EvÉlet - Lelki segély

Hozzászólás a cikkhez

„Lelkészünk hívta fel a figyelmemet egy börtön-bibliaórán az Evangélikus Élet Lelki segély rovatára; azóta is rendszeresen olvasom. De ott kint, a börtönfalakon túl annyira mások az emberek problémái! Tizenegy éve vagyok bezárva, jövőre szabadulok, és most, hogy ismerem az Úr Jézust, teljesen új életet szeretnék élni. Az a bűnös, régi énem valóban meghalt. Isten megérintett, rám tette a kezét, és én új ember lettem. Nem az a kérdés a számomra, hogy melyik utat válasszam, hanem az, hogy engedik-e, hogy járjak rajta! Még abban sem vagyok biztos, hogy a szüleim megbocsátottak-e nekem. Félek attól, hogy nem fogad vissza a társadalom.”

Kedves Kálmán! Szeretettel biztatom a bölcsesség Lelke által: „Aki megérti az igét, annak jó dolga lesz, és boldog az, aki bízik az Úrban.” (Péld 16,20) Nagyon örültem levelének és annak is, hogy bár a börtönfalakon túl talán valóban más problémákkal küszködnek olvasóim, azért az örök emberi kérdések között talált jó néhányat, amelyre ön is választ várt.

Először arra gondoltam, hogy magánlevélben reagálok soraira, de aztán eszembe jutott, hogy a nyilvánosság mindig segít. Ezért amellett, hogy természetesen szívesen levelezek önnel rendszeresen, az újság hasábjain is hangot adok annak, hogy milyen gondolatok rohantak meg akkor, amikor levelét kezemben tartottam.

Rendkívül megszégyenítő számomra az a hit és elkötelezettség, ahogy levelének többi, most nem idézett sorában bizonyságot tesz Urunkról. Azt a tüzes szívet átjárta a Szentlélek Úristen hatalmas ereje! Olyan mély bűnlátás és megbánás van önben, hogy pironkodva gondolok magabiztosságomra. Hiszen nincsenek kis és nagy bűnök, csak bűnök vannak. Életromboló, közösséget mérgező, nyomorba döntő bűnök. Melyeknek zsoldja a halál.

Elítéltként nyilván átéli az ember, hogy tettei méltó büntetését veszi el, míg itt kint érzékelhetjük a közmondás igazságát: „Isten malmai lassan őrölnek.” Látszólag annyi bűn büntetés nélkül marad… Milyen szánandó is az az ember, aki a börtönlakókat valami „különös” bűnösöknek képzeli, és irtózik a velük való legcsekélyebb érintkezéstől is! Ugyanakkor pedig nem hallja az ige figyelmeztető megállapítását: „Mind elhajlottak, valamennyien megromlottak, és nincsen, aki jót tegyen, nincs egyetlenegy sem.” (Róm 3,12)

II. Frigyes porosz királyt (1712–1786) már életében Nagy Frigyesnek nevezték, mert rendkívüli államférfi volt. Valahogy úgy, mint a mi Mátyásunk, inkognitóban járta országát. Mindenki bátran fordulhatott kérésével a nagy királyhoz, mert minden panaszt kivizsgált. Egyszer, amikor egy börtönt látogatott meg, és elbeszélgetett a rabokkal, álmélkodva kellett megállapítania, hogy majdnem minden rab ártatlan. Egy kivételével mindegyikük úgy érezte, hogy csupán tévedésből került a börtönbe, vagy egy igazságtalan bíró áldozata lett. Egyetlenegy elítélt volt csupán az egész börtönben, aki bűnösnek vallotta magát, és komoly bűnbánatot tartott. Mondanom sem kell, hogy mi volt a bölcs király végzése: „Mit keres ez a gazfickó itt, ahol csupa tisztességes ember van? Ki vele gyorsan, hogy el ne rontsa a többieket!”

Szeretem ezt a kis történetet, mert rávilágít arra, hogy mennyire takargatjuk romlottságunkat az emberek előtt, és hogy ez többé-kevésbé sikerül is nekünk! Önigazságunk pedig a lehető legvisszataszítóbb Isten számára. Szeretném, hogy olvasóim, akik most szembesültek Kálmán történetével, észrevennék, hogy a széles útnak, amely a kárhozatba visz, van egy „járdája” is. Ez nem vezet át a mélységes szennyen. A rajta járók talán a legjobb társaságokban forognak, talán a markáns vallásos smink sem hiányzik róluk. Dúskálnak az anyagi javakban, és mindenki kedvencei, mert életszemléletük remekül alkalmazkodik a világhoz. De ha nem fordulnak vissza, mégiscsak a romlás lesz a részük. Kálmán élettere biztosan nagyon lehangoló, telve kiszolgáltatottsággal és talán erőszakkal is. De belül szabad és boldog; és hiszem, hogy nem kell félnie, mert aki érti az Úr szavát, annak valóban jó dolga lesz. A börtönfalakon belül és kívül is.

Kálmán, merjen hinni Isten gondviselő szeretetében! Az az Úr, aki önre talált, amikor bűneinek szennyes árja csaknem elborította – mert Jézus nem azért jött, hogy az igazakat hívja, hanem hogy a bűnösöket (Mt 9,13) –, nem hagyja akkor sem magára, amikor eljön a nap, és megnyílik ön előtt a börtönajtó. Nagyon fontosnak tartom, hogy szüleivel minél gyorsabban rendezze kapcsolatát! Legyen olyan őszinte velük, mint velem volt. A szülői szív megenyhül, meglátja! Semmiképpen ne tartson semmiféle kapcsolatot a régi rossz társaságával! Már most be kell kapcsolódnia a lakhelyéhez legközelebb lévő evangélikus gyülekezet életébe úgy, hogy levélben felveszi a kapcsolatot a helyi lelkésszel. A gyülekezet védelem! Gondoljon arra, hogy már most legyen valaki, aki segít a szabadulása után nyomban munkát találnia.

Kálmán, testvérem, sikerülni fog! Új élet jár az új teremtésnek! Ne nézzen vissza! A bűnbocsánat teljes. Krisztusért egyenes derékkal járhat. Kérem, írjon, ha bármiben segíthetem. Mindig lesz egy mentőöv, amelybe belekapaszkodhat.

Imádságos szeretettel:

Szőkéné Bakay Beatrix

::Nyomtatható változat::