Kultúrkörök

Hozzászólás a cikkhez

A békéscsabai evangélikus gyülekezetben a tavalyi év legfontosabb eseménye az új oltárfestmény átadása volt. Az alkotás az egyházi sajtó segítségével mára országosan ismertté vált, sokan személyesen is szeretnék látni. Az alkotóval, Szeverényi Mihály festőművésszel beszélgettünk.

– Hogyan emlékezik 2006. június 11-ére?

– Az oltárkép átadása életem egyik legfontosabb eseménye volt. Elsősorban szakmai értelemben mérföldkő, hiszen egy oltárfestmény elkészítése óriási feladat egy festő életében. Hatalmas élményt éltem át spirituálisan is, végig a festés alatt. Mélyült a megváltó Krisztusban való hitem. Közel voltam Istenhez, és Isten közel volt hozzám. Odamenekültem Jézushoz az egész nehéz idő alatt, amíg festettem. Nagy boldogság számomra, hogy sok pozitív jelzést kaptam, így nyugvópontra jutott minden korábban átélt nehézség. Mára a békesség maradt, a szívemben is. Mint amikor Jézus lecsendesítette a tengert.

– Van-e még valamilyen feladata az oltárfestménnyel kapcsolatban?

– Lassan egy éve, hogy végső helyére került, immár csontszáraz, ilyenkor szoktunk felvinni rá egy tartósító védőréteget. Ez a helyszínen megtörténik várhatóan májusban. Ezzel tényleg véget ér a munka.

– Jelenleg min dolgozik?

– Az egyik kisméretű vázlaton, ami az oltárképhez készült. Ezt szeretném kidolgozni és az Evangélikus Szeretetotthonnak adományozni nagycsütörtökön egy ottani úrvacsorás istentiszteleten. Az imateremnek az oltárképe lesz ez. Ezenkívül már gondolkodom az őszi németországi kiállításomon is. De még azt megelőzően lesz a paksi országos egyházi találkozó, ahol a színpadkép kidolgozásában segítek. Jézus Krisztus, az ő áldozatvállalása kerül a középpontba. Azt üzeni majd, hogy ne vegyük le róla a szemünket. Ez hitünk alapja is.

Szegfű Katalin (Forrás: Csabai Erős Vár)

::Nyomtatható változat::