Evangélikus Egyház
- Online újságok
- Evangélikus Élet
- Archívum
- 2007
- 09
- A Bell-féle készülék…
A hét témája
Hozzászólás a cikkhez
A Bell-féle készülék…
„A múlt század végén egy fránya ámerikánus, bizonyos Bell, egy készüléket talált fel.” (Emil.RuleZ!)
2007-et írunk; lassan ideje hozzászokni, hogy az a nagyszerű „múlt század” – amely többek között a telefon csodájával is gazdagított bennünket – már kevéssel több mint hét éve kiérdemelte, hogy a múlt előtti századként emlegessük. De persze ettől még az akkor született távközlési remekmű érdemei vitathatatlanok, mint ahogy az is, hogy az évek során mindennapi életünk elengedhetetlen tartozékává lett a telefon.
Például én a – mára vezeték nélkülivé vált – telefonnak köszönhetem, hogy sosem tanultam meg előre megszervezni az életem. Már hozzászoktam, hogy mindig ott lapul a zsebemben a bűvös készülék, amelynek segítségével időpontot egyeztetek, találkát mondok le, szólok, hogy késni fogok, vagy mások figyelmeztetnek, hogy késni fognak, megbeszéljük, hogy hol találkozunk, vagy hogy mit ne felejtsek otthon.
Egyszer a nővérem mobiljának telefonkönyvében lapozgatva különös bejegyzésre akadtam: ott állt Márai Sándor neve telefonszámmal együtt. A meglepettségem érthető volt, de szerencsére gyorsan megkaptam a magyarázatot: amikor a nővérem nagyon elveszettnek érzi magát, és úgy gondolja, hogy senki sem érti meg, ír egy SMS-t Márai Sándornak. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy a kedvenc írója képzeletbeli számára üzeneteket küldözgető tizennyolc éves lány típusjelenség volna, de jól mutatja, hogy a mi generációnk már mennyire a telefonnal együtt nőtt fel. Lehet, hogy a múlt századbéli vagy netalán a múlt előtti századbéli fiatalok még költött leveleket írogattak példaképüknek – mi SMS-t küldünk.
És hogy milyen hatással lehet Bell találmánya a hitoktatásra? Azt hiszem, sokban megkönnyítheti a vasárnapi iskolák tanítóinak életét. Hiszen mi sem egyszerűbb, mint az imádság problematikáját a telefonálással magyarázni. Ma már elég csak annyit mondani, hogy este, amikor lefekvés előtt összekulcsoljuk a kezünket, az olyan, mintha felhívnánk az Úr Jézust. Ám ekkor már meg is szólal az örök akadékoskodó Sanyika hangja a sarokból: „Na igen, és a válasz hol marad?” De egy tapasztalt hitoktatót semmi se hozhat zavarba, és már készen is áll a válasszal: „Tudjátok, gyerekek, ez egy ilyen trükkös telefon. Mi az egyik végén beleszólunk, és a Jóisten millió-egyféleképpen válaszol rá, csak figyelni kell!”
Naszádi Kata
::Nyomtatható változat::
|