e-világ

Hozzászólás a cikkhez

Évek óta folyik a vita egy kis romániai falu, Verespatak sorsáról. Vesztét az okozhatja, ami miatt létrejött évezredekkel korábban. A föld gyomrában ugyanis arany rejtõzik, amelyre egy kanadai vállalat vetett most szemet. Ha engedélyeznék a bánya létrehozását, Európa legnagyobb külszíni fejtésû aranybányája lenne.

Ha létrejönne a beruházás, két falu tûnne el a föld színérõl. Két falu házai, templomai, temetõi, valamint értékes római kori régészeti lelõhelyek pusztulnának el – véglegesen. A területen élõket kitelepítenék, akik ezáltal nemcsak a lakóhelyüket veszítenék el, hanem évezredes hagyományukat, kultúrájukat is. A külszíni fejtés azt jelentené, hogy a falut körülvevõ hegyeket elhordanák, szabályosan feldarabolnák, és a hegyek anyagából az ismert ciános technológiával nyernék ki a kis koncentrációban még fellelhetõ aranyat. Az elhordott hegyek helyén csak pusztaság maradna, holdbéli táj.

A keletkezõ 250 millió tonna zagyot, amely cianidot és más, az egészségre súlyosan veszélyes nehézfémeket tartalmaz, a szomszédos Szarvaspatak helyén létrehozandó, 600 hektáros tározóban helyeznék el. A zagytározót úgy hoznák létre, hogy egy 180 méter magas fallal lezárnák a szarvaspataki völgyet. Az így létrejövõ tározó negyvenszer nagyobb lenne, mint az a nagybányai ciántározó, amelynek gátszakadása 2000 februárjában az emlékezetes tiszai ciánszennyezést okozta.

A tervezett tározó nem csupán a falu környezetében jelentene folyamatos veszélyforrást, hanem számunkra is az volna, hiszen Magyarország még kétszáz kilométerre sincs a létesítendõ bányától! Mondhatnánk, hogy ez megnyugtatóan nagy távolság, ami önmagában igaz is. Csakhogy a tervezett bányának a területe része a Maros és a Tisza vízgyûjtõjének is, így egy esetleges nyílt vízi szennyezés a folyók menti településeket – többek között Szeged városát is – veszélyeztetné.

A nyolcvan százalékban kanadai érdekeltségû kanadai–román Rosia Montana Gold Corporation (RMGC) az órási haszon érdekében mindent megtesz, hogy meggyõzze a helyi lakosokat arról, miért is jó nekik, ha megépül a bánya. A cégnek kétségkívül jó lenne, hiszen az elõzetes mérések szerint a helyszínen körülbelül 330 tonna arany és 1600 tonna ezüst rejtõzik a föld alatt. A ciántechnológiás kitermelést tizenhét év alatt valósítanák meg, melynek során a cég több mint négymilliárd dolláros bevételre és több száz millió dolláros nyereségre számíthat. A kitermelés, ha minden „sínen van”, jövõre kezdõdne el.

Verespatak megmentésére jött létre az Alburnus Maior nevû szervezet, mely nevét a kétezer évvel ezelõtt ezen a területen mûködõ ókori aranybányáról kapta. Többek között Traianus és Hadrianus császár hatalmához is hozzájárult az itt bányászott értékes ásványkincs. Akkoriban azonban még nem ciánszármazékokkal akarták a kövekbõl az aranyat kivonni…

Az Alburnus Maiornak, mely háromszázötven verespataki és száz szomszédos bucsonyi család összefogásával alakult meg, egyik figyelemre méltó kezdeményezése, hogy Verespatakon kis telkeket vehet bárki, akár mi is. Elég, ha egy ember csak egy-két négyzetmétert vesz meg. Mi értelme van ennek? Az aranybánya csak akkor jöhet létre, ha a már említett RMGC az egész területet felvásárolja. Nyilvánvaló, hogy ha a kiszemelt földterületnek több száz vagy akár több ezer tulajdonosa van, nem lesz olyan egyszerû dolga az „aranyos” cégnek. Mielõtt azonban valaki földhöz jutna Verespatakon, alaposan ellenõrzik a kilétét, vagyis hogy nem tartozik-e véletlenül az RMGC érdekeltségi körébe.

Csak akkor kezdheti meg a cég az arany és az ezüst kitermelését, ha a tervezett bánya teljes területe a birtokában van. Ez tulajdonképpen azt jelenti, hogy meg kell venniük a falut. Sok családdal már megállapodtak; õket nyilvánvalóan sanyarú helyzetük hajszolta bele saját telkük eladásába, és nem tudtak nemet mondani a kanadai cég kecsegtetõ ajánlatára. Így 2006 tavaszáig sikerült felvásárolniuk az összes földterület felét.

A térségbeli lakosok közül több család nem hajlandó eladni házát, telkét az RMGC-nek, és nem hajlandó máshová költözni. Közben persze a cég is agresszív kampányba kezdett, és a román médiában hangoztatja, hogy beruházása soha nem látott gazdasági fellendülést eredményez majd.

Mi a fontosabb? Arany, ezüst, milliárdok? Több ezer éves emlékek, parasztházak? Egy régi templomépület? Gyermekkori emlékek, melyek egy kis falu szûk utcájához kötõdnek? Netán a hegyek, ahol nincs más, mint kõ meg föld, meg fák és madarak? Ígéret a gazdasági fellendülésre? Emberek?

Minderrõl emberek döntenek majd.

Benkovics Sándor

::Nyomtatható változat::