Keresztutak

Hozzászólás a cikkhez

„Aki Isten akarata és tetszése szerint él, az boldog!” – írta hetven évvel ezelőtt naplójába Salkaházi Sára szociális testvér. Ezt a boldogságot a katolikus egyház most ünnepélyesen is kinyilvánította: Erdő Péter bíboros, prímás, esztergom–budapesti érsek szeptember 17-én Budapesten boldoggá avatta Salkaházi Sárát (született 1899-ben), akit a nyilasok az üldözöttek menekítése miatt lőttek a Dunába 1944. december 27-én.

A boldoggá avatási eljárás még a korábbi egyházfő, II. János Pál pápa időszakában, tíz évvel ezelőtt indult meg, XVI. Benedek pápa pedig ez év április 28-án hagyta jóvá a vértanúságot kihirdető dekrétumot. Meglehetősen ritka mifelénk az efféle eljárás, lévén hogy majdnem egy kerek évezredet, egészen pontosan 923 esztendőt kellett arra várni, hogy Magyarországon újra oltárra emeljenek valakit. Utoljára derék Szent László királyunk uralkodása alatt történt ilyesmi, akkor éppen az államalapító István királyunkat, fiát, Imre herceget és hűséges püspöküket, Gellértet emelték a katolikus egyház szentjei közé. Viszont először emelt a katolikus egyház hazánkban a boldogok sorába egy középosztályból származó nőt. Róma Sára testvér személyében példaképet kíván hívei elé állítani, a Krisztusért és a szenvedő embertársakért életét is áldozni kész, vallási, faji, nemzetiségi, nemzet- és országhatárokat is átívelő szeretet példaképét.

A Szociális Testvérek Társaságát az ugyancsak szent életű Slachta Margit alapította, aki a háború előtt a nők állampolgári jogainak védelmére és érvényesítésére Keresztény Női Tábor névvel még egy politikai pártot is létrehozott. Slachta Margit e párt nevében 1940-ben beadványt írt a munkaszolgálatosok és a zsidók érdekében. 1941 telén a kőrösmezei deportálás ellen tiltakozott, 1942 tavaszán pedig, amikor a szlovákiai deportálásokról befutottak az első hírek, Slachta Margit Rómába utazott, hogy a Szentszéknek is beszámoljon a fejleményekről. Közben Szlovákia bejelentette a teljes zsidótalanítást. Margit testvért ezt követően fogadta XII. Pius pápa, akit tájékoztatott a deportálásokról. A szentatya másnap utasította a hét szlovákiai püspököt, hogy tiltakozzanak az államelnöknél és a minisztereknél, valamint elrendelte, hogy Szlovákia összes templomában tiltakozó pásztorlevelet olvassanak fel.

A szociális testvérek nemcsak Szlovákiában, hanem hazánkban is kivették a részüket az üldözöttek – nem kis bátorságot igénylő – menekítéséből. Budapesten nem kevesebb mint ezer ember köszönheti nekik az életét, közülük közel százat személy szerint Salkaházi Sára mentett meg.

A német megszállás után a társaság összes budapesti és vidéki háza tele volt hamis papírokkal „felszerelt” bújtatottal. 1944. december 27-én a nyilasok körülzárták a Bokréta utcai munkásnőotthont, amely Salkaházi Sára vezetése alatt állt. Zsidók után kutattak, és négy gyanúsnak vélt személyt, valamint Bernovits Vilma hitoktatónőt őrizetbe vették.

Salkaházi Sára nem volt otthon, csak végszóra érkezett meg. Kikerülhette volna a letartóztatást, de nem tette. Mint az otthon felelős vezetőjét elhurcolták, s még aznap este a jeges Dunába lőtték.

Jezsó Ákos

::Nyomtatható változat::