Élő víz

Hozzászólás a cikkhez

Isten abban mutatta meg rajtunk a szeretetét, hogy Krisztus már akkor meghalt értünk, amikor bűnösök voltunk. (Róm 5,8)

Böjt második hetében az Útmutató reggeli és heti igéi az Úr Szolgája áldozatának az előképeit villantják fel irgalmas szeretete előjeleként. „Isten Fia szolgai formát vett fel, és emberekhez lett hasonlóvá, megalázta magát, és engedelmes volt mindhalálig, mégpedig a kereszthalálig.” (Fil 2,7.8; LK) Luther ebben látta Krisztus áldozatának jelentőségét: „Aki hiszi, hogy bűnét és az egész világét a mi áldott Urunk hordozza, hogy Megváltónk drága vérét azért ontotta, hogy mint egyetlen bűnbak és vezeklő megigazítson és üdvözítsen: azé a bűnök bocsánata és az örök élet.” A nagytanács tagjainak Jézus mondta el, hogy a gonosz szőlőművesek a szeretett Fiú halála árán akarták megszerezni az örökséget: „Megragadták, megölték, és kidobták a szőlőn kívülre.” Ők jól ismerték ezt a próféciát: „Az a kő, amelyet az építők megvetettek, az lett a sarokkő; az Úrtól lett ez, és csodálatos a mi szemünkben.” (Mk 12,8.10–11) Az előkép beteljesült; a Fiú halála árán lett Isten gyermekeinek öröksége a menny! Isten szuverén Úr; megelőző szeretete így ért célba: „Mert amikor még erőtlenek voltunk, a rendelt időben halt meg Krisztus értünk, istentelenekért.” (Róm 5,6) Jeremiás sorsa és elfogatása is előkép: „De tudjátok meg, hogy ha megöltök, ártatlan vér terhel benneteket, mert valóban az Úr küldött hozzátok…” (Jer 26,15) Ekkor még nem ölték meg, mert volt pártfogója. A mi hű Pártfogónk ártatlan vére megtisztít minden bűntől! Így hangzik az Úristen értékelése a szolgájáról: „Feddhetetlen és becsületes ember, féli az Istent, és kerüli a rosszat…” Jób akkor sem vétkezett szájával, amikor beteg volt: „Ha a jót elfogadtuk Istentől, a rosszat is el kell fogadnunk.” (Jób 2,3.10) A bűntelen Jézus így imádkozott: „…ne az én akaratom legyen meg, hanem a tied.” (Lk 22,42) A hitetlen nép a pusztában Isten ellen zúgolódott. Mózes tette jelképes is volt: „Üss a sziklára! Víz fakad belőle, és ihat a nép.” (2Móz 17,6) „Az a kőszikla pedig a Krisztus volt.” (1Kor 10,4) És „ha valaki szomjazik, jöjjön hozzám, és igyék” (Jn 7,37)! Jézus a megdicsőülése után az élő víz folyamaként kiáradó Lélekről szólt, akit a benne hívők kapnak mind e mai napig azután, hogy megvallották bűneiket. Egyszeri esemény ez a megtéréskor, de ha később Isten gyermekei közül „vétkezik valaki, van pártfogónk az Atyánál: az igaz Jézus Krisztus, mert ő engesztelő áldozat a mi bűneinkért” (1Jn 2,1–2). Sokan ma sem értik Jézus e kijelentését: „…az Emberfia emberek kezébe adatik!” De aki megalázkodik előtte, és akinek a szívében megtörténik az „én” trónfosztása, annak hite által megadatik a kiváltság: „…aki engem befogad, azt fogadja be, aki engem küldött.” (Lk 9,44.48) Pál életében így vált ez valóra: „Mert én meghaltam… (…), hogy Istennek éljek. Krisztus él bennem… (…) Én nem vetem el az Isten kegyelmét…” (Gal 2,19.20.21) Mi se tegyük ezt, de kérjük őt: „Irgalmazz, Úristen, / immáron énnékem…” (EÉ 77,1)

Garai András

::Nyomtatható változat::