Egyházunk egy-két hete

Hozzászólás a cikkhez

Egyházunk törvényes rendje szerint az északi kerület mindenkori püspöke egyben budavári lelkész is. A március 25-én Miskolcon beiktatott új püspök hivatalosan április 2-án állt lelkészi szolgálatba a Budavári Evangélikus Egyházközségben. A bensőséges ünnepi istentisztelet végén a gyülekezet tagjai személyesen is köszönthették új pásztorukat, dr. Fabiny Tamást és családjának tagjait.

Az iktatást Bence Imre, a Budai Egyházmegye esperese végezte (képünkön), a liturgia szolgálatában Balicza Iván igazgató lelkész és Bencéné Szabó Márta lelkész vett részt. Az istentisztelet igehirdetéseiben és énekeiben egy ősi egyházi szimbólum: a hajó, illetve a textusként felolvasott evangéliumi történet alapigéjében szereplő csónak – a benne ülő tanítványokkal – kapott főszerepet. És mindenekfelett Jézus Krisztus, aki Ura a történelemnek, a hullámoknak, kis csónakoknak és az egyház hajójának egyaránt.

Bence Imre az Útmutató aznapi igeversével összhangban választotta alapigéjéül a tengeren járó Jézus történetét (Jn 6,19 kk.). Igehirdetésében utalt rá: néhány hónappal ezelőtt mindketten püspökjelöltek voltak dr. Fabiny Tamással. Nem riválisokként álltak egymással szemben, s nem kíméletlen választási csata ért véget ezzel az iktatással – Jézus más rendet hozott övéinek.

„Krisztus ügyének szolgálatában mi, tanítványok, egy úton járunk” – mutatott rá az esperes, az igéből vett képpel illusztrálva kijelentését: „Egy csónakba szállunk ezen az ünnepen.” A gyülekezet új presbitériuma, felügyelője és az egy hete Miskolcon beiktatott északi püspök az új anyagyülekezetében együtt száll be a „csónakba”.

Bence Imre két gondolatot hangsúlyozott prédikációjában. Egyrészt kiemelte, hogy a tanítványoknak nincs könnyű útjuk, Krisztus népe benne él a világ bűnnel terhelt közegében – nem luxushajó utasai vagyunk! Küzdelmeiben, félelmeiben egymásra vannak utalva püspök, lelkészek, hívek: egymást kell imádságban hordozniuk. „Isten hozott Budavár csónakjában! Szállj be közénk!” – fordult a püspökhöz az esperes.

Másodikként azt a bátorítást adta át az igéből Bence Imre, hogy Jézus nem hagyja magára övéit. Odalép a mi sötétben, háborgó hullámokon hánykolódó hajónkhoz, és feloldja félelmeinket. Ha távol van Krisztus, kicsinek látjuk, erejét, hatalmát kevésnek érezzük, saját nagyságunk tévedésében élünk. Ám ő közel jön: mert nem a mi nagyságunk a valós, neki kell növekednie – zárta igehirdetését az iktató esperes.

A lelkésziktatás liturgiája, a jelen lévő lelkészek áldása, majd Csorba István karnagy és a budavári Schütz kórus szolgálata után állt a budavári szószékre Fabiny Tamás. Alapigéjéül Róm 8,19-et választotta: „Mert a teremtett világ sóvárogva várja az Isten fiainak megjelenését.”

Igehirdetésében először az elhangzottakra reflektált: „Örömmel szállok be a hajóba, ha jut egy ülőke, egy evező a számomra. Hiszem, hogy átjutunk a túlsó partra… Ne a széljárást figyeljük, hanem annak az Úrnak a szavára hallgassunk, akitől az elhívást kapjuk.”

Az ige, az ének nyomán Fabiny Tamás utalt a gályarab prédikátorokra, kibontva a hajónak mint az egyházat megjelenítő metaforának a gazdagságát, többletjelentéseit. Felidézte azt a harminc évvel ezelőtti emlékét is, amikor először hallott prédikációt a fenti igéről itt, a Budavárban. Már akkor szíven ütötte a mondat, amely hivatásválasztásában is meghatározóvá lett.

A teremtett világ kétségbeejtő állapotban van, az ember nem teljesítette Isten parancsát, nem őrizte a rábízott földet. A makro- és mikrovilág egyaránt szenved, „sóhajtozik és vajúdik”, a gyűlölet ember és ember között feléli a lelki energiákat. Ebben a vajúdó világban lehet és kell szolgálatunkat végeznünk: a hangzavarban és diszharmóniában csendet és békét teremteni.

Böjtben – hangsúlyozta Fabiny Tamás – úgy is nézhetünk Krisztusra, mint a fájdalmak férfiára és betegség ismerőjére (lásd Ézs 53,3). Igen, a világ – egyes számba téve az igeverset – az Isten Fiának megjelenését várja, aki „magára veszi a világ bűnét, az egyház, az ember, az én bűnömet, a te bűnödet is” – mutatott rá a püspök. De várja Isten fiainak a megjelenését is! Tehát rajtunk is múlik, a szavainkon, a tetteinken, hogy betöltjük-e hivatásunkat, és a világ felismeri-e, hogy Isten gyermekei vagyunk.

„A teremtett világ a béketeremtést várja” – utalt a püspök Jézusnak a Hegyi beszédben adott tanítására. Ezt a munkát pedig először önmagunkon kell kezdenünk… Tekintsünk Isten fiaihoz méltó szolgálatban járt elődeinkre: Scholz Gusztávra, Bauhofer Györgyre, Mária Dorottyára – sorolta a Budavár példaképeinek névsorát Fabiny Tamás. Így kérve és felajánlva a szolgálatot, azzal zárta igehirdetését: készen áll sokat tenni e gyülekezettel közösen, jó csapatban, közösen húzni az evezőt. Adja Isten, hogy mindannyiunk lelkében meglegyen a „végtelen tenger” utáni olthatatlan vágy…

Az istentisztelet után a szokott rend szerint közgyűlést tartottak, ahol köszöntések követték egymást. Elsőként Madocsai Zsolt, a budavári gyülekezet új felügyelője szólt, majd dr. Győri József, a „fogadó egyházmegye” felügyelője és Benczúr László, az Északi Egyházkerület felügyelője kívánt áldást a püspök lelkészi szolgálatára.

Püspökutódját köszöntötte D. Szebik Imre nyugalmazott püspök, hangsúlyozva, hogy szeretetteljes, derűs gyülekezetbe, a múltban és a jelenben is igényes közösségbe érkezett Fabiny Tamás.

Az egy héttel korábban elmondani tervezett áldáskívánását is tolmácsolta dr. Nagy Gyula. A nyugalmazott püspököt március 25-én egészségi állapotának váratlan rosszabbodása akadályozta meg abban, hogy részt vegyen volt tanítványának, kerületi püspökelődjének és budavári lelkészelődjének püspöki iktatásán. Így, noha maga is Miskolcon volt – a kihívott orvos szigorú tilalma miatt – csak szálláshelyének televízióján követhette figyelemmel az élő adásban közvetített ünnepi istentiszteletet.

Az ökumenikus testvéri fogadtatás jegyében a kerületből Verdes Miklós görög katolikus parókus lelkész szólt, Andreas Wellmer pedig a budavári német ajkú gyülekezet lelkészeként üdvözölte az egyházközség új szolgálattevőjét.

Dr. Fabiny Tamást és családját a gyülekezeti ház nagytermében is várta még néhány köszöntő testvéri szó, hiszen az ünnepi együttlét szeretetvendégséggel ért véget.

Kőháti Dorottya

Regionális hozzárendelés: Budavári Evangélikus Egyházközség

::Nyomtatható változat::