EISZ
Evangélikus Információs Szolgálat
 
Luther Kiadó
Luther Kiadó
 
Rovatoló
Fundamentum
Élő víz
Egyházunk egy-két hete
Keresztutak
e-világ
Kultúrkörök
Keresztény szemmel
Nem mi írtuk...
A hét témája
Evangélikusok
EvÉlet - Lelki segély
A közelmúlt krónikája
Gyermekvár
Szószóró
evél&levél
Közlemények, nyilatkozatok
On-line plusz
E heti Luther-idézet
Útitárs
Presbiteri
 
Evangélikus Egyház - Online újságok - Evangélikus Élet - Archívum - 2006 - 46 - „Csodálatos ma evangélikusnak lenni…!”

Evangélikusok

Hozzászólás a cikkhez

„Csodálatos ma evangélikusnak lenni…!”

Interjú Mark S. Hansonnal, a Lutheránus Világszövetség elnökével

A világ 66,2 millió főt számláló evangélikusságának első számú képviselője, Mark S. Hanson amerikai püspök kedves, közvetlen ember. A Lutheránus Világszövetség (LVSZ) elnöke első alkalommal jár hivatalosan egy tagegyháznál Európában. Szavaiból a lutheri tradíció iránti mély elkötelezettség, ember- és egyházszeretet árad. E sorok íróját különösen is lenyűgözi, hogy többször is kifejti: tanulni jött hozzánk. Kíváncsi ránk, egyházunk szolgálatára, híveink életére, a helytállás példáira, s aggódva érdeklődik a napi politika eseményei felől, amelyeknek a híre Amerikába is eljutott. Október 26. és 29. között tett „hivatalos” magyarországi látogatása tehát korántsem hivatalos légkörben zajlott; sokkal inkább személyes, testvéri, baráti eszmecserének mondható.

– Elnök úr, milyen céllal érkezett Magyarországra? Mik az első benyomásai?

– Szerettem volna megismerni, hogy Isten „miként működik” a Magyarországi Evangélikus Egyház életében. Azért is jöttem, hogy ismerkedjem történelmükkel, hálát adjak kitartásukért és hitvallásos magatartásukért, amelyet az üldözések, a nehéz évtizedek során tanúsítottak, felnézve Krisztus keresztjére. Hálás vagyok azért, hogy látogatásom éppen 1956. október 23-a ötvenedik évfordulója és a reformáció ünnepe közé esik.

A magyar evangélikus egyház mélyen gyökerezik a magyar társadalomban, s páratlanul értékes szolgálatot végez. Azt vallom: az evangélikus reformáció a jelenben és a jövőben is folytatódik, azáltal, hogy Krisztust hirdetjük, a kereszt szerint élünk, és hivatásunkban tanúsítjuk a hitünket. Ezt teszi a magyar evangélikus egyház is. Az itteni kollégáimmal való beszélgetés, az ő munkájukkal való találkozás igen mély benyomást tett rám. Köszönöm a melegszívű, testvéri fogadtatást.

– Milyen feladatkörökben működött az elnökké választása előtt?

– Huszonhárom éven át gyülekezeti lelkész voltam. 1995-ben püspökké választottak. 2001-ben az Amerikai Evangélikus Egyház (ELCA) elnök-püspöke lettem. Egy ötmillió fős nagy egyház vezetője voltam, mikor 2003-ban Winnipegben LVSZ-elnökké választottak.

– Mit jelent az Ön számára egy több mint hatvanhatmillió fős világszervezet elnökének lenni?

– Először is óriási megtiszteltetés egy olyan, a misszió iránt elkötelezett, erős és nagy szervezet élén állni, mint az LVSZ. Másrészt nagy felelősség is, annál is inkább, mert egy amerikai egyházat is vezetek, és a két feladat között kell egyensúlyoznom. Találkozhatom olyan egyházi és társadalmi vezetőkkel, akikkel egyébként nem lenne módom, s ez is igen nagy felelősség. Legfontosabb feladatomnak azt tartom, hogy – meglátogatva a tagegyházakat – megismerjem, miként cselekszik Isten az evangélikus egyházakon keresztül. „Híd” szeretnék lenni evangélikus és evangélikus között, de evangélikusok és más keresztény emberek között is.

– Hadd említsek néhány magyar vonatkozású kapcsolópontot: 1957, Minneapolis, Ordass Lajos; 1984, Budapest, LVSZ-nagygyűlés…

– Jelen voltam az 1957-es nagygyűlés egyik istentiszteletén, és szívemben hordozom Ordass püspök emlékét. Ordass Lajos egyik legfőbb tanúságtevője a magyar népnek, az evangélikusságnak. Meg volt jelölve a kereszt jelével. Szenvedése, amelyet az evangéliumért vállalt, példa arra, hogy miként lehet Krisztus tanítványaként a kereszt útján járni.

Köszönetet szeretnék mondani Budapestnek az 1984-es LVSZ-nagygyűlésért. Meghatározó esemény volt a világszövetség életében: a tagegyházak akkor léptek teljes szószéki és úrvacsorai közösségre egymással, elítélték az apartheidet mint eretnekséget, továbbá állást foglaltak a nők és fiatalok teljes körű egyházi részvétele mellett. A mai LVSZ alapjait 1984-ben Budapesten rakták le.

– 2003-ban Winnipegben szintén egy sor fontos határozatot, illetve elvégzendő feladatot jelöltek meg a „gyógyulásra váró világ” témakörében. Most, a hatéves ciklus felénél milyen eredmények mutatkoznak?

– Tizenkét különböző területen fogalmaztunk meg cselekvési programokat. Nehéz minden téren kimutatni a fejlődést, de sokat dolgozunk. Az egyik program például a fenntartható fejlődést igyekszik elősegíteni a helyi közösségekben, egy másik a katasztrófák áldozatainak segélyezését célozza. Az AIDS elleni küzdelem iránt is elkötelezettek vagyunk, és még számos területen mintegy ötezer munkatársunk dolgozik a világszervezet projektjein.

– Markáns különbségek fogalmazódtak meg Winnipegben például a homoszexualitás és az eutanázia kérdéskörében a tagegyházak között. Hogyan küzd meg az LVSZ az eltérő, akár egymással szemben álló véleményekkel?

– Egy külön csoport dolgozik azon, hogy a házasság, család, emberi szexualitás témakörében asztalra tegyen egy jelentést. Ez várhatóan néhány hónapon belül elkészül. De e dokumentum nem állásfoglalás lesz! A célunk az, hogy összegyűjtsük, miként értelmezik a tagegyházak az ezzel kapcsolatos kérdéseket, hogy megismerve megértsük egymást.

– Mit tehetnek az evangélikusok a világ gyógyulása érdekében?

– Nagyon is sokat! Imádkozhatnak a békéért, otthonuk, szívük, gyülekezetük békéjét munkálhatják, a civil társadalom és így a világ békéjét is elősegíthetik.

– Az iraki háború kapcsán Bush elnökkel szemben megfogalmazott ellenvéleménye, az iraki népért tanúsított kiállása példaértékű.

– Bush elnök kereszténynek vallja magát, ám nem akart találkozni azokkal az egyházi vezetőkkel, akik nem értettek egyet politikájával. Az USA öt legnagyobb egyháza egyikének vagyok a vezetője, de markáns véleményem miatt elutasította a velem való találkozást is. Én ugyanis elleneztem a háborút. Többször találkoztam viszont Condoleezza Rice külügyminiszterrel. Ő igent, az episzkopális [anglikán], illetve a katolikus egyház vezetői, illetve jómagam nemet mondtunk a háborúra. Tény, hogy az evangélikusok az USA-ban is sokféle színt képviselnek a politikai palettán; ebben a kérdésben sem mindenki értett egyet velem: én az igazságos békére szeretnék rámutatni, miközben Bush elnök és Condoleezza Rice az igazságos háborúról beszél. Amikor püspökként és LVSZ-vezetőként megszólalok, nem a magánvéleményemet mondom, hanem az egyház társadalomról szóló tanítása („Isten békéje a világnak”) alapján beszélek. Most, a konfliktus kellős közepén persze már azt kell vizsgálnunk, hogy mit lehet tenni, hiszen evangélikus katonák, lelkészek is szolgálnak az iraki háborús térségben.

– Ideérkezése előtt értesült-e hazánk aktuálpolitikai eseményeiről?

– Igen, hiszen Magyarország sok hírben szerepelt az utóbbi napokban. Magunk között vagyunk, a lutheri tradíciót vallók nagy családjában, hadd mondjam tehát el az ’56-os forradalom évfordulóján történtekkel kapcsolatban: Magyarország azzal a válsággal néz szembe, amellyel a világ számos más országa is. A kérdés ez: bízhatunk-e ma a vezetőkben? Egyáltalán a kormányokban? Elmondják-e az igazat a gazdasági és más kérdésekben? Az elveszett becsület okozza ma az egyik legkomolyabb krízist. Az 1956-os forradalom kerek évfordulója alkalom volt Amerikában arra, hogy hálát adjunk mindazért, amivel a magyarok gazdagították a világot a művészet, az irodalom, a tudomány területén, és megünnepeljük ennek a népnek az akaraterejét, kitartását, ajándékait, tehetségét. (Nota bene: Hanson püspök járt a 301-es parcellában és a Terror Házánál is. – A szerk.)

– Milyen kihívásokkal néz szembe az LVSZ 2006-ban, egy nyugtalan, békétlen világban?

– Négy fontos kérdést kell említenem, amelyekre válaszokat keresünk. Az első: hogyan élünk együtt keresztényként más hitű – zsidó, muszlim – emberekkel? Hogyan tudunk a radikális fundamentalistákkal való dialógus megteremtésén fáradozni? Jó jel, hogy Afrikában, Ázsiában, Indonéziában javuló együtt munkálkodás, párbeszéd van. A cunami után például keresztények és nem keresztények együtt építették újjá lerombolt házaikat. A második: az AIDS és a HIV-vírus esetében megtörtük a hallgatást, mert tudjuk: vállalni kell a konfrontálódást e kérdéskörrel kapcsolatban. Beszélni kell a bajról. Fontos kötelezettségünk, hogy gondjukat viseljük az AIDS-árváknak, oktassuk, gyógyítsuk őket… A harmadik terület: Isten igéje és az írásmagyarázat természetesen szintén rendkívül fontos az LVSZ egész munkájában. Végül, de nem utolsósorban nem hagyható ki az anyagiak kérdése sem: a világ számos országában küszködik a helyi evangélikus egyház a megmaradásáért. Segíteni kell rajtuk, s ez kihat az egész LVSZ finanszírozására. De kihívás az ökumenikus kapcsolatok ápolása is, és kihívás az egész világ számára a közel-keleti helyzet, az izraeli–palesztin párbeszéd és a gazdasági globalizáció áldozatainak helyzete is. Utóbbiakkal gyakran találkozom útjaim során – a globalizációnak nem csak haszonélvezői vannak!

– Engedje meg, hogy személyesebb kérdéssel folytassuk a beszélgetést. Kérem, szóljon röviden a családjáról.

– Harminchat éve vagyok házas; feleségem, Ione szociális munkás, korábban két minneapolisi gyermekkórház szociális munkáját vezette. Chicagóban élünk. Hat gyermekünk van – közülük négyet örökbe fogadtunk –, tizennyolc és harminc év közöttiek. Érdekes család vagyunk, van például egy jamaicai vőnk. Már két unokánk is született. Ők mindannyian Minnesotában élnek.

– Végezetül: mit üzen lapunk olvasóinak?

– Szeretném erősíteni és bátorítani Önöket hitük megvallásában, ezért hangsúlyozom, hogy legyenek mindig tudatában annak: még ha Magyarországon az evangélikus egyház kisebbségi helyzetben van is, nincsenek egyedül a hitben: egy olyan közösség – egy 66,2 millió fős család – tagjai, amelyik az egész világra kiterjed. Csodálatos dolog a mai világban evangélikusnak lenni! Minden bizonnyal Önök is tapasztalják, hogy a társadalomra jellemző a szekularizmus, a materializmus, a teljesítménykényszer… Mi, evangélikusok ezekkel ellentétben azt a hitet vigyük a világba, ami lutheri örökségünk: csak Isten által, hitben igazulunk meg. Evangélikusnak lenni azt jelenti: evangéliuminak lenni! Világszerte százezrek dolgoznak az LVSZ projektjein. Mindig is az egységet, nem pedig a széthúzást mélyítik az evangélikusok, s Önök a magyar társadalomban diakóniai szolgálatukkal, oktatásukkal, gyülekezeteik által értékes szolgálatot végeznek. Hálámat és köszönetemet fejezem ki a Magyarországi Evangélikus Egyház munkájáért, szolgálatáért, és imádságban hordozom egyházukat.

Kőháti Dorottya – Szentpétery Péter


::Nyomtatható változat::

E számunk tartalma
Napról napra
Új nap – új kegyelem
Élő víz
Melyik jellemző vonás különböztet meg leginkább?
Heti útravaló
Egyházunk egy-két hete
„Nemesen egyszerű”
Tányérban maradt leves
Egy igazi „címlapsztori”
„Zajos” ifjúsági csendesnap
Fabiny Tamás Pencen és Csőváron
Ének és orgonahang
Hogyan kormányoz Isten?
„Bonyhádiákok” Brüsszelben
Evangélikus diákok atlétikai sikerei
Keresztutak
Biztatás a kisebbségben levő erdélyi lutheránusoknak
Rendkívüli szlovákiai zsinati ülés
„Biblia-nap” a constantai Ovidius Egyetemen
A reformáció öröme
Lelkész-újságírók továbbképzése
Bodelshausenben sokadszor…
Evangélikusok
Nehéz emlékek intelmei
„Csodálatos ma evangélikusnak lenni…!”
e-világ
Verespatak – az emberi kapzsiság áldozata?
Keresztény szemmel
A meghasonlás prófétái
„Temcsi” helyett Isten iskolájában
A hét témája
Szemünk fénye, a gyermek
Plántálni a hitet
Szakértő szemmel…
Tudja-e, hogy…
evél&levél
Hiányérzet
Kiegészítés ’56-hoz
Közlemények, nyilatkozatok
Győri Kinga Panna megérkezett
A közelmúlt krónikája
Budavár ’56-ban
E heti Luther-idézet
Luther-idézet
Kultúrkörök
Honismereti diákakadémia
Felismertetni a gonoszt
Átadták a Károli Gáspár-díjakat
Keresztyén Értelmiségi Fórum
Két himnusz
Búcsúzik a Promise
Emlékeztetőül…
Regionális kórustalálkozó
Barackos túrós
A vasárnap igéje
Aki mindvégig kitart, az üdvözül
Oratio oecumenica
Oratio oecumenica
EvÉlet - Lelki segély
Vallásos vagyok vagy hívő?
Szószóró
Cserkészötvenhat
Cantate
Krisztusban tehát nincs régi, sem új, nincs lassú, sem gyors…
 
A lapról
Impresszum
Fórum
Kapcsolatok
Evangélikus portál
Déli Egyházkerület
Északi Egyházkerület
Nyugati (Dunántúli) Egyházkerület
 


Evangélikus Egyház Online újságok Evangélikus Élet Archívum 2006 46 „Csodálatos ma evangélikusnak lenni…!”

© Magyarországi Evangélikus Egyház, Internet Munkacsoport, 2003–2017
© Luther Kiadó, Evangélikus Információs Szolgálat, 2015–2017
Az adatok kereskedelmi célra nem használhatók. Minden jog fenntartva.
Kérdések és megjegyzések: Webmaster