Evangélikusok

Hozzászólás a cikkhez

Mottó: „De keressétek először az ő országát és igazságát, és ezek is mind ráadásul megadatnak nektek.” (Mt 6,33)

– Kedves Edit! Második évét kezdte meg idén szeptemberben mint a Deák téri gimnázium igazgatója. Hogyan érzi magát „új” beosztásában?

– Kilenc éve tanítok ebben a gimnáziumban, néhány évet igazgatóhelyettesként is dolgoztam. Ez azért fontos, mert jól ismerem a kollégákat és az iskola légkörét, amit elődöm, Schulek Mátyás alakított ki. Amikor elkezdtem itt tanítani, rögtön megérintett az a szeretetteljes stílus, ami jellemző nemcsak a kollégák között, hanem a gyerekek és szülők irányában is. Elődöm beszélt rá, hogy vállaljam el az iskola vezetését, és valójában fő feladatomnak azt érzem, hogy megőrizzem ezt a nagy gonddal kialakított légkört, stílust, de persze az oktatási struktúrát is. Nagy felelősség, de remélem, sikerül. Emellett természetesen néhány területen igyekszem modernizálni a munkánkat: fontos, hogy az iskola – igencsak jó – eredményeit jól tudjuk kommunikálni, hogy tudjanak a sikereinkről; fontos a kapcsolattartás a gyülekezetekkel; és fontos az iskola tárgyi feltételeinek javítása, ami lényegében állandó pályázatírást jelent. Idén például tizenkét pályázatot nyertünk különböző fórumokon – egyházi, fővárosi, önkormányzati, minisztériumi szinten.

– Máris az anyagiaknál tartunk. Valóban annyival rosszabb a helyzet, mint korábban?

– Minden évben úgy tűnik, hogy tavaly jobb volt, de most az országos állapot is rendkívül rossz az oktatás terén, és ezen belül az egyházi oktatásé, ha lehet, még rosszabb. Noha megvannak azok a törvények, amik biztosítanának egy bizonyos mennyiségű juttatást, nem kapunk annyit a kormányzattól. Az iskola egyik legnagyobb „tőkéje” az állandó tanári kar, ami természetesen a minőségi oktatói munkát garantálja, de mivel idén még kötelező óraszámemelést is elrendeltek, az általános helyzetet a mi iskolánk is meg fogja érezni. Az anyagiakhoz tartozik még, hogy egyszerűen arról van szó, hogy az állami normatíva nem nőtt 2005 óta, a fűtéshez használt gáz ára viszont háromszorosára emelkedett. Emellett a szülők pénztárcája is szűkösebb, az alapítványi hozzájárulás kétharmadára csökkent idén, pedig azt is szinte csak az alapellátásra fordítjuk már. Biztos, hogy valamelyest szükség van szemléletváltásra is, talán az egész egyházban: ha valamit fontosnak és értéknek tartunk, akkor arra anyagilag is áldoznunk kell, még ha kevésből is tudunk áldozni, és nem pedig szolgáltatásként kell elvárnunk azt.

– Hogyan jellemezné az iskolájuk oktatómunkáját?

– Iskolánk ilyen értelemben hagyományos gimnázium, amely széles körű műveltséget kíván nyújtani mind humán, mind reál téren, és igyekszünk elkerülni a túl korai specializációt. Hangsúlyos emellett két nyelv elsajátítása és a művészeti nevelés is. Tény, hogy követelünk – még ha türelmesen és irgalmasan is –, mert a követelmény fejleszt. Igyekszünk azonban emellett úgy megismerni a gyerekeket, hogy az utolsó két évben a saját szellemi és családi adottságuknak megfelelően irányíthassuk tovább őket. Amelyik család támogatja a gyerekei hosszan tartó tanulását, ott mi is így gondolkodunk – felkészítjük őket például az orvosi egyetemre, tudományegyetemekre. De akinél az a szempont, hogy hamar jusson pénzkereseti lehetőséghez, azt inkább a praktikus, munkára beváltható szakmák felé tereljük.

– Szülőként tapasztalom, hogy iskolájukba járó ötödikes lányom kikapcsolódásnak evangélikus korálokat dalol és furulyázik. A hangsúlyosan egyházi énekoktatáson kívül mitől egyházi iskola a Deák tér?

– Egyszer figyelmeztettek, hogy ne gondoljuk, hogy abból látszik egyháziasságunk, hogy szeretjük a gyerekeket, mert ez sérti a világi iskolákat. A keresztény közösség megélése, ezen belül a konfliktusok szeretetteljes kezelése talán a legfontosabb többletünk. Emellett azonban alapvetően evangélikus iskola vagyunk, hiszen nálunk országosan a legmagasabb ez a mutató: a gyerekek háromnegyede evangélikus. Ezért tartjuk fontosnak, hogy tudjanak rólunk a gyülekezetek, mert meglátásom szerint az egyházi élet két területe a gyülekezet és az iskola. A gyülekezetekből jönnek hozzánk a gyerekek, mi pedig igyekszünk gyülekezeti kötődésüket erősíteni, és felnőtt egyháztagokká nevelni őket. Emellett óriási a missziói lehetőség is, hiszen akik ideküldik a gyerekeiket, azok valamire vágynak, valamiben reménykednek. És még ha lázad is az a gyerek, az iskola – és rajta keresztül az egyház – közösségi élménye, hitelesen képviselt értékei kitörölhetetlenül benne maradnak, és visszakötik.

– Egy igét választott mottónak. Miért?

– Ez az iskola nem elit iskolának indult, hanem evangélikusnak, ahol fontos a közösség, a szellemiség, az evangélikusság. Ezek után valójában mindenkit meglepett, hogy mintegy mellesleg az objektíve mérhető mutatók – a továbbtanulási arányok, az érettségi eredmények, a megszerzett nyelvvizsgák száma – mennyire megugrottak. Mára elsők lettünk az országban a protestáns gimnáziumok között, de az általános gimnáziumi mezőnyben is a legjobbak között vagyunk, holott nem ez volt a cél. Ezek valóban „ráadásul mind megadatnak” nekünk. Ezért vagyok hálás, és ezt szeretném megtartani, de úgy, ahogy azt Jézus mondja: az ő országát és igazságát keresve.

Ittzés Szilvia

::Nyomtatható változat::