Egyházunk egy-két hete

Hozzászólás a cikkhez

Korábban nem ismertem ezt a szép fekvésű tolnai falucskát. Csak áthajtottam gépkocsival a főutcáján, ha arra vitt az utam a lelkészértekezletekre utazván; bár ilyenkor is megragadott a löszdombon álló, a falu fölé magasodó impozáns evangélikus templom látványa. Ez a község egyetlen temploma, gyülekezet nélkül. Ez lett a kitelepítés következménye…

Jöttek a rossz hírek. Romossá, életveszélyessé vált az épület. Az évtizedek során külső segítség is érkezett, de itthon is lépni kellett ebben az ügyben! Az országos egyház megtette az életveszély elhárításához szükséges lépéseket szakmai tekintetben is, és anyagi áldozathozatallal is. De kinek, miért mentsük meg ezt az épületet?

Ami ekkor történt, az egy lelkész számára szívet melengető, örömteli érzés – nevezhetjük akár csodának is. A község lakóinak egy részében elemi erővel tört fel a gyülekezetté szerveződés igénye, az istentisztelet és az ige utáni vágyakozás. Elindíthattuk – jelentős számú résztvevővel – az istentiszteleti szolgálatokat. Jöttek a gyermekek és a fiatalok is! Valami új kezdődött itt, az első szeretet örömével és szépségével!

Füller Mihály tengelici lelkész megkezdte az óvodai hitoktatást. Mindenben a gyülekezet segítségére van Csapó László polgármester, aki az istentiszteleti alkalmakra rendelkezésre bocsátja a faluház nagytermét. Az evangélikus egyház újra kapott egy esélyt a szolgálatra Kistormáson!

Isten óvja meg a zsenge vetést, s adjon lelki otthont újjászülető népének!

Szabó Vilmos Béla

::Nyomtatható változat::