evél&levél

Hozzászólás a cikkhez

Tisztelt Szerkesztőség! Először bemutatkozom, mert nem szeretem a névtelen leveleket. A nevem dr. Gertner Mihály. Negyven évig az egyetemi oktatásban dolgoztam. Egy évig külföldi egyetemen vendégtanárként tanítottam, és öt évig egy külföldi kutatóintézetben tudományos szakértőként tevékenykedtem.

Újévi, Kérés az Olvasóhoz című felhívásuknak eleget téve szeretnék néhány javaslatot tenni. Az elmúlt öt-hat évben ugrásszerűen megnőtt a lap tartalmi színvonala. Azóta azonban sok tekintetben megváltoztak a körülmények, s ennek megfelelően az igények is. Előtérbe kerültek az egyház megújulásával kapcsolatos programok, melyek bizonyára a szerkesztőség számára is feladatot jelentenek.

A lapnak kezdettől fogva előfizetője vagyok, figyelemmel olvasom a megjelent írásokat, és amelyeket továbbgondolásra érdemesnek tartok, azokat megőrzöm. Ezek közé tartozik dr. Frenkl Róbert egyik cikke, mely arról szólt, hogy az egyház elvesztette az értelmiségét, amelyet vissza kell szereznie. Ehhez a célkitűzéshez kapcsolható az a gondolat, amely dr. Szabó Lajosnak, az Evangélikus Hittudományi Egyetem korábbi rektorának egyik előadásán hangzott el. Ebben az egyház megújulásának fontosságáról beszélt, melyhez nem lelkész képzettségű külső segítőkre lenne szükség. Felsorolta, hogy biológusok, orvosok, tanárok tudnának a legtöbbet segíteni. Szólt arról, hogy a tudomány és a hit világa speciális szellemi munkát igényel. A rektor úrnak ebben tökéletesen igaza van.

Ahhoz azonban, hogy az említett „külső segítség” be tudjon kapcsolódni a megújulást szolgáló munkába, meg kell teremteni a gyülekezetek fogadókészségét. Fizikából ismert az a jelenség, hogy bár a generátor forog, nem termel áramot, ha a fogyasztó nincs bekapcsolva. Emlékeztetni kell a gyülekezet tagjait arra, hogy a tudomány művelői régen a papok voltak. Jelen korban a természettudomány művelői tudnak segítséget nyújtani az egyház megújulásához. A lelkésznek tudatosítania kell, hogy Isten nemcsak a Szentírásban, hanem alkotásaiban és műveiben, a teremtésben is megmutatja magát.

Az egyház megújulását nagyban segítené, ha a lap a tudomány és a hit témaköréből is közölne cikkeket. Ezzel elősegítené azt is, hogy a bibliaórákon a megjelent írásokra hivatkozva szóba lehessen hozni a tudományos eredmények gyakorlati felhasználásával kapcsolatos etikai és morális problémákat, melyek már a keresztény egyházak állásfoglalását is igénylik. Alapvető szempont, hogy a közösség tagjai a napi újsághírekben olvasottakkal kapcsolatban egyházi oldalról is kapjanak megvilágítást. Gondolok itt elsősorban a szervtranszplantációra, a génmanipulációra, a klónozásra, az embrióból származó őssejttel végzett kísérletekre, illetőleg gyakorlati felhasználásukra. Ha az ilyen tárgyú híranyagot mint aktuális társadalmi kérdést teológiai szempontok szerint is értelmezik, elősegítjük az említett témakörben való tájékozódást, és érzékeltetjük az egyház szerepének fontosságát.

A tudományos előrehaladás ma már olyan fokú, hogy az ember kutatómunkája során az Isten teremtőműhelyében dolgozik, és az ő eszközeit használja. Ismeri a természeti törvényeket, amelyek valamennyi tudományágra egyetemesen érvényesek. Az ismeretanyag szélesedésével az egyes tudományágak határai elmosódnak, és az őket elválasztó határterületek átjárhatóvá válnak. Általános tapasztalat, hogy minél messzebb megy vissza az időben a természettudományos kutatás, annál közelebb kerül a teológiához.

Példának említeném azt őssejtkutatás legújabb eredményeit. A petesejt a megtermékenyítés után osztódni kezd, növekvő számban új sejtek keletkeznek. Megindul az embrióképződés, melynek során az úgynevezett embrionális őssejtek a fejlődésük során differenciálódnak, átalakulnak, vagyis a lény teljes kialakulásáig, megszületéséig mintegy kétszáz különböző funkciójú, formájú sejtet hoznak létre. (Ezenkívül úgynevezett átdifferenciálódásra is képesek: a művi úton máshova áthelyezett sejtek az új igénynek megfelelően átalakulnak.) Gondoljuk el, hogy mindez a képesség egyetlen mikroszkopikus nagyságrendű sejtbe már be van programozva. Logikusan felmerül a kérdés, hogy ki programozta? Amikor ez a kérdés elhangzik, ott ül a teológus is, és a biológiai téma átkerült az ő asztalára. A kérdésre adott válaszon a biológusnak és a teológusnak szinkronban együtt kell dolgoznia.

Dr. Gertner Mihály (Budapest)

::Nyomtatható változat::