Élő víz

Hozzászólás a cikkhez

Nem a magunk igaz tetteiben, hanem a te nagy irgalmadban bízva visszük eléd könyörgéseinket. (Dán 9,18)

Hetvened hetében az Útmutató reggeli és heti igéi már böjt felé irányítják a figyelmünket, s igaz megtérésre hívnak. Mi már Jézus nevében könyöröghetünk Atyánkhoz; „Isten lélek, és akik őt imádják, azoknak lélekben és igazságban kell imádniuk” (Jn 4,24; LK). Bűnvalló imádsága közben Dániel kijelentést kapott Istentől a babilóniai fogság hetven évéről, a hetven hétről és a hét hétről, valamint a felkent megöléséről (lásd Dán 9,20–27). Hetvened vasárnapjától kezdve, hetven nap múltán, fehérvasárnap a feltámadt Jézusnak megvallhatja a hitre jutott Tamás: „Én Uram, és én Istenem!” (Jn 20,28) S az ősegyház húsvétkor megkeresztelt tagjai ekkor veszik le fehér ruhájukat. De nekünk egy napot sem kell várnunk tétlenül, mert Istennél nincsen munkanélküliség! Ő ma is hív mindenkit, aki még nem szegődött el hozzá: „Menjetek ti is a szőlőbe, és ami jogos, megadom nektek.” Isten kiszámíthatatlanul jóságos, irgalma s szeretete meghaladja az emberi értelmet, de szuverén Úr: „Én pedig az utolsónak is annyit akarok adni, mint neked.” (Mt 20,4.14) „Mert itt megszűnik minden érdem, s egyedül Isten kegyelme dönt, hogy az elsőből esetleg utolsó, s az utolsóból első legyen” – írja Luther. Azonos jutalom, hervadhatatlan koszorú, örök üdvösség vár az Úr minden munkatársára. De önmagamat kell legyőznöm, hogy ne váljak méltatlanná Krisztus követésére a keresztény élet harcában, ezért „megsanyargatom és szolgává teszem a testemet, hogy amíg másoknak prédikálok, magam ne legyek alkalmatlanná a küzdelemre” (1Kor 9,27). A bűnös Zákeust is elhívta Jézus – pedig Zákeusnak jól jövedelmező „munkahelye” volt –, és üdvösséget adott neki: „Mert az Emberfia azért jött, hogy megkeresse és megtartsa az elveszettet.” (Lk 19,10) Zákeus nem gondolta, hogy következménye is lesz annak, hogy ő csak látni szerette volna Jézust. „Törekedjetek mindenki iránt a békességre és a szent életre, amely nélkül senki sem látja meg az Urat.” (Zsid 12,14) Az istentelenség egyik formája a hitehagyás; Ézsau nem találta meg a megtérés útját, mert lemondott az áldásról. Jézus azonosítja magát mindenkori tanítványaival, sőt azt mondja: „…aki engem fogad be, az azt fogadja be, aki elküldött engem.” (Mt 10,40) Csodálatos lehetőség: Isten gyermekei lehetünk Jézusba vetett hitünk által! Ő az alap, s munkatársai mind erre az egy alapra építenek szolgálatuk, az ültetés és az öntözés során. De nem a Pálok és Apollósok a fontosak, „hanem csak Isten, aki a növekedést adja” (1Kor 3,7)! Isten Fia a szolgálata kezdetén is megtisztította Atyja házát – „A te házad iránt érzett féltő szeretet emészt engem.” (Jn 2,17) Ne feledjük, testünk a Szentlélek temploma! Megtisztíthatta-e már az Úr? Isten kiválasztott és elhívott bennünket munkásaiul, és ez nem a mi érdemünk! „Az ő munkája az, hogy ti a Krisztus Jézusban vagytok.” (1Kor 1,30) Az Úrral dicsekedjünk, mert „elfogadtál és elhívtál, élő Jézus, Mesterünk” (EÉ 475,1)!

Garai András

::Nyomtatható változat::