Kultúrkörök

Hozzászólás a cikkhez

Budapesten 1907. április 18-án született, és nyolcvannyolc esztendős korában, 1995. július 27-én Los Angelesben hunyt el Rózsa Miklós zeneszerző. Ő volt az a komponista, akinek sikerült hírnevet szereznie mind a filmzene világában, mind pedig a koncerttermekben. Olyan neves hollywoodi filmek fűződnek a nevéhez, mint a Quo vadis (1951), a Ben Hur (1959) és az El Cid (1961).

Rózsa Miklós 1926 és 1929 között a lipcsei konzervatóriumban tanult. Ötesztendős volt, amikor a nagybátyja megtanította brácsán és hegedűn játszani. Édesanyja pedig, aki Bartók Béla évfolyamtársa volt, zongorázni tanította. A lipcsei egyetemen 1925-ben kezdte meg tanulmányait, a kémiát és mellette a zenetudományt választva. Egy év elteltével – komolyzenei sikereket aratva Lipcsében – a konzervatórium, azon belül a zeneszerzés szak mellett döntött.

A filmzenével Párizsban került kapcsolatba, ahová 1932-ben költözött; onnan Londonba utazott tovább. 1936-ban bízta meg Jacques Feyder rendező a Knight Without Armour (A páncél nélküli lovag) című film zenéjének komponálásával. A bagdadi tolvaj (1940) zenéjét még Európában szerezte, de a háborús állapotok miatt a felvételre már Amerikában került sor; Rózsa Miklós 1940 nyarán emigrált. Első hollywoodi produkciója A dzsungel könyve volt; 1942-ben elsőként ennek a mozinak a zenéjét lehetett megvásárolni hanglemezen. A neves magyar zeneszerzőt 1949 és 1962 között kötötte szerződés a Metro-Goldwyn-Mayer (MGM) filmstúdióhoz. Ez idő alatt születtek leghíresebb alkotásai: Quo vadis, Ivanhoe, Julius Caesar (1953) és a The King’s Thief (1955).

Nagyszabású történelmi – különösen bibliai – témájú filmek kapcsolódnak a nevéhez. Vegyes kórusra írt motettáját – To Everything There Is a Season, op. 21. – 1946-ban vetette papírra, ezt a művet később Karl Straubénak ajánlotta. A Ben Hur, valamint a King of Kings című filmben hallható rövid korálok mellett az említett motetta lett a legnépszerűbb kórusműve. Még két alkotásában – The Vanities of Life, op. 30. és a 23. zsoltár, Az Úr az én pásztorom, op. 34. – dolgozott fel szentírási szövegeket.

Negyven esztendő alatt kilencven filmzenét írt. 1982-ben került a mozikba az utolsó film, amelynek a zenéjét ő szerezte, Dead Men Don’t Wear Plaid (Halottak nem viselnek kockás öltönyt) címmel. Ettől kezdve már „csupán” kamarazenét komponált.

A Glaube und Heimat írása nyomán

::Nyomtatható változat::