Élő víz

Hozzászólás a cikkhez

Minden gondotokat őreá vessétek, mert neki gondja van rátok. (1Pt 5,7)

Szentháromság ünnepe után a 15. héten az Útmutató reggeli és heti igéi Istenünknek – akár az angyalok által – megtapasztalt gondviselő szeretetét hirdetik, és óvnak az aggodalmaskodástól, mert az hitetlenség és ezért bűn. Már Dávid is így tanított: „Vesd az Úrra terhedet, és ő gondot visel rád!” (Zsolt 55,23) Jézus a Hegyi beszédben felszólító módban, háromszor mondja, hogy „ne aggódjatok tehát” (Mt 6,25.31.34). Isten gondviselő szeretetének ajándékait ráadásként kapják az ő teremtményei, és első dolguk az Atya országának keresése. Ezért: „Figyelj rám, és hallgass meg, Uram, mert hozzád kiáltok mindennap!” (Zsolt 86,1a.3b; LK) Isten gondviselése arra is kiterjed, hogy az ordító oroszlánként támadó sátánnak való ellenállásra ő „maga fog titeket felkészíteni, megszilárdítani”. Ezért „övé a dicsőség és a hatalom örökkön-örökké” (1Pt 5,10–11)! Pál az aggódás helyett a hálaadást s az örömöt ajánlja a filippieknek, amikor megköszöni szeretetadományukat: „Nagy volt az örömöm az Úrban, hogy végre felbuzdultatok a velem való törődésre.” „…jól tettétek, hogy közösséget vállaltatok velem nyomorúságomban.” (Fil 4,10.14) Pál azért óvja Timóteust a tévtanoktól s a pénzimádattól, mert ezek a hittől való eltévelyedés okozói, de „valóban nagy nyereség a kegyesség megelégedéssel” (1Tim 6,6). A pénz szerelme kizárja az Isten szeretetét (lásd az első és a nagy parancsolatot is)! Pál hitt a gondviselő Istennek, aki angyala szavával adta tudtul a hajó kétszázhetvenhat utasának életben maradását. „Ezért intelek titeket, hogy egyetek, mert az is megmeneküléseteket szolgálja.” (ApCsel 27,34) Jézus önmagát ajánlja az aggodalmaskodó Mártának (is): az élő Igét, mert „kevésre van szükség, valójában csak egyre. Mária a jó részt választotta…” (Lk 10,42) És te? Hetvenkét hírnöke is megtapasztalhatta Jézus hatalmát: „De ne annak örüljetek, hogy a lelkek engedelmeskednek nektek, inkább annak örüljetek, hogy a nevetek fel van írva a mennyben.” (Lk 10,20) Előre látta Jézus Urunk a sátán trónfosztását a lelkében, amely a nagy nyomorúság közepén következik be: „Mihály és angyalai harcra keltek a sárkánnyal (…), de nem tudott felülkerekedni…” És levettetett a földre testvéreink vádlója (olvasd: Jel 12,7–11)! Világot átfogó harcban viaskodik Mihály arkangyal Isten népéért a sátáni hatalommal. „Ugyanennek a harcnak kell végbemennie e földön a látható egyházban is. A keresztyének harcolnak az ördöggel, aki a világot elhiteti. E harc fegyvere egyedül az ige.” (Luther) Mihály főangyal ünnepén minden teremtménye dicsőítse Istent: „Áldjátok az Urat, angyalai, ti hatalmas erejűek, akik teljesítitek parancsát, és hallgattok szavára!” (Zsolt 103,20; LK) Áldd, én lelkem is az Urat, és kérd reggel-este: „Szent angyalod legyen velem…” Az Úr angyala rátalált a menekülő Hágárra, és Isten ígéretét mondta el neki, aki „azután így nevezte az Urat, aki szólt hozzá: Te vagy a látás Istene” (1Móz 16,13). „Angyalének szárnyal feléd. / Minden kérub és szeráf / Néked mondja dicséretét.” (EÉ 42,2) És én?!

Garai András

::Nyomtatható változat::