Kultúrkörök

Hozzászólás a cikkhez

A dísztermi technikai megbeszélésen csak a kórusvezetők vesznek részt, a fiatalok a tantermekben várakoznak. Hamar megegyezés születik: Bence Gáborék, a Deák téri gimnázium vegyes kara és rézfúvósegyüttese kezdi a versenyt, ők csak huszonöt perc felkészülési időt kapnak. A többiek sorrendjét sorsolással döntik el, és fél óra jár nekik! A sorshúzás után Nováky Andrea ötpercenként egy-egy újabb teremben adja át a kottát.

Felfokozott várakozás fogadja a fénymásolt lapokat: előbb csend lesz, időt adnak a karvezetőnek – ő is most látja először a hangsort. Aztán ki-ki a maga módszere szerint hozzálát. Céltudatos, tömör utasítások röpködnek a termekben, koncentrált munka kezdődik. Aki a folyosón sétál, innen is, onnan is ugyanazt a dallamot hallja, előbb csak bátortalanul, itt-ott hamiskásan. Felcsendül a kórusvezető tanárok előéneklése: a kritikus hangkapcsolatokat újra és újra mutatják, ismételtetik. Aztán az izgalom zsongása lesz úrrá a fiatalokon, mígnem színpadra sorakozhatnak Párkai István előtt. A nagy koncentrálásban időnként elfeledik a fő szabályt: mosolyogj! A karnagyok keze lendül, s minden szempár kigyúl. Az énekelni szerető ember ugyanis nem a szájával, hanem a szemével mosolyog.

::Nyomtatható változat::