Evangélikusok

Hozzászólás a cikkhez

A tehetséges „parasztszármazék” a 18. században újjátelepült Sárszentlőrincen, a Tolna megyei evangélikusok fellegvárában látta meg a napvilágot másfél évszázada. A helybeli középiskola diákja volt, majd a Bonyhádra áthelyezett algimnáziumban folytatta tanulmányait. Sopronban érettségizett, Budapesten szerzett matematika–fizika szakos tanári oklevelet.

Két évig Békéscsabán tanított. 1883-tól a bonyhádi gimnázium tanáraként, illetve kilencszer újraválasztott igazgatójaként működött (1889–1918).

Gyalog István rátermett vezető volt. Az algimnázium épületét új tantermekkel, szertárral, két tanárlakással bővítette, 1893-ban felavatta Tolna megye első tornacsarnokát. Az iskola centenáriumi ünnepségén (1906) bejelentette a kitartó munkával elért sikert: az intézmény főgimnáziummá fejlesztését. Ezt követően felépült a jelenlegi „erős vár”, „Magyarság védvára, azilum, / Tudomány és hit temploma, / A Szép, Igaz és Jó ékes otthona” (Sántha Károly). Az algimnázium épületét fiúinternátusnak rendezték be, s az új „tápintézetben” (konviktus) kétszáz diákot élelmeztek. A főgimnáziumban 1910-ben tartották az első érettségi vizsgát.

Az oktatás színvonala és a diákok teljes és jó ellátása növelte az iskola hírnevét, vonzerejét. Illyés Gyula 1914–16-ban volt az iskola tanulója. A kisdiákot meglepte Gyalog igazgató 1914. szeptemberi tanévnyitó beszéde: „Mi most háborúskodunk a szerbekkel. Nekünk ehhez semmi közünk. Annak, aki itt a szerb diákok közül bárkit is megsért, személyesen velem gyűlik meg a baja.”

Illyés itt találkozott először más anyanyelvű, különböző vallásfelekezetekhez tartozó fiatalokkal. A Kossuth-díjas író többször felidézi műveiben a bonyhádi diákéveket: „Az osztály többségének neve idegen hangzású volt, a magyar nevűek famíliája is összevissza volt szőve idegen nevű rokonsággal… Tetszett nekem ez a tarkaság; a múltnak ezt a mozaikszerűségét nem összevisszaságnak éreztem, hanem valamiféle demokráciának… Tudom, hogy itt kezdődik a kisebbséghez fűződő viszonyom.” A Gyalog István igazgató vezette főgimnázium emléke így él Illyés Gyulában: „…nagy munka megy itten! / Itt kap az árva palástot, a kiskondás koronát és / kardot a nyurga diák, aki álmaiban hadak élén / küzd, míg népe szabad nem lesz, hős, mint a mesékben…” (Egy régi városban – Búcsú)

A köztiszteletnek örvendő igazgató 1918-ban nyugdíjba vonult. A főgimnázium melletti otthonából még egy évtizeden át gyönyörködhetett életművében. Tevékenysége sorsdöntőnek mondható abban az értelemben, hogy humanizmusa, hazaszeretete, egész szellemisége hosszú időre meghatározta a gimnázium működését és a tanári testület nevelési elveit. Élt hetvenkét évet. Hamvai a bonyhádi temetőben pihennek.

Kolta László

::Nyomtatható változat::