Keresztény szemmel

Hozzászólás a cikkhez

Az Európai Protestáns Magyar Szabadegyetem Egyesület (EPMSZE) 2007. évi első szabadegyetemi estjének Prőhle Gergely országos felügyelő volt az előadója január 17-én. Korábban többször szerepelt már előadóként a bázeli illetőségű anyaegyesület (Európai Protestáns Magyar Szabadegyetem, EPMSZ) hagyományos akadémiai hetein, így nem volt meglepő, de őszinte örömömre szolgált, hogy a magyarországi egyesület vezetősége a korábbi nagykövetet javasolta az esztendő első alkalmára.

A szervezők nem titkolták, hogy bár természetesen az előadó személyisége volt a meghatározó, arra is gondoltak, hogy az országos felügyelő elődjének, az EPMSZE jelenlegi elnökének – e sorok írójának – a feladata lesz az előadó bemutatása, a moderátori teendők ellátása. Ami az összhangunkat illeti, remélem, jól vizsgáztunk az aktív, empatikus közönség előtt, melyben olyan illusztris vendég is helyet foglalt, mint Jeszenszky Géza, az Antall-kormány külügyminisztere, legutóbb washingtoni nagykövet.

Ami az előadást illeti, Prőhle Gergely négy pontban foglalta össze azokat a követelményeket, amelyeknek meg kell felelnünk ahhoz, hogy optimistán ítélhessük meg a jövőt. Mert a jelen feladatok megoldásában meghatározó kell, hogy legyen a jövőképünk. Milyennek képzeljük el azt az egyházat, amely húsz-harminc év múlva vonzó, hiteles lehet a most születő, akkor fiatal felnőtt nemzedék és persze a további generációk számára? Hogyan törhetünk ki a fogyatkozó, öregedő egyház képéből, hogyan változtathatunk ezen? – ezekre a kérdésekre választ kell adnunk.

Az első követelmény a színvonalas teológiai munka, a lutheri teológia mai specifikumainak, minket másoktól megkülönböztető voltának az érvényesítése.

A második az intézmények tevékenységének a felülvizsgálata, tárgyilagos értékelése. Érthető volt, hogy a rendszerváltozást követően minden egyház maximálisan élni kívánt a törvények adta lehetőségekkel: újraindultak az egyházi iskolák, számos új szeretetintézmény kezdte meg működését, templomok, gyülekezeti házak épültek. Többségében jó az intézmények bizonyítványa, de vannak kudarcok is. Nem elég visszakérni sok régi épületet, működtetni, felújítani is szükséges őket. Ez a források optimális felhasználását igényli. Az extenzív fejlesztést intenzív periódusnak kell követnie.

Ez a gondolat már átvezet a harmadik tényezőhöz, az anyagiakhoz. Eszközök ezek, amelyeket jelenleg még túlnyomórészt az állami költségvetés nyújt. Ez történelmileg és a jelen társadalmi igények oldaláról is indokolt. Mind állami, mind egyházi téren egyértelmű a felismerés: nem évenkénti költségvetési alkuk, hanem automatizmusok szükségesek az egyházfinanszírozásban. De nem hangsúlyozható eléggé a saját erő, a hívek által nyújtott anyagiak fontossága.

Előadásának e pontján az igen korszerű, de ma még távolinak tűnő igényt, a minőségbiztosítás egyházi követelményeit is megfogalmazta az országos felügyelő. Az Evangélikus Hittudományi Egyetemnek, majd a püspököknek is vállalniuk kell, hogy a lelkészi pályát választókat, majd azt gyakorlókat, ha alkalmatlannak bizonyulnak, eltanácsolják a szolgálatból. Érzékeny kérdés ez, de kulcskérdés. Csak a minőségi munka mozgósító erejű.

A negyedik követelmény pedig a nyilvánosság igénye minden vonatkozásban, egyfelől az egyházi munka nyilvánosságát, az egyházi sajtót, az egyházon belüli információáramlást tekintve, másfelől az egyházi személyiségek közéleti szereplését illetően. Jelen kell lennünk a nyilvánosságban.

Az előadó megígérte, hogy két év múlva még konkrétabban megfogalmazza a jövőképet, annak ismeretében, mennyire sikerült e négy tényező tekintetében előbbre haladni.

Kétségtelen, hogy a pozitív egyházi törekvések sikerét az egyházakhoz különböző módon kötődő egyesületek tevékenysége is elősegítheti. Ezért is volt örvendetes az evangélikus egyház világi vezetőjének az előadása abban a protestáns szellemiségű egyesületben, amely jelen periódusban programszerűen törekszik elősegíteni a Kárpát-medencei magyar protestáns értelmiség aktivizálódását. Erdélyben, a Vajdaságban és legutóbb a Felvidéken már megalakult az EPMSZ helyi egyesülete. Legközelebb februárban Kárpátalján kerül sor szerény zászlóbontásra.

Reméljük, erős és hosszú távon is pozitív lesz a kölcsönhatás a hazai evangélikus egyház és a Kárpát-medencei protestantizmus jövője között. Az EPMSZE idei első alkalma erről is szólt.

Frenkl Róbert

::Nyomtatható változat::