A hét témája

Hozzászólás a cikkhez

A Budapesti Evangélikus Kollégiumok Rózsák terei középiskolai kollégiuma eredeti célja szerint a Budapest-fasori és a Deák Téri Evangélikus Gimnázium tanulóinak biztosít lakhatást. 1994-es megnyitásakor a kollégiumi elhelyezés feltételéül is azt szabták, hogy a gyermekek ezen iskolák tanulói legyenek. Gaál Jánosné igazgató tájékoztatása szerint ma már a két iskola nem tudja megtölteni a kollégiumot, így bármely középiskola diákját fogadják. A más iskolába járó tanulók esetében eleinte kikötötték, hogy evangélikus legyen a diák, majd annyi engedményt tettek, hogy bármely keresztény felekezethez tartozhat, ma pedig már egyáltalán nem kérnek lelkészi ajánlást. Az első évben egyébként csak lányokat fogadtak, 1995-től azonban már koedukált az intézmény.

A jelenlegi száztíz kollégistának kevesebb mint a fele érkezik a Fasorból, illetve a Deák térről. A többiek összesen huszonhárom oktatási intézményből jönnek; a kollégium különösen nagy népszerűségnek örvend a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola és Gimnázium, illetve az Erzsébetvárosi Reformpedagógia Gimnázium tanulói körében, és érdekes módon az Állami Artistaképző Intézetbe járók közül is sokan választják ezt a kollégiumot.

Mivel a kollégisták többségét semmiféle spirituális hatás nem éri otthon, és az iskolában sem tanulnak hittant – kivéve természetesen az egyházi gimnáziumokba járókat –, az ő hitbéli, illetve hitre való nevelésüket a kollégium falai között kell megvalósítani. Életkoruk szerint három csoportba osztják őket, és hetente félórás hitoktatást szerveznek számukra, amelyen olyan alapvető dolgokat tisztáznak velük, mint például hogy mi a Biblia, mit kell tudni egy istentiszteletről, kihez és hogyan kell imádkozni, és így tovább. Az igazgató szerint munkájuk nem eredménytelen: mindig akad olyan diák, akiben sikerül őszinte érdeklődést kelteniük a vallás és az egyház iránt. Kérdéseikkel csoportvezetőiken kívül dr. Varga Gyöngyi otthonlelkészhez is bátran fordulhatnak, aki a szerda esti áhítat előtt-után tud beszélgetni velük. Az áhítaton egyébként mindenkinek kötelező részt vennie; az átlagosan húsz fővel működő ifjúsági órára csak az jár, aki akar.

A kollégisták egy része délután visszajár a középiskolájába, és ott tanul, a többieknek a hatfős nevelőtestület tagjai segítenek. Szigorú a szilenciumi csend, gyakori a lecke kikérdezése vagy a diákok korrepetálása.

A kollégisták szabadidejüket például barkácsolással, sportolással vagy színházba járással tölthetik, kéthetente pedig meghallgathatják a meghívott vendég előadókat. Ebben a tanévben már két szegedi tanár is elfogadta a kollégium felkérését – egyikük, Kiss Gábor Ferenc főiskolai tanársegéd 1956-ról, másikuk, dr. Karancsi Zoltán tanszékvezető Afrikáról beszélt az érdeklődőknek–, mint ahogyan korábban Balázs Géza nyelvész, Gyurta Dániel úszó és Bánffy György színművész is örömmel töltött egy-egy délutánt-estét a kollégisták között.

Ugyancsak vendégek közreműködésével valósul meg februárban a tudomány hete elnevezésű program, amelyet a diákság kérésére szervez a kollégium. Ennek keretében egy hétig mindennap más-más előadó beszél, illetve beszélget a gyerekekkel egy-egy tudományról. Ezek a programok nem kötelező jellegűek, ugyanakkor minden érdeklődő előtt nyitva állnak.

A kollégium életében immár hagyománynak számít a „különleges cukrászda” – ekkor néhány óra erejéig a tanárok pincérnek állnak, és teljesítik a diákok „édesszájú kívánságait” – csakúgy, mint a margitszigeti családi véradónapon végzett jószolgálati munka.

::Nyomtatható változat::