Élő víz

Hozzászólás a cikkhez

Jézus így szólt hozzájuk: „Most felmegyünk Jeruzsálembe, és az Emberfián beteljesedik mindaz, amit a próféták megírtak.” (Lk 18,31)

Ötvened hetében az Útmutató reggeli igéi a nagyböjt küszöbén a kereszt felé induló Jézusról szólnak, és az Istennek tetsző böjtről tanítanak. „Légy pártfogóm és menedékem, siess, válts meg engem, Istenem!” (Zsolt 31,3; LK) Ő a mi erős kősziklánk és erős várunk, aki megtart minket a szenvedés útján is, ha követjük Mesterünket. Jézus a legkiválóbb úton indult el, mert „a szeretet soha el nem múlik”! Isten szeretete benne lett teljessé: „Most azért megmarad a hit, a remény, a szeretet, e három; ezek közül pedig a legnagyobb a szeretet.” (1Kor 13,8.13) Csak Isten szeretetének fényében érthető helyesen Jézus négy „kell” kijelentése és követésre hívó szava! Reformátorunk is ezt kérdezi: „Akarsz keresztet? Ismerd meg magadat és a Krisztus keresztjét. S akkor szíveden megtalálod a keresztet. Ha itt meg nem találod, a külső mit sem ér. Íme, a kereszt ebben van: »Ha valaki énutánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye fel [naponként] a keresztjét, és kövessen engem.«” (Mk 8,34) Ha szeretjük az Emberfiát, nem szégyellhetjük őt az emberek előtt! Jézus küldetését a Heródesek sem befolyásolhatták, mint ahogyan a Jeruzsálem feletti ítélet bekövetkeztét („Íme, elhagyottá lesz a ti házatok”) és Jézus második eljövetelét sem akadályozhatták meg (Lk 13,35). Jézus tanítása a böjtről: „vőlegényfüggő”! A törvény és a kegyelem nem elegyíthető, mint ahogy nem ajánlatos a régi ruhát új ruhából tépett darabbal megfoltozni, vagy ahogy nem keverhető össze károkozás nélkül a régi meg az új bor sem (Lk 5,33–39). A kérdés: szívünkben él-e a vőlegény? Hamvazószerdától nagyszombatig tart (vasárnapok nélkül) a negyvennapos böjti időszak. Ennek nyitányaként Jézus titkos böjtről és kincsekről beszél: „…hogy böjtölésedet ne az emberek lássák, hanem Atyád, aki rejtve van; és Atyád, aki látja, ami titokban történik, megfizet neked.” (Mt 6,18) Ki a szíved igazi kincse? A testté lett és élő Ige! „Őáltala kaptuk hitben a szabad utat ahhoz a kegyelemhez, amelyben vagyunk…” (Róm 5,2) Böjt a magunk kedvére – avagy megszokásból sírjunk-e, ahogyan évek óta tesszük? „Ezt mondja a Seregek Ura: Igazságos ítéletet hozzatok, szeretettel és irgalmasan bánjatok egymással! …és ne tervezzetek egymás ellen magatokban semmi rosszat!” (Zak 7,9–10) Felismerjük ebben a böjti programban az aranyszabályt (lásd Mt 7,12)? A passió kezdetén Jézus kétszer is bemutatkozik: „Ki vagy te?” „…ha nem hiszitek, hogy én [Isten] vagyok, meghaltok bűneitekben.” „Amikor felemelitek az Emberfiát [a keresztre], akkor tudjátok meg, hogy én [Isten] vagyok…” „Amikor ezeket mondta, sokan hittek benne.” (Jn 8,21–30) És mi? A böjtelő utolsó napjának igéje évtizedek óta Bélsaccar lakomájáról tudósít; ő nem böjtölt! Dániel megfejti falra írt halálos ítéletét: Isten számba vett, megmért, felosztott (Dán 5,1–30). Isten mérlegén mi is könnyűnek találtatunk, de ha elveszítjük életünket Jézusért és evangéliumáért, örökre megmentjük azt. S „ki így hal, él az, él” (EÉ 200,4)!

Garai András

::Nyomtatható változat::