Gyermekvár

Hozzászólás a cikkhez

Két hete indult kilencrészes sorozatunkban Görbefalva lakóival ismerkedhettetek meg. Minden részben találtok egy rejtvényt is. A helyes megfejtést küldjétek el szerkesztőségünk címére (Evangélikus Élet szerkesztősége, 1085 Budapest, Üllői út 24.); a borítékra írjátok rá: Gyermekvár. A megoldásokat egyben összegyűjtve is postára adhatjátok, jutalmul a végén ajándékcsomagot kaptok.

Hallottatok már Görbefalváról? Nem? Ez egy nagyon piciny falucska – a főtéren körben összesen kilenc ház, a templom és a posta épülete áll. Amire nagyon büszkék a görbefalviak, az a szép templomuk, amelynek a harangja minden este dallammal búcsúztatja a lemenő napot. Emellett arra is büszkék az ott lakók, hogy mindegyiküknek olyan bibliai neve van, mint amilyen nevű emberek Jézussal is találkoztak, vagy valahogyan kötődtek hozzá. Az arra járó idegeneknek mindig mesélnek is róluk.

Görbefalva második házában János gazda lakik.

– A keresztségben a János nevet kaptam – szokta mondogatni. – Arra vagyok a legbüszkébb, hogy a mi Urunknak, Jézusnak a tizenkét tanítványa között is volt János. Ő volt a legkedvesebbje, és annyira szerette őt, hogy többször bízta meg olyan különleges feladattal, amelyre csak néhányukat választotta ki. Ám mégis annak örülök a legjobban, hogy Jézus követe is a János nevet kapta, amely azt jelenti: Isten kegyelme.

Tudjátok, János szüleinek, Zakariás papnak és Erzsébetnek sokáig nem született gyermekük. Egy nap, amikor Zakariás szolgált a templomban, Gábriel angyal jelent meg előtte. Megígérte neki, hogy a felesége hamarosan egy János nevű fiút fog szülni. Mivel Zakariás csak vonakodva hitte ezt el, az angyal mindaddig némaságra ítélte őt, amíg valóban meg nem született a kisfiuk.

A nyolcadik napon a szokás szerint körülmetélték az újszülöttet. Az emberek igen meglepődtek, amikor Erzsébet nem engedte, hogy az édesapja után Zakariásnak nevezzék a kisfiút. „Jánosnak hívják” – mondta. Megkérdezték az apát is, aki – mivel még mindig néma volt – kért egy táblát, és azt írta rá: „János a neve.” Ekkor megoldódott a nyelve, és hálát adott az Úrnak.

János pedig felnőtt. Ézsaiás próféta már jóval előtte megjövendölte: eljön majd a Megváltó követe, aki elkészíti a Messiás útját. Kiáltó szó lesz ő a pusztában.

S valóban. Keresztelő János a Jordán vizénél keresztelt, és megtérésre szólította föl az embereket. Folyton Jézusról beszélt nekik. Azt mondta: „Utánam jön, aki erősebb nálam, és én még arra sem vagyok méltó, hogy lehajolva a saruja szíját megoldjam. Én vízzel kereszteltelek meg titeket, ő pedig Szentlélekkel fog megkeresztelni.”

víz, Jordán, galamb, út, követ, rí, kő, úr, szó, bűn, láb, mi

János ruhája ……… volt, derekán ……… viselt, ……… ……… és ……… evett.

::Nyomtatható változat::