A hét témája

Hozzászólás a cikkhez

Békéscsabán százötvenegy évvel ezelőtt, 1856-ban került a helyi evangélikus gyülekezet felügyelete alá az egy évvel korábban megalapított algimnázium. 1897 és 1948 között főgimnáziumként működött az intézmény; a rendszerváltás után 1993-ban indult újra az oktatás. Az azóta háromprofilúvá vált intézmény gimnáziumi részébe elsősorban békéscsabai, illetve a város közvetlen vonzáskörzetében élő gyerekek jelentkeznek; a szakközépiskolába járók a Kecskemét–Debrecen–Szeged határolta területről jönnek a békési megyeszékhelyre. A nagy létszámú diákság – mintegy hétszázötvenen tanulnak az iskolában – negyven-negyvenöt százaléka evangélikus.

Az iskola életében legutóbb tavaly szeptemberben, a 2006/2007-es tanév kezdetekor történt jelentős változás: a korábbi MÁV-kollégium megvásárlásával – ez egybenaz ott lakó kollégisták automatikus átvételét is jelentette – saját kollégiuma lett az iskolának. A százhúsz férőhelyes kollégium lakói közül jelen pillanatban hetvenöten az iskola saját diákjaiból kerülnek ki, a többiek más békéscsabai középiskolába járnak. Az eddigi felmérések szerint a gimnáziumnak körülbelül nyolcvanöt-kilencven tanulója igényli a kollégiumi elhelyezést; a maradék harminc helyet a jövőben is kívülről töltik majd fel. Esetükben a kollégiumba való felvételnek két feltétele lesz: legyen jó a jelentkező tanulmányi eredménye, és fogadja el a kollégium értékrendjét.

Az új értékrend elfogadtatásának azonban – tekintettel a szervezeti változásokra – még csak a kezdetén járnak. Kolarovszki Zoltán szerint három-négy év kell ahhoz, hogy kialakuljanak az alapvető szokások. „Addig is toleránsnak kell lennünk azokkal a kollégistákkal szemben, akik a kollégiumba való felvételük kérelmezésekor még nem tudhatták, hogy az intézmény az evangélikus egyház kezébe kerül” – mondja az iskola igazgatója. „Egyelőre csak lehetőségként kínálhatjuk fel nekik azokat az iskola által, ökumenikus alapon szervezett alkalmakat, amelyek egyházi intézmény voltunkból adódnak, de nem kötelezhetjük őket arra, hogy éljenek is velük. Azonban idővel természetesen bizonyos alkalmakon minden kollégistának részt kell majd vennie.”

Természetesen a kollégium eddig kialakult hagyományait sem engedik veszni hagyni. Így például kéthavonta ezentúl is megtartják a nagy közös születésnapozásokat, amelyeken egy-egy évfolyam felköszönti az adott időszak ünnepeltjeit. A szabadidő aktív és hasznos eltöltéséhez sokféle lehetőség közül választhatnak a diákok. Ezek között olyan „megörökölt”, de népszerűségük miatt mindenképpen folytatódó kuriózumok is vannak, mint például hogy a kollégista lányok csatlakozhatnak az átlagosan húsz fővel működő mazsorettcsoporthoz, a fiúk pedig a lövészklubba léphetnek be.

::Nyomtatható változat::