A hét témája

Hozzászólás a cikkhez

Imaházunkban március 27-én este, úgy nyolc óra tájban elsötétült a vetítővászon, felkapcsoltuk a világítást, és… nem volt kedvünk hazamenni. Pedig a hétfői már a nyolcadik este volt, amelyet Kiskőrösön, az evangélikus imaházban kétszáznyolcvan-háromszáz ember estéről estére együtt töltött. Öt különböző gyülekezet tagjai voltak együtt, kiegészülve azokkal, akiket pusztán a kíváncsiság hozott. A kiskőrösiek már harmadszor vettek részt a ProChrist evangélizációban, először 2000-ben, majd 2003-ban. Jürgen Werth, a német moderátor azt mondta búcsúzóul: állítsuk be az óráinkat, hogy mindennap 18.10-kor, a közvetítés kezdetekor újra elénekeljük a ProChrist-dalt, együtt 1250 európai helyszín résztvevőivel, Odesszától a Kanári-szigetekig.

„Kétség és ámulat” – harmincnégyezer szórólap, ezerkétszáz plakát hívogatott Magyarországon ötvenhárom helyszínen, a Kárpát-medencében pedig összesen hatvannégy magyar nyelvű településen. A ProChrist hazai szervezése most először nem Budapesten zajlott: a szervezőiroda Kiskőrösre költözött. Így egyszerűbb volt; ma már a kommunikáció modern eszközeivel könnyedén leküzdhetők a távolságok. De szóljanak továbbra is a számok: a helyszíneken – melyek között volt templom, művelődési ház, egykori mozi, de egyetemi aula és szabadidőközpont is – összesen százhuszonkilenc gyülekezet és keresztény szervezet gyürkőzött neki a műholdas evangélizáció hazai közvetítésének. A határokon túli helyszínekkel együtt összesen negyvenhárom református, harmincöt baptista, huszonöt evangélikus, tizenhárom római katolikus, négy evangéliumi pünkösdi, három görög katolikus gyülekezet és hat más kisegyház jelentkezett.

Nagy volt a nekibuzdulás Kelet-Magyarországon, ahol egészen kis falvak népe fogott össze egy-egy lelkes gyülekezeti vezető irányításával, hogy megtanulja a műholdas közvetítésben való részvétel fortélyait, és megszervezze az egyes esték helyi programjait, a süteményes vendéglátást… A technikai feladatok koordinálását a kiskőrösi Tóth Sándor vállalta; volt nap, hogy pár óra alatt lemerült a telefonja a sok hívás miatt.

Budapest az idén alulteljesített. A fővárosban bizony az adottságokhoz képest meglepően kevés gyülekezet vállalta a ProChrist megszervezését. Példamutató volt viszont Pécs, ahol nyolc gyülekezet szervezésében hat-hétszáz ember hallgatta Ulrich Parzany igehirdetéseit; ehhez az egyetem nagy auláját bérelték ki. Számításaim szerint egyébként a magyar nyelvű helyszíneken minden este kilenc-tízezren voltunk együtt.

Sajnos nem mindenütt alakultak ilyen jól a dolgok. Ahol nem készültek fel komolyan a technikai lebonyolításra, ott késve vagy egyáltalán nem jött létre a műholdas kapcsolat a müncheni olimpiai csarnokkal. De néha a német műszakiak is hibáztak, például amikor vagy tíz percre fölcserélték a szlovák és a magyar szinkronhangot. Néha izgalmában négy tolmácsunk is rosszkor kapcsolta át a mikrofonját, így egy-egy szóvég „elszállt az űrben”.

De az evangélium szólt, és Isten igéje Ulrich Parzany evangélikus lelkész tolmácsolásában negyven percen át sem volt unalmas. Amúgy imponálóak az összeurópai számok is: százhetvenezer és kétszáztízezer között mozgott az esténkénti létszám, összesen pedig másfél millió résztvevője volt a ProChristnek. Ez ugyan kevesebb, mint 2003-ban volt, de a helyszíni beszélgetések száma alapján kijelenthetjük: most sokkal több kereső embertársunk tette meg az első lépéseket a hit útján. Evangélizáció volt ez a javából, mert megszólított, személyes volt, bűnbánatra hívott, és felmutatta Krisztus keresztjét mint a megváltás helyét.

A ProChrist nagy kérdése: mi lesz ezután? Nos, esély van arra, hogy a következő műholdas evangélizáció helyszíne 2008 őszén vagy 2009 tavaszán Budapest legyen! De addig is a ProChrist szervezőbizottsága kiadta Ulrich Parzany Úton Jézus Krisztussal című könyvecskéjét, melynek segítségével egy hathetes bibliai kurzust végezhetnek el, beszélgethetnek végig mindazok, akik Krisztushoz szeretnének tartozni. (Kiskőrösön az első szerdán már együtt is volt egy kis csapat.) Mert a cél: beépülni Jézussal a gyülekezet közösségébe. S a szervezőnek ad az Úr annyi örömet, amennyi mindig továbblendít a következő nagy feladat felé. Ilyen örömet jelentettek például egy kiskőrösi óvónőnek a biztató szavai és vallomása. (A levelet a 8. oldalon közöljük – A Szerk.)

Lupták György

::Nyomtatható változat::