A hét témája

Hozzászólás a cikkhez

Köszönöm mindazok bizalmát, akik támogatták jelölésemet, ami nagy megtiszteltetést jelent. Evangélikus elődeim, a Felsőőri-Nagy, Mészáros, Döbrentey, Perlaky, Leveldi-Kozma családok tagjai közül többen az ige hirdetésével is szolgálták Istent és egyházunkat a 17. századig visszavezethetően.

Családunk – viszonylagos jólétből – az államosításkor lett osztályidegenné. Szüleim, ha nehezen is, de taníttattak, útra indítottak bennünket. Szeretetre, összetartásra, egymás segítésére kértek és neveltek. Áldásunk kíséri emléküket.

Celldömölkön születtem 1944-ben. Szőlőtermesztő és borász végzettségem van. Munkám végig ehhez is kötött. Utoljára egy pincészet vezetője voltam.

Bencze Imre bácsi áldotta meg házasságunkat 1981-ben Kelenföldön. Feleségem a tapolcai könyvtár igazgatója. Gyermekeinket az ökumené szerint neveltük. Két nagylányom az ELTE Bölcsészettudományi Karának hallgatója. Fiam érettségire készül Budapesten, a Deák téren.

Badacsonyban élek a szüleinkkel együtt épített házban. Ez lett és maradt a családi fészek, ahova szívesen térnek haza az erre-arra élők.

Alkalmasságom megítéléséhez tudni kell, hogy egyházmegyei másodfelügyelőként is csak egyéves szolgálat áll mögöttem, nincs tehát gyakorlatom magasabb egyházi tisztség betöltésében. Az egyházi törvényeket is csak ilyen szintig ismertem. Életem során mindig gyakorlati dolgokkal foglalkoztam, elméleti kérdésekhez kevésbé volt érzékem, de egy gazdálkodó szervezet irányítása is következetes gondolkodást igényelt.

Elképzeléseim most sem arról vannak elsősorban, hogyan tehetném egyházunkat kedvesebbé, vonzóbbá a hívők és nem hívők előtt, bár tudom, hogy ma ez a legfontosabb. Én inkább gyakorlati feladatokat látok, amelyek megoldásra várnak, gondolok itt úgy az egyházközségek határainak logikusabb átrendezésére, mint az egyházi ingatlanok felújításának, javításának összevontabb intézésére vagy egy vagyongazdálkodási rend kialakítására. Ezeket fontosnak és – ha szeretettel, megértéssel állunk hozzá – megoldhatónak tartom.

Ilyen dolgokban szívesen lennék – nem csak felügyelőként – az egyházkerület jóindulatú segítője, mert ha az Úrnak szándéka van velem, meg fogja mutatni azt, hogy hol és hogyan szolgálhatom.

::Nyomtatható változat::