A közelmúlt krónikája

Hozzászólás a cikkhez

Tősgyökeres budapestiként e sorok írója hajlamos megfeledkezni arról, hogy vidéken még a báli szezonnak is jobban megadják a módját. Ez különösen igaz az ország nyugati szegletében fekvő Sopronra. Ha a lexikonokban a bál kifejezés mellett a hagyománytisztelet és a mulatság szavak szerepelnének magyarázatként, akkor nem kétséges, hogy a szócikkhez a Berzsenyi Dániel Evangélikus Gimnázium (Líceum) és Kollégium február 3-i eseményéről kerülnének illusztrációk.

Úgy tartják, hogy a líceum bálja egyben Sopron legnagyobb ilyen jellegű rendezvénye, így nem csoda, hogy az eseménynek helyszínt adó, több mint ezer fő befogadására alkalmas Gyermek- és Ifjúsági Központ is csaknem szűkösnek bizonyult. Már Tölli Balázs gimnáziumigazgató rövid megnyitó szavait és a városi fúvószenekar örömzenélését is sokan hallgatták, a végzősök által előadott táncok idejére pedig aztán mindenki igyekezett látótávolságon belülre kerülni. A rendkívül sok jelentkező miatt a nyitótáncban részt vevőket három csoportra kellett osztani, így a korhű jelmezekben előadott palotást óránként élvezhették a jelenlévők, miközben a táncosoknak egyre szorosabb nézői körben kellett előadniuk produkciójukat. A végzős évfolyam bemutatótánca már igazi latinos kavalkád volt, a nézőközönség pedig irigykedve tekinthetett a humoros koreográfiát előadó táncosokra, akik egy kis időre kibújhattak az elegáns öltönyökből és estélyikből.

A táncparkett a későbbiekben sem néptelenedett el; az órarendbe illesztett tánc- és illemóráknak köszönhetően a fiatalok egyáltalán nem jöttek zavarba a különböző stílusú zeneszámok hallatán, melyeket a helyi Flört Band szolgáltatott. Az est folyamán még egy líceumi diákzenekar, a Film Noir is színpadra léphetett; igazi bulizós-csápolós koncerthangulat váltotta fel a táncot, de ezt valószínűleg egyetlen mostani licista és jelen lévő öregdiák sem bánta.

Jelen cikk szerzőjének megadatott, hogy ne csak fiatalnak érezze magát ennyi diák között, hanem megtapasztalja azt is, hogy e nagy múltú evangélikus intézményben a hagyományok ápolása magától értődő természetességgel zajlik, és nem áll útjában annak, hogy az iskola diákjai jól érezzék magukat.

Nagy Bence

::Nyomtatható változat::