus portál
Déli Egyházkerület
Északi Egyházkerület
Nyugati (Dunántúli) Egyházkerület
 


Evangélikus Egyház Online újságok Evangélikus Élet Archívum 2006 09 Felfoghatatlan?

© Magyarországi Evangélikus Egyház, Internet Munkacsoport, 2003–2017
© Luther Kiadó, Evangélikus Információs Szolgálat, 2015–2017
Az adatok kereskedelmi célra nem használhatók. Minden jog fenntartva.
Kérdések és megjegyzések: Webmaster