Keresztutak

Hozzászólás a cikkhez

Ritka ajándék, amikor szinte egyidejűleg élhetünk meg azonos irányba mutató, lelkünket felemelő élményeket. Ezt hozta meg számomra az elmúlt hét, amikor először részt vehettem a Magyar Evangélikus Konferenciát jogilag, szervezetileg is létrehozó bizottság ülésén – erről lapunk 3. oldalán található híradás –, majd a hét végén Szabadkán lehettem, ahol az Európai Protestáns Magyar Szabadegyetem (EPMSZ) Délvidéki Köre tartotta első konferenciáját.

Nem mintha korábban bizonytalan lettem volna abban, hogy jó ez az út; de ez az egybeesés is erőteljesen jelezte, milyen hangsúlyt kapnak – kell, hogy kapjanak – a jövőben a magyar–magyar evangélikus, protestáns, egyházi, nyelvi, kulturális stb. kapcsolatok.

Az 1969-ben megalakult, bázeli illetőségű, Svájcban bejegyzett EPMSZ tevékenységének súlypontja a rendszerváltozás óta fokozatosan áttevődött az anyaországra, illetve a Kárpát-medencére. Ennek szervezeti megnyilvánulása az 1996-ban alakult magyarországi egyesület, majd a szintén évek óta működő, nemrég ugyancsak szervezeti formát öltött Erdélyi Kör. Most zászlót bontott a Délvidéki Kör, és valószínűleg – a május 21. és 27. között Rimaszombatban sorra kerülő akadémiai hét által is katalizálva – küszöbön áll a Felvidéki Kör megszerveződése.

A cél jól meghatározható: egyházközeli egyesületként ápolni az adott régióban a magyar kultúrát, annak a nyitott, toleráns, befogadó, a szó eredeti, nemes értelmében liberális szellemiségnek a talaján, mely oly sok értéket hozott létre az elmúlt, nem könnyű évtizedekben. Erről tanúskodnak az évente mennybemenetel ünnepének a hetében sorra kerülő konferenciák résztvevői és a Könyvbarátok Körének a tagjai. Az EPMSZ az általa kiadott több mint száz kötet – többek között a Bibó-életmű és az Ordass-könyvek – révén a legjelentősebb nyugat-európai magyar kiadónak tekinthető.

Minden körnek feladata – saját programja mellett – a kapcsolattartás, amely alapvetően abban nyilvánul meg, hogy részt veszünk egymás alkalmain. Így mentünk nagy örömmel Szabadkára, és regisztrálhattuk hasonló jó érzéssel, hogy a spiritualitás igénye, a hitbeli közösség meghatározó. A kör elnöke, megszervezője, házigazdánk, dr. Bordás László köszöntő szavai után péntek délután Orosz Attila verbászi református lelkipásztornak a 133. zsoltár alapján tartott áhítatával kezdődött a konferencia. Vasárnap délelőtt pedig az evangélikus istentisztelet szolgált a tanácskozás záróalkalmául; ezen Dolinszky Árpád szuperintendens hirdette az igét.

Közben a szabadegyetem legjobb hagyományait idézően zömmel a főtémáról hallgattunk előadásokat, illetve kerekasztal-beszélgetéseket: A szecesszió Szabadkán – avagy hogyan lehetne Szabadkát az európai szecesszió fővárosává tenni? Jó ötletnek bizonyult, hogy az alaphangot a magyarországi egyesület elnökségi tagjának, Kőszegi Ábel szerkesztőnek az előadása adta meg, Szabadka egy kívülálló szemével címmel. A vállaltan provokatív referátum, mely Szabadka kallódó értékeit és lehetőségeit taglalta, becsületükre legyen mondva, nem elutasítást, hanem együttgondolkodást váltott ki a jelen levő kiváló szakemberekből.

Bár a szombat délelőtti sétán közvetlenül is meggyőződhettünk több épület – például a világörökség részét képező zsinagóga, a Reichle-palota, a Városháza – szépségéről, sokat jelentett Siflis Zoltán dokumentumfilmjének (A szecessziós Szabadka) a megtekintése; így átfogó képet kaphattunk a város műemlékeiről. Az ezt követő beszélgetés nyomán, melyben a film alkotóján kívül Ninkov Kovacev Olga művészettörténész és Szabó Zsombor városi főépítész vett részt, tájékozódhattunk a múltról és a jelen feladatairól, lehetőségeiről, a reményekről egyaránt.

Az is kiderült, hogy bár talán létezik, mégis hiányzik Szabadkán az az értelmiség, mely hátteret, egyben nyomatékot adna a jó törekvéseknek. Az összefogás is lehetséges, ezt példázta, hogy a hétvégét együtt szervezte a Délvidéki Kör a Vajdasági Magyar Művelődési Szövetséggel, melynek főtitkára, dr. Szöllősy Vágó László nemcsak a városnéző sétát vezette szakszerűen és jó humorral, hanem mint a Ballangó együttes lelke az esti kulturális programról is gondoskodott. Dalok és versek a magyar nép zivataros évszázadából – e címet viselte az együttes zenés irodalmi műsora.

Nagy sikere volt a napokban hetvenötödik születésnapját ünneplő művészettörténész, Duranci Béla könyvbemutatójának. A kötet A vajdasági építészeti szecesszió címmel látott napvilágot. A témával fél évszázada foglalkozó szerző lebilincselően szólt arról, hogy a 19. század végén, a 20. század első évtizedeiben áttört művészeti irányzat miként részesült hivatalos elutasításban, majd hogyan érvényesült. Ehhez szóltak hozzá az alkalomra Erdélyből érkezettek, képekkel is illusztrálva a nagyváradi szecesszióról adott ismertetést.

Magam azt a feladatot kaptam, hogy Mi a Szabadegyetem, és mi lenne az értelme a regionális szerveződésnek? címmel tartsak előadást.

A vasárnapi istentiszteleten keresztelőre is sor került, és a liturgiával szolgáló Dolinszky Gábor evangélikus lelkész szépen szólt anyák napjáról. Ezt követően megcsodáltuk a templom oltárát és szószékét, melyeket a 19. században a gyülekezet első missziói lelkésze, Korosi Emil faragott műbútorasztalos sógora segítségével. Majd osztoztunk a helyi gyülekezet örömében: mint meggyőződhettünk róla, befejezéséhez közeledik a templomhoz csatlakozó gyülekezeti ház felújítása, bővítése.

A sok szenvedést hozó elmúlt évek után reményt keltően alakul a Vajdaságban a magyar evangélikus élet is. A mi felelősségünk is ez, és mi is épülhetünk vajdasági testvéreink hite által.

Frenkl Róbert

::Nyomtatható változat::