Evangélikusok

Hozzászólás a cikkhez

Az egyház a társadalom tükre? Vagy netán valami, valaki más is tükröződhetne benne? Az Üllői úti székház jövője körül forrongó vitában szomorúan köszönnek vissza betegesen megosztott társadalmunk árokásási, kordonépítési, a másikat stigmatizáló torzulásai. Az egyik kameraállásból úgy tűnik: röghöz kötött, beszűkült konzervatívok akarják megakadályozni egyházunk várva várt megújulását, egy új székház megépítését. A másik látószögből viszont egyházunk szívét, az ősi székházat kell megmenteni izgága, profitéhes vállalkozóktól, akiknek semmi sem szent… Mielőtt kordon épülne a „konzervatív” és a „reformpárt” között, mielőtt hitvallási kérdéssé válna, hogy „Üllői út” vagy „Lágymányos”, vegyünk egy mély, böjti lélegzetet: nézzünk magunkba, figyeljünk egymásra, és tekintsünk együtt előre!

Egyszer talán még hálásak leszünk a székházkálváriáért, hiszen sokat lehet (lehetne) tanulni belőle. Például kölcsönös empátiát. Beleképzelni magunkat a másik élethelyzetébe: neki mit jelent ez a százéves épület?

Ma, amikor minden labilis körülöttünk, felértékelődnek a biztosnak vélt pontok, kapaszkodók. Ilyen az országos egyház Üllői úti székházának második emeletén található szép tanácsterem, amely érthető módon lépett elő templommá a – különben templomnélküliségre kényszerülő – maroknyi józsefvárosi gyülekezet tudatában.

Tragikusan mutatja az általános társadalmi bizalomvesztés egyházi lecsapódását, hogy az eddigi fórumokon alig került elő, mekkora missziói esélyt jelentene a kiváltásként felépíthető korszerű gyülekezeti „kombinát” – templom, gyülekezeti terem és parókia – a nyolcadik kerület szívében, a Karácsony Sándor utcában működő szeretetotthon és diákotthon szomszédságában.

Úgy tűnik, csak a „templomrombolás” gyanújának van botrányszagú hírértéke, a templomépítési projekt nem téma. A kiváltási terv kapcsán – bizarr módon – még Rákosi Mátyás neve is elhangzott, bár arról nem tud a történelem, hogy ő bármelyik fővárosi kerületben újat építtetett volna a lebontott templom helyett…

A székház sorsa körüli hullámverés arra is megtanít, hogy a profi tájékoztatást az egyházban is komolyabban kell venni. Nem véletlenül vált a kommunikáció felkapott tudománnyá, népszerű egyetemi szakká. Bár némely politikusunk cáfolni igyekszik, vitathatatlan tény, hogy a semmit, a bóvlit jó kommunikációval se lehet hosszú távon eladni, mert előbb-utóbb kiderül, hogy a király meztelen… Ugyanakkor a legjobb szándékú terv is zátonyra futhat, ha hiányzik az átgondolt, szakszerű, időben érkező tájékoztatás.

Erre példa az Üllői úti székházban több mint harminc éve „ideiglenesen állomásozó” szeretetotthon lakóinak keserű reakciója az elnagyolt kiváltási, költözési tervre. A tantárgy ismét az empátia és a kommunikáció. A szoros közösségben élő idős testvérek számára nem kellően megnyugtató perspektíva, ha a költségvetésben szerepel ugyan egy rájuk vonatkozó összeg, történetesen százmillió forint, de nem világos, hogy ez mire is elegendő. Idős fát nem könynyű átültetni, pláne, ha még az sem világos: hová, merre, kikkel együtt?

De az empátiának a másik irányban is működnie kellene. Ki figyel az Üllői úti székház irodistáinak munkakörülményeire? Ki ismeri az ő gondjaikat, véleményüket? Egy tekintélyes városépítész szemléletes drasztikussággal Budapest „kloákájának” nevezte az Üllői utat. Aki nem ott él, lakik és dolgozik, annak fogalma sincs az ottani levegő- és zajszennyezettség mértékéről. Továbbá ki vállalja hosszú távon a felelősséget a rozoga épület horribilis működtetési költségeiért, és ki biztosítja ezeknek az anyagi fedezetét?

S végül legyen szabad egy kis empátiát kérnem a döntéshozó egyházi vezetők, zsinati tagok számára is. Mi országos összefüggésben, minden gyülekezet előtt felelünk egyházunk forráshiányos gazdálkodásáért. Vajon mi a fontosabb: a misztifikált székház, melyben híveink kilencven százaléka talán soha nem fordul meg? Vagy egy dunántúli iskolaépület? Netán egy borsodi parókia? Vagy egy békési templomtorony?

Keserves dilemma: maradni vagy mozdulni? A régit hűségesen megőrizni, javítgatni, foltozni – kerül, amibe kerül? Vagy inkább kockázatot vállalva, bátran belevágni egy gazdaságosabban fenntartható, korszerű új felépítésébe?

Ha eltérően látjuk is az Üllői út jövőjét, talán annyi bizalommal megajándékozhatjuk egymást, hogy feltételezzük: mindkét oldalon egyházunkat szerető és féltő testvérek állnak.

Hitvalló őseink nyomán reméljük, hogy a Szentlélek ma is megőrzi és megújítja egyházát. A székházról viszont nem tanítanak a hitvallások, mert azt talán senki sem vitatja, hogy a székház és az egyház közé nem lehet, nem szabad egyenlőségjelet tenni. Az egyház más, az egyház több, mint egy ház, egy épület.

Emlékezzünk: amikor Isten választott népe úgy vélte, hogy a jeruzsálemi templom majd megtartja, keserves árat fizetett hamis hitéért. Egyházunkat sem épületei tartják meg, nem a templomok, nem az iskolák, nem a székház, hanem egyedül az egyház Ura és feje: Jézus Krisztus. Bárcsak az ő akarata tükröződne terveinkben, döntéseinkben!

Böjti önvizsgálattal és bűnbánattal tőle tanulhatunk empátiát, kommunikációs készséget, tőle tanulhatjuk megérteni és elfogadni egymást.

Gáncs Péter püspök, Déli Egyházkerület

::Nyomtatható változat::