A hét témája

Hozzászólás a cikkhez

Csalhatatlan jelét látom a tavasznak. Reggel kicsit nehezen ébredtem, illetve talán mégsem – felpattant a szemem, miközben egyetlen más porcikám sem mozdult meg, és tekintetem a széken fekvő kardigánra esett. De még mielőtt egyáltalán a szék vagy a kardigán szavak leképeződtek volna az agyamban – nem is beszélve a szokásos reggeli „ki vagyok?, hol vagyok?, miért vagyok?” kérdésekről –, egy másik gondolat furakodott előre minden mást félretaszítva: piros…

Az pedig, hogy látom a színeket, csalhatatlan jele a tavasznak. Illetve, hogy hirtelen újra látom őket – ez a különös és megmagyarázhatatlan jelenség pedig évente csak egyszer fordul elő: a tavasz első napján. Reggel hirtelen feltűnt, hogy mennyi piros vesz körül: a pohár rajza, a tévé kikapcsológombja, a doboz a szekrény tetején, az ágynemű csíkjai, egy vastag könyv a polcon, egy kupak, az olló nyele, az ébresztőóra, az újság gerince, egy leszakadt gomb, az egér fénye, a plakáton lévő lány ruhája, a kardigán a széken… Jobb híján ilyenkor azt mondom: itt a tavasz.

Akár poszt-Valentin-napi sokknak is felfoghatnám, ha előző nap nem ültem volna egy nagy piros festménnyel szemben az Alkoholos Filcben, miközben egy fehér forró csokival próbáltam terelgetni a gondolataimat. Néztem a képet, és tudtam, hogy piros. Minden részletét megfigyelhettem alaposan, a festő ecsetkezelését is górcső alá vehettem volna, mégsem töltött el az az érzés, hogy egy piros képet nézek. Nem láttam, hogy piros. Az Alkoholos Filc amúgy a Várfok Galéria érdekeltségébe tartozik, és a tulajdonos saját gyűjteménye díszíti a falakat. Egy percig eljátszottunk vele, hogy melyik képet választanánk magunknak – én egy fekete-fehér kapucnis lány képét néztem ki. Nem eladó, és ha az lenne, se tudnám megfizetni. Ma már valószínűleg nem is kellene, most egészen biztosan egy piros képet vennék.

Ilyenkor veszem csak észre, hogy akármilyen enyhe volt is a tél, túl hosszúra nyúlt – túl sok volt a sötét, a szürke, a sfumato. Hamarosan kibomlanak a színek és a formák – itt a tavasz, már látom csalhatatlan jelét: ma reggel a piros már megérkezett…

Nagy Bence

::Nyomtatható változat::