Evangélikusok

Hozzászólás a cikkhez

A Magyar Tudományos Akadémia a múlt év végén Pedagógus Kutatói Pályadíjban részesítette Gruber Lászlót. A Bonyhádi Petőfi Sándor Evangélikus Gimnázium és Kollégium harminchét éves földrajz–történelem szakos tanára a tanítás mellett végzett kutatómunkájában elért tudományos eredményével érdemelte ki a jutalmat. Pályamunkájának tavaly kiadott könyve képezte az alapját, amely Ausztrália, Óceánia és az Antarktisz természeti földrajza címmel a Dialóg Campus Kiadó gondozásában látott napvilágot. Az is sokat nyomott a latban, hogy Gruber az elmúlt tíz évben huszonkét publikációt jelentetett meg különböző szaklapokban.

A díjra Meskó Attila, az MTA főtitkára hirdetett pályázatot. Több mint száz pályamű érkezett: a társadalomtudományok kategóriájában nyolcan, a természettudományok kategóriájában négyen – köztük Gruber – nyerték el az elismerést az akadémikusok döntése alapján.

– Nem tartom magam szakbarbárnak, jobban szeretem az általános műveltségi megmérettetéseket – mondja Gruber László. – A középiskola az utolsó olyan állomás egy ember életében, ahol az általános műveltségi alapokat megkaphatja. Komplex témákban versenyeztetem diákjaimat, például az Utazzunk együtt! című országos középiskolai tanulmányi versenysorozaton, melynek tavaly Kína volt a témája, s háromfős csapatunk országos második helyezett lett. Idén ugyanez a gárda Japán témájában hetedik helyezést szerzett. A Magyarország világörökségei elnevezésű pályázatnak eddig négy fordulóját rendezték meg; ezek eredménye alapján a közel kétszáz indulóból országos második helyen áll a bonyhádi gimnázium csapata.

– A diákok ismereteinek bővítése mellett szereti a saját tudását is próbára tenni: többször is láthattuk televíziós vetélkedőkben.

– Ez a hobbim, a gimnáziumban létre is hoztam egy Kvízklubot, melynek tagjai kéthetente jönnek össze. Tavasszal harmadik alkalommal rendezzük meg a „Kvízelítő” nevű, dunántúli és budapesti indulókat fogadó versenyünket középiskolásoknak. Örülök annak, hogy újra van földrajz fakultáció gimnáziumunkban. A Teleki Pál országos földrajz-földtan emlékverseny megyei fordulóján két második helyezést szereztek diákjaink, tavaly a Less Nándor országos földrajzversenyen pedig ötödik helyezett versenyzőnk volt. A földrajz népszerűsítése érdekében hoztam létre a Világutazó Klubot, melynek vendégei közt megfordultak már az Antarktiszt, illetve a Himaláját megjártak is. Megalakítottuk az „Utazóiskolát”, melynek keretében Tunéziába szerveztünk csoportot a bonyhádi gimnazistákra építve, a következő úti célunk pedig Törökország lesz.

– Tavaly jelent meg az Ausztrália, Óceánia és az Antarktisz természeti földrajza című könyve. Honnan jött az elhatározás, hogy éppen ebben a témában publikáljon?

– A szegedi egyetemen a kollégáim mindig panaszkodtak, hogy nincsenek megfelelő tankönyvek és jegyzetek e témában. Úgy gondoltam, a mi feladatunk ennek megírása. Mivel egyik területen sem jártam még, elkezdtem könyvtárazni, filmeket nézni, bejártam az ausztrál nagykövetségre, és faggattam az Antarktiszon járt barátomat. Fordítottam német és angol cikkeket, így sok olyan dolog is bekerült a könyvbe, amely azelőtt magyar nyelven még nem jelent meg. Közel száz ábra színesíti a kötetet. Úgy próbáltam megírni, hogy minden korosztály találjon benne számára érdekes olvasnivalót. A heti húsz-huszonöt órányi tanítás mellett mintegy három év alatt készült el. Fontosnak tartom, hogy a pedagógusoknak járjon alkotói szabadság, amelyet hasonló kutatómunkákra használhatnának fel.

– A bonyhádi gimnázium vezetősége azért igyekszik támogatni pedagógusai szakmai fejlődését: november folyamán Ön elutazhatott Japánba egy kéthetes tanulmányútra.

– A Japán Alapítvány nemzetközi pályázatot írt ki földrajz és/vagy történelem szakos középiskolai tanároknak egy kéthetes tanulmányútra. Magyarországról ötödmagammal nyertem el az utazás lehetőségét. Összesen tizenhét országból hatvanhatan mehettünk Japánba. Megismerkedtünk több város nevezetességeivel és a japán hagyományokkal, előadásokat hallgattunk a japán oktatásról, iskolákat is látogattunk. Tetszett, hogy a japánok igen fontosnak tartják a gyerekek zenei képzését, minden iskolás játszik valamilyen hangszeren. A legnagyobb élmény az volt számomra, hogy átélhettem egy enyhébb földrengést, és hogy láthattam a Fudzsi hegyet – tudtuk meg Gruber Lászlótól, aki hangsúlyozta azt is, hogy feleségének és gyermekeinek a támogatása elengedhetetlenül fontos ahhoz, hogy minden feladatkörében helyt tudjon állni.

A díjazott végül elmondta, hogy életútjával szeretne példát mutatni a fiataloknak, hisz ő mázai falusi gyerekként indult, s önerejéből jutott el idáig – bizonyítva, hogy az ember, ha komolyan és következetesen végzi a feladatát, megvalósíthatja a terveit.

Máté Réka

::Nyomtatható változat::